Viharsziget

Vörös Kata filmajánlója:

