Benedek pápa: Krisztusban gyökerezve építhetjük fel a szeretet civilizációját

A fiatalok nevében Antonio Rouco Varela madridi érsek köszöntötte a pápát. Ezek a fiatalok azért jöttek Madridba, mert találkozni akarnak Krisztussal, és tanúságot akarnak tenni arról, hogy életük gyökeret ver Krisztusban és rá építkezik – mondta az érsek.

A pápa köszönetet mondott a szervezőknek, a Világiak Pápai Tanácsa elnökének, Madrid érsekének, a helyi hatóságoknak, a madridi egyházmegye papjainak, szerzeteseinek és világi híveinek. Ezt követően francia, angol, német, olasz, portugál és lengyel nyelven üdvözölte az öt kontinensről érkezett fiatalokat.

A köszöntés után az evangéliumi szakasz magyarázataként arról beszélt, hogy Jézus szavainak az ember szívéig kell elérniük, ott kell gyökeret verniük, különben Krisztus távoli marad, egy hang lesz csupán a minket körülvevő számtalan megszokott hang között. A Mester nem olyasmit tanít, amit másoktól tanult, hanem saját magát, az Istenhez vezető utat mutatja meg.

Benedek pápa arra buzdította a fiatalokat, hogy az Úr szavai váljanak létük éltető gyökereivé, legyenek életük meghatározó elemei, amelyek Krisztushoz teszik őket hasonlóvá: legyenek lélekben szegények, szomjazzák az igazságot, legyenek irgalmasok, tisztaszívűek, békeszeretőek. Figyelmeztette őket: ha nem Krisztus útján járunk, könnyen elveszünk saját vak és önző késztetéseink ösvényein; hízelgő, ám érdekektől vezérelt, hamis hívásokat követünk, amelyek csak ürességet hagynak maguk után.

Arra buzdította a jelenlévőket, hogy használják ki az együtt töltött napokat, és nyerjenek bizonyságot arról: Krisztusban gyökerezve lelkesedésük, örömük, Istenhez törekvő vágyaik a biztos jövő ígérete elé néznek, hiszen létezésükben már benne rejlik az élet teljessége. „Növeljétek életeteket az isteni kegyelemben, nagylelkűen és középszerűségtől mentesen, és tartsátok komolyan szem előtt a célt, az életszentséget. Gyengeségeink olykor ránk telepednek, de számítunk Isten irgalmára, amely mindig kész arra, hogy segítsen és a bűnbánat szentségén keresztül felkínálja nekünk a megbocsátást” – lelkesítette hallgatóságát a Szentatya.

Hangsúlyozta, hogy ha életüket sziklára építik, azzal kortársaik és az emberiség életére is Krisztus fényét vetítik. Alternatívát mutathatnak sokaknak, akik a divatokat, pillanatnyi érdekeiket követik és nem az igazságot keresik. Emlékeztetett, milyen sokan vannak, akik isteneknek hiszik magukat; akik maguk akarják eldönteni, mi az igaz és a jó, kik érdemesek az életre és kiket lehet feláldozni az érdekeik oltárán. Figyelmeztetett, hogy ez a fajta szabadság nem nyújt távlatokat, hiányzik belőle Isten. Mi ellenben tudjuk, hogy Isten szabadnak teremtett minket, saját képmására, hogy felelősségünk tudatában cselekedjünk, keressük az igazságot: „Krisztuson keresztül tudunk valóban elérni Istenhez, és benne gyökerezve tudunk szárnyakat adni szabadságunknak. Talán nem éppen ez ad okot nekünk az örömre? Nem ez a biztos talaj, hogy felépítsük a szeretet és az élet civilizációját, amely képes emberségessé tenni minden embert?” – tette fel a kérdéseket a pápa.

Hangsúlyozta: ha ez a bölcsesség vezeti őket az életben, nem kell félniük semmitől és béke uralkodik a szívükben. Ez az öröm és béke másokra is átsugárzik majd. Elgondolkodnak, mi lehet a titkuk, és felfedezik, hogy Krisztusra épül az életük, aki barátjuk, testvérük; aki maga az Úr, aki meghalt értünk, hogy életünk legyen: „és most, az Atya trónusán továbbra is él, és közel van minden emberhez, szeretetével folyamatosan őrködik mindannyiunk felett.”

Végül Szűz Mária oltalmába ajánlotta a találkozót, aki igent tudott mondani az Úr akaratára.