Csodaidők
A tavalyi esztendő egyik fontos olvasmányélménye volt számomra a Csodaidők regénysorozat első két része. A Csodaidők egy tetralógia, amelynek eddig két része jelent meg az Animus kiadó gondozásában, első kötete Az ogfák vöröse 2006-ban, a második, a Kiszakadtak 2008-ban. Beke Mátyás ajánlója.
Szerzőjénél a titokzatos hangzású Raana Raas név olvasható. A mű egy család története, ami a Raas családon keresztül mutatja be a jövőben játszódó, 3920- tól induló cselekményt, amit a család egyik tagja ír meg. Ezért hát e szokatlan név választása.
Az írónő eredeti neve Gögey Etelka, aki református lelkész, ószövetséges és hebraista egy személyben. A regény folyamában egy új nyelvet is megismerhetünk, ez pedig a Nitan, amit az írónő alkot meg tükrözve a nyelvészet iránti szeretetét és elhivatottságát.
A műfaji besorolása sci-fi, de véleményem szerint csak annyiban, amennyiben a jövőben játszódik, inkább olyan társadalmi és szociális kérdéseket vet föl a cselekmény, ami történelmi kortól független és az embernek újból és újból szembe kell néznie ezekkel a kihívásokkal.
Társadalmi igazságtalanság, egy közösség zártsága, nyitottsága az idegenekkel szemben; a kiszakadtakhoz, kitaszítottakhoz, hagyományokhoz, fejlődéshez való viszonya adott kultúrának és közösségeknek, koroktól független aktualitással bír.
A cselekmény realizmusa számomra nagyon értékes erénye a műnek. A szerző nem feketén-fehéren láttatja hőseit és a különböző közösségeket, nem egyértelműen jóra és rosszra osztja föl világát, amit olyan sokszor megpróbálunk az életben, hanem bemutatja mindazt a sokszínűséget, jót és rosszat egyaránt, ami mind a „pozitív”, mind a „negatív” szereplőknél megtalálható és ezt mély empátiával teszi.
Számomra egyszerre volt szórakoztató és elgondolkodtató az eddig olvasott két rész és már nagyon várom, hogy a harmadik részt is kezembe vehessem. A könyvekről és világukról bővebben a www.csodaidők.hu oldalon lehet olvasni.