A „kékharisnyáktól” a Vasárnapi Iskoláig – Hanna More munkássága

Hanna More életének 88 éve (1745-1833) három szakaszra bontható. Az első életszakaszt a költészet és a színműírás jellemezte.  A másodikat a morális és a vallási témák választása. A harmadikat az előzőből átnyúló vasárnapi iskolai mozgalom és a gyakorlati, cselekvő emberszeretet határozta meg. Mindehhez a lelki muníciót, útravalót a szülőház adta. Édesapja iskolamester volt Norfolkban, aki szigorú presbiteriánus nevelésben részesült, majd az anglikán egyház tagja lett. Végül szabadiskolát, amennyire csak akkor lehetett, független iskolát alapított Fishpondban. Ilyen szellemi-lelki légkörű család öt lánya közül a negyedik volt Hanna. Az erősen zárt családban édesapjuk tanította őket latinra és matematikára, majd franciára. Családtörténetileg is érdekes, hogy a  More-nővérek közül a 19, 17 és 14 éves leány alapozó iskolát hozott össze fiatal ladyk számára. Híres embereket hívtak meg vendégnek a leányiskolába, mint a metodizmus alapítóját, John Wesleyt vagy a csillagász James Fergusont, de írókat is.

A létre nem jött házasság motívumszerepe? – Londoni „kékharisnyák” között

 Első irodalmi próbálkozásait a pásztorjátékok jelentették, amiket már tanárkodása idején írt, főként leánynövendékek előadásaihoz. S természetesen miről? „A boldogság keresése” volt az első mű, amit az 1780-as években szokatlanul magas, tízezer fölötti példányban adtak el.

 Hat éven át volt egy angol író jegyese, de mégsem jött össze a házasság. Ez összeroppantotta, s elhatározta felépülése után, hogy soha nem megy férjhez, hanem a irodalomnak, a jótékonykodásnak, a  nevelésnek szenteli életét. Az 1770-es években egyre ismertebbé vált a londoni irodalmi elit körében. Tagja volt a „kékharisnya hölgyek” csoportjának, ami akkor egészen mást jelentett, mint ma. Ők voltak azok a hölgyek, akik sokat adtak az udvarias társalgásra, az irodalmi és választékos beszédre. „Percy” című tragédiáját a londoni Covent Gardenben mutatták be 1777-ben. Két év múlva az újabbat, „Fatális tévedés” címmel, amibe bedolgozta sikertelen kapcsolata élményeit is.

 „Szent drámák” néven 1782-ben adta ki irodalmi munkáit, ez hamarosan 19 kiadást ért el. 1785-ben Márta nővérével vásárolt egy házat Wrington közelében, élvezte a falusi, vidéki életet, s itt írt számos etikai témájú könyvet, valamint traktátust, lelki építő füzetet. Ezekben megosztotta gondolatait a nőnevelés modern rendszerének sajátosságairól, a gyakorlati kegyességről, a keresztyén erkölcsről, morális utakról és tévutakról, sőt az egyik füzetben Pál apostol jellemrajzát adta. Elképesztően népszerű volt, ami munkái beszédes, érthető nyelvezetével, lelkesítő tartalmával is összefüggött. Az elsők között volt, akik felemelték szavukat a rabszolga kereskedelem ellen. A vidékpolitika kérdéseit is taglalta rövid írásaiban. „A salisbury síkság lovagja” c. traktátusa több, mint 2 millió példányban kelt el igen gyorsan, számos nyelvre lefordították. Ebben a szegényeket és a hajléktalanokat próbálta tanítani, nevelni, előtérbe helyezve olyan erényeket, mint a szerénység, az alázat, a tiszteletadás, s az Istenbe vetett remény.

Vasárnapi Iskola – anyák iskolája – gyermekbiztosítási alap

Emberbaráti, filantrópusi tevékenysége összefügg vallásos neveltetésével és világlátásával. Ezt pedig a vasárnapi iskolai rendszer lelkes támogatásával és az ifjúsági munkában végzett aktív közreműködésével valósította meg. Robert Raikes kezdeményezését hamar magáévá tette, s ebben főként Márta nővére támogatta őt. Ő maga így ír a kezdetekről: „Több mint 2 000 embert találtunk a gyülekezetben, akik nagyon szegények voltak – farmerek, bárdolatlanok, durvák és közömbösek. Házról-házra mentünk, de csak egyetlen Bibliát láttunk az egész közösségben, azt is virágállványként használták”.

 Fő tanítási napként a vasárnapot választotta, hiszen ekkor sem a szülők, sem a tanulók nem dolgoztak. Anyák iskoláját még tudták hétköznap este is tartani, de a gyerekkel máskor nem tudtak foglalkozni. A legfontosabb az olvasás megtanítása volt, amiben a Szentírásé volt a kulcsszerep. Az oktatás célja az volt, hogy udvarias, sok mindenhez értő polgárokat neveljenek. Gyermekbiztosítási Alapot is létesített, amiből anyákat és igen szegény gyerekeket támogattak.

Püspökkenyértől a könyvjutalmon át Anglia neveléséig

 Sajátos pedagógiai módszert fejlesztett ki. Elvei megvalósításában és gyakorlásában ő is aktívan részt vett. A programokat a tanuló szellemi szintjéhez alkalmazta, ez változatosságot igényelt, meg ötleteket. Amikor ellankadt a gyermeki figyelem, mindig megénekeltette az osztályt. A fenyítés kemény eszközeit nem fogadta el. De ha kellett, szigorú volt, mert ha ezt nem alkalmazza – mondotta gyakran -,  akkor a természet korrupttá, romlottá feslik, és ördögi tulajdonságokat vesz fel. A Biblia bizonyos részeit fejből kellett fújniuk a gyerekeknek, de hat hetente püspökkenyérrel jutalmazta a szorgalmasokat, évente egyszer pedig könyvjutalom járt a legjobbaknak. Első díj szép Biblia, második egy szép imakönyv, a többiek egy-egy traktátust kaptak. Ezek a módszerek és az így elért eredmények hamarosan visszhangra és követésre találtak nem csak Angliában, hanem Európában, s a nagy brit birodalom messzi keleti és déli tájain is. Így került sor arra, hogy Robert Raikes módszereivel ötvözve, 1785-ben Londonban megalakult a nem felekezeti alapon működő első brit szervezet, a Vasárnapi Iskolai Társaság.

 Hanna More evangéliumi hite, nevelői elkötelezettsége hozzájárult ahhoz, hogy a brit nemzeti célok eléréséhez a fiatalok, s a felnövekvő nemzedékek „odatették” a maguk keresztyén hozzájárulását: a hitet, a reményt és a cselekvő szeretetmunkát, a szociális együttérzést. Amit ő képviselt, az - több életrajzírója egybehangzó megállapítása szerint - maga volt a megélt vallásosság. Nem véletlen, hogy ő maga így summázta ezt: „A cselekvés az erkölcs életeleme, a világ pedig a cselekvés színpada”. Elméleti támogatója és gyakorlója volt a mindhalálig tartó nevelésnek és önképzésnek, és hazája jóléti változásaiból is kivette részét, főként a szociális felelősség gyakorlásával. Mindez együtt lehetett hosszú életének is a titka?