Karénekeskönyv III.

Két- és háromszólamú egyneműkari, vegyes-kari feldolgozások és kánonok alkotják a 165 darabból álló gyűjteményt. A művek többsége könnyű, kiválóan alkalmasak a kisebb létszámú gyülekezeti énekkarok, éneklő csoportok számára, vagy családon belüli használatra egyaránt. A 71 különböző szerző – közöttük 21 magyar – kompozícióiból való válogatást megkönnyítik a különböző mutatók (témák, szerzők, szövegkezdet, énekeskönyvi sorszámok, igehelyek szerint).

Ajánlás

Qui cantat, bis orat! azaz: Aki énekel, kétszeresen imádkozik – mondta Szent Ágoston, a 354-től 430-ig élt egyházatya, és ezzel örök időkre – de legalábbis a földön küzdő egyház életének idejére – megalapozta a musica sacra, a szent zene tekintélyét. Ami pedig a földön küzdő egyház története után eljövendő örökkévalóságot illeti, arról elég kevés bizonyos ismeretünk van, de a Szentírás tanúságtételéből azt már most tudhatjuk, hogy akik a mennyországban az üdvösség örömében részesülnek, azok Jézus Krisztussal lesznek együtt – és énekelnek… Ha tudnak! Személy szerint nekem elég súlyos kétségeim vannak afelől, hogy akik földi életük folyamán – mert nem akarták – nem sajátították el a muzsikának, az éneklésnek, a Luther által mennyei műnek nevezett tudománynak legalább alapvető ismereteit, vajon ott kapnak-e még osztályismétlési vagy legalább korrepetálási lehetőséget. Milyen jó, hogy ebben nem nekem, nem nekünk kell döntenünk! Miközben ezért, tudni illik, hogy nem nekem kell e kérdésben igazságot tennem, őszintén hálás vagyok, szomorúság is elölti szívemet. Mert csak a vak nem látja, stílszerűbben: csak a süket nem hallja, hogy Kodály országában – köszönhe­tően a mögöttünk lévő évtizedek immár helyre nem hozható mulasztásainak – már régen nem az a kérdés, hogy mit és hogyan énekeljen, aki énekelni szeret­ne, hanem az, hogy egyáltalán ki akar itt énekelni?! Ne szépítsük a dolgot! Szinte naponta szerezhetünk tapasztalatot arról, hogy időközben nemcsak a Kodály-örökséget veszítettük, herdáltuk el, hanem a tradicionálisan éneklőnek (is) neve­zett egyházunkra ez az epitheton ornans (állandó jelző) valójában már legfeljebb csak a valóságtól messzire kerülő eposzi jelző értelmében érvényes. Hol van az már? És mégsem adhatjuk fel! Ennek jó példája és eszköze ez a könyv is, amelyet most tesz le országos zenei bizottságunk egyházunk asztalára.
A Karénekeskönyv III. hézagpótló kiadvány. Elsősorban nem azzal, hogy 71 – köztük 21 magyar – szerző 165 művével több mint fél évezredet ölel át, hanem azzal, hogy a szerkesztő kifejezetten tekintettel volt a mai magyar evangélikus valóságra. Ahogy ő maga megfogalmazta: ez a gyűjtemény
– elsősorban a kisebb létszámú gyülekezeti énekkaroknak, éneklő csoportoknak és akár a családi többszólamú éneklésnek kíván színvonalas anyagot nyújtani,
– két- és háromszólamú egynemű- és vegyes karokat és kánonokat tartalmaz,
– használható az iskolai, intézményi szolgálatokban,
– tananyagot, gyakorló lehetőséget kínál a kántorképzésben folytatott munkához, és hasznos lehet az Evangélikus Hittudományi Egyetem kántor szakosai­nak képzésében, ünnepi szolgálataiban is. A korszellemmel és az egyházunkba beszivárgó mai divatokkal szemben is fon­tosnak látjuk, hogy az éneklő egyház semmivel fel nem cserélhető bázisait erősítsük. És ha ebben az összefüggésben is Luthert idézzük, nem kötelező penzumot teljesítünk, hanem közös hitünket valljuk meg: Énekeljetek, gyermekeim, hadd fusson az ördög! Ezért mondunk köszönetet mindazoknak, akik ennek a kötetnek a megszületését lehetővé tették, és azért munkálkodtak: – a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Zenei Bizottságának és elnöké­nek, Kendeh Gusztávnak a sokrétű segítségért,
– az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.-nek a jogkörébe tartozó művek megjelenésének engedélyezéséért,
– Kodály Zoltánnénak és Daróci Bárdos Tamásnak, Kodály Zoltán és Bárdos Lajos művei megjelenésének engedélyezéséért,
– Csernyik Ferencnek, az egész kötetet átfogó, kiváló, kitartó és türelmes kottagrafikai munkájáért, szakmai tanácsaiért,
– Bence Gábornak a lektorálási munkáért és szakmai tanácsaiért,
– Bognár Nórának az anyag egy részének gyűjtéséért és szakmai ötleteiért, – Csorba István karnagynak, énektanárnak gondos szerkesztői, gyűjtő, válogató és szerzői tevékenységéért, amellyel mind a pedagógiai, mind a művészi szempontokat érvényesítette a kötetben. Sokan fáradoztak ezért az ügyért. És ők mindannyian egy ügyet szolgáltak. Ezért egyedül az Úristené legyen a dicsőség és a hálaadás: Soli Deo Gloria! Kísérje a Szentlélek Úristen áldása e kötet szolgálatát, hogy segítségével is felcsendülhessen szívünkben és ajkunkon az örök biztatás: Cantate Domino canticum novum! – Énekeljetek az Úrnak új éneket!

