Assisi: a XXI. század már újabb kihívásokat jelent a vallások számára

Október végén XVI. Benedek követte elődjét és megemlékezett a 25 évvel ezelőtti Assisi találkozóról. 1986-ban a béketalálkozó történelmi jelentőségű esemény volt a hidegháború idején. Eljöttek a moszkvai patriarchátus képviselői, muzulmán vezetők, Toaff rabbi és sokan mások. „Nem azért jöttek, hogy egymás ellen, hanem hogy egymás mellett imádkozzanak” – mondta Wojtyła pápa. Ma már a XX. század meghatározó ikonjai közé tartozik az a fénykép, amelyen a világ vallási vezetői állnak a pápával együtt.

II. János Pál aggódott a hidegháború miatt. Meg volt győződve arról, hogy a béke alapjai minden vallásban jelen vannak, és ezeket meg kell keresni. A nyugati kultúra viszont nem így gondolkodott a vallásokról, szívesen félresöpörte vagy a privát szférába száműzte volna őket. A pápa azonban tudta, hogy nagy életerő rejtőzik bennük. Küzdött a kereszténység előrejelzett hanyatlása ellen.

II. János Pál azt is megértette, hogy ha a vallások elmerülnek a fundamentalizmusban, akkor a háborúkat és az összeütkézés kultúráját mozdítják előre. Tudta, hogy a nyugati kultúra által alulértékelt vallásokban nagy erő rejlik. Az akkori világi paradigma ez volt: több modernség, kevesebb vallás.

2011-ben XVI. Benedek már egy paradigmaváltás korában cselekszik: ennek jele, hogy most az ateisták, a humanisták is részt vettek az assisi találkozón. A vallások ma már olyan valóságot képviselnek, amellyel hívők és nem hívők is számolnak a társadalmi életben, a nemzetközi kapcsolatok szintjén is.

1986-ban Wojtyła pápa a béke reményében újraindította a zsinat által elkezdett vallásközi párbeszédet. Kreativitás és költőiség jellemezte őt az assisi találkozón. Azt akarta, hogy egy mozgalom vegye kezdetét: „a béke egy mindenki számára nyitott műhely, nem csak a specialisták, a bölcsek és a katonai szakértők dolga” – mondta. A ferencesek és a Sant’Egidio közösség felvállalták kezdeményezését. A lefebevriánusok szembeszegültek vele, számukra Assisi a katolikus igazság kiárusítása volt. Wojtyła viszont többször visszatért még Assisibe a nehéz időkben: 1993-ban Jugoszlávia, 2002-ben az egyesült államokbeli merénylet adta rá az okot. Megmutatta a világnak, hogy nem osztja a háború kultúráját és szót emelt a terrorizmus ellen. A kihívás minden vallásnak szólt, de különösképpen az iszlámnak.

2006-ban XVI. Benedek azt mondta az 1986-os assisi találkozóról, hogy egy pontosan megfogalmazott prófécia volt. Pedig sokan azt mondogatták, hogy ő ellene van a kezdeményezésnek, a megalkuvást nem ismerő pápa mítoszát terjesztették. II. János Pál azonban világosan megmondta: nem az a cél, hogy „üzleteljünk vallási meggyőződéseinkkel”. XVI. Benedek most visszatért Assisibe, mert meg van győződve arról, hogy a globalizált világban, ahol az együttélést a vallási és etnikai pluralizmusból fakadó feszültségek járják át, nagyon is aktuális a párbeszéd.

Két vonzónak tűnő véglet helyett kínál új ideálokat. Az egyik a fundamentalizmus, amely a teljes odaadás lelkesítő szenvedélyének hevét kínálja az embereknek, a másik a kozmopolita relativizmus, amely a modernség vonzerejével rendelkezik.

Amikor az erőszak elleni elköteleződésre buzdította a vallási vezetőket, beszélt arról is, hogy a hatalom és birtoklás vágya mennyire elterjedt az Istent tagadó világban. Ahogyan Krétai Szent András, számos keleti liturgikus szöveg megalkotója írta: „saját magam bálványa lettem.” Ez egy új erőszak, amely sokszor észrevétlenül, de romboló módon átjárja a globalizált világ társadalmát. 2011-ben Assisivel tehát a vallások közötti béke lelkületének útja úgy folytatódik, hogy számot vet az erőszak régi és új formáival is. Egy olyan világban, amely már sokban különbözik a huszonöt évvel ezelőttitől, és ezt a világot meg kell ismerni, meg kell érteni – zárta le gondolatait Riccardi.