Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral

Olyan világban élünk, amely a cselekvést hangsúlyozza. Az a cél, hogy az ember minél többet alkosson, építsen, dolgozzon, formálja a világot. Sokan elfelejtik, hogy a cselekvésnek csak akkor lesz jó gyümölcse, ha van mögötte spirituális tartalom. Jézus azt mondta: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit”. (Jn 6,63) Itt a lélek szót ki lehet terjeszteni a szeretetre, az emberségre, az Úrral való kapcsolatra, a becsületessége, a magyarságra.

Ildikó imaverseiben ezt látom tükröződni. Beszélget Jézussal, mint aki jelen van a hétköznapokban. Megszólítja a pályaudvaron, a gyerekek között, a betegek látogatásakor, otthoni elfoglaltsága között, és áldást kér a szenvedőkre, a hazára, az eltévelyedett emberiségre és minden embertársára.

Aki szeretné megtalálni szívének békéjét Istennél, az vegye kezébe ezt a könyvet, teremtsen csendet magában, és kezdje el olvasni lassan, hogy a szavak meg tudják érinteni belülről, és fel tudják emelni a lelkét. Ajánlom mindazoknak, akik nemcsak cselekedni akarnak, hanem biztosítani akarják cselekedeteik spirituális hátterét és belső örömét. (Katona István atya)
 
Egy asszony, Ildikó, feleség, édesanya, családtag őszintén tárja fel szívét ebben az imádságos könyvben, nemcsak olvasói előtt, hanem Urának, Istenének is. Velünk megosztja imádságait. Gondolatai gyakran a mi gondolataink, művészi formában kifejezve. Saját hangját használja, egyben mai emberek érzéseit, gondolatait, töprengéseit és hálaadását is kifejezi. Nem kötött templomi, liturgikus szöveget ad, hanem egy gyakorló keresztény hangot szólaltat meg, emberi hangot a hétköznapokból, de ünnepi stílusban, hiszen Istennel beszél. A szerző finom, érzékeny lélek, kreatív ember, aki még saját gondolataival is tud nevelni, formálni bennünket, kortársait. Nemcsak okosan, de szépen adja tovább, amit ő is úgy kapott. Magasba emel, és a magasból láttatja napi gondjainkat és örömeinket. A fent és lent harmóniájában él és dimenziójában gondolkodik… (Hafenscher Károly ny. ev. lelkész)