2011. Cantate vasárnapján
Ittzés János püspök

A kötet használatához

Gyűjteményünk mind egynemű karok, mind vegyes karok számára tartalmaz mű­veket. Eltérés az eddigi két kötetünktől (Karénekeskönyv I. és II.) az, hogy a letétek csak két- és háromszólamú feldolgozásokat tartalmaznak, elsősorban a kisebb létszámú, kevesebb tapasztalattal rendelkező énekkarokra, éneklő cso­por­tokra és a férfi énekesek kisebb mértékű érdeklődésére, vállalkozására gondolva. Háromnál több szólam a vegyes kari művekben – néhány ritka kivételtől eltekint­ve – nem fordul elő, ezek csak a szólamok osztásából fakadnak, és akár el is hagyhatók. Ez természetesen a háromnál több szólamú kánonokra nem vonatko­zik, ahol tetszés szerint több csoport is kialakítható. A kötet darabjait témakörök szerint rendeztük, hogy ezzel megkönnyítsük az alkalmakhoz illő darabok kiválasztását. Egyes koráloknál különböző feldolgozásokat is találunk. Ezek – azonos hangnemre hozva – felváltva is énekelhetők, vagy akár a gyülekezet egy szólamú énekével váltakozva is előadhatók. (A Karénekeskönyv I. kötetében is fellelhetők csatlakoztatható tételek.) A korálok versszakainak számozása általában az eredeti énekeskönyvi számozás szerint történt. Pontos felsorolást a 4., az 5. és a 6. sorszámú mutatóknál találunk. Négynél több versszak közlése esetén minden második szakasz szövegét dőlt betűkkel szedtük a könnyebb olvashatóság érdekében. A 7. számú mutató a konkrét igehelyekre utaló eligazodást segíti. Néhány kivételes esetben – kérésre – a magyar fordítás mellett az eredeti idegen – latin, illetve finn – szöveget is közöltük. A háromszólamú egynemű kari letéteknél – a karvezető megítélésére bízva – a 3. szólamot 8 hanggal mélyebben férfiak is énekelhetik, ilyenkor a 2. szólamot az alt veszi át. A két- és háromszólamú egynemű kari letéteket férfiak is előadhatják, szoprán = tenor, mezzo = bariton, illetve alt = basszus beosztásban. Ilyen esetekben esetleg transzponálásra lehet szükség. Amelyik tételben nem találunk dinamikai (hangerősségi) jelzéseket, ott azt az előadók ízlésére bízzuk. Az énekkar, éneklő csoport adottságainak megfelelően, ha az eredeti lejegyzés túl magas vagy túl mély, a hangnemet tetszés szerint lehet megválasztani. Azoknál a kánonoknál, ahol nem találunk befejező jelzéseket, ott minden szólam – egymást bevárva – végig énekli a dallamot. A partitúra formában lejegyzett kánonoknál fokozottan figyeljünk az ütemszámozásra, ez egyértelművé teszi az éneklés sorrendjét.

A Szerkesztő