Eric W. Gritsch: Isten udvari bolondja

Eric W. Gritsch: Isten udvari bolondja

 „Isten udvari bolondja?” – kérdezünk rá meghökkenten a címet olvasva. Az első rácsodálkozás után kíváncsian nézzük meg a – Luther Márton korunk perspektívájából alcímet viselő – kötet hátsó borítóját is, ahol Luther személyével kapcsolatban további gondolatébresztő mondatokat találunk. Az előszó részletei arra sarkallnak, hogy azonnal belepillantsunk a műbe.

A könyv első kiadása Luther születésének ötszázadik évfordulójára jelent meg. Az igényes egyháztörténeti szakmunka egészét átszövi a finom humor és a gondos magyarázat. Megkönnyítik és élvezetessé teszik az olvasást az idézetek, melyeket a szerző praktikusan a fő szövegben helyezett el.

Gritsch három nagy egységre tagolta munkáját. A Történelmi arcél című fejezet nem száraz időrendi felsorolás, hanem élményszerű korrajz. Az anekdotákkal fűszerezett szöveg által egyre közelebb kerülünk Luther személyéhez. A vívódások, kísértések, harcok nyomán kirajzolódik előttünk a hús-vér ember képe.

Gritsch pontosan annyi magánéleti részletet tár elénk, amennyivel a jó ízlés határain belül marad. Úgy kalauzolja az olvasót, hogy szinte észre sem vesszük, és ott vagyunk Lutherrel az erfurti Ágoston-rendi kolostorban vagy a híres wittenbergi toronyszobában.

Az Anfechtung szó – Luther egyik kedvenc szava – vezérfonala a munkának. Jelentése többrétű, kísértések, lelki megpróbáltatások, halálfélelem, a politikai cselszövéstől való félelem is beletartozik. Gritsch részletesen tárja elénk, hogyan kellett Luthernek védelmeznie a tételeit, milyen alapos érvekkel állt bírálói előtt. Jó arányérzékkel tárgyalja a lutheri tanoktól eltérő radikális reformátori irányvonalakat és a német parasztháború eseményeit. A reformátor gazdag életművét nem pusztán ismerteti, hanem értően elemzi, ezáltal is szolgálja a megértést.

A Nyugtalanító hagyaték című egység az előző fejezetben részben ábrázolt témákat alaposabban világítja meg. Luther rendkívül mélyen ismerte a Bibliát, ezért nagyon sok fontos következtetésre jutott. Az igazi egyházat szenvedő egyházként képzelte el, amely Krisztus képére van formálva, és amelyet szüntelen reformálni kell.

A szerző nem kerüli meg a két neuralgikus pontot sem a Luther-életműben. Az egyik a politikai hatalommal szembeni állásfoglalás. Támogatta a keresztények jelenlétét a kormányzatban, mivel úgy tartotta, hogy ők ismerik a világi hatalom korlátait. Ellenzett bármely forradalmat az államvezetés ellen. Mindemellett lelkészként Istennek a földi hatalom feletti korlátlan uralmát hirdette.

A másik kritikus pont Luther viszonya a zsidókhoz. Kritika nélkül átvette a korabeli antiszemitizmus nézeteit. Annyira szerette az Ószövetséget, hogy nem tudta elfogadni a zsidó gondolatot, mely szerint az üdvösség Istentől származik, és nincs szükség Jézusra mint Messiásra. Gritsch találó megfogalmazása szerint Luther „teológiai antijudaizmust” alkotott magának, nem pedig „biológiai antiszemitizmust”.

A pszichológia tudománya is élénken érdeklődik Luther iránt, személye máig foglalkoztatja a pszichológusokat. A kötetben érdekes táblázatot találunk: egyik oszlopában a reformátor egészségi problémái, betegségei olvashatók időrendben, a másik oszlopban pedig a közben elvégzett munkája. Érdemes megfigyelni, hogy a nagyobb betegség még több feladat elvégzésére ösztönözte őt.

Az Ökumenikus örökség című fejezet az életmű összefoglalása. Luther fő gondolatait summázza, kiemelve a gyakorlati, „életszagú” teológiát, az egyház közösségi oldalát, az istentisztelet és a keresztény nevelés fontosságát és a zene különleges szerepét.

A mű végén Luther történeti megítélését olvashatjuk a korabeli katolikus bírálatoktól korunk helyesen értékelő ökumenikus álláspontjáig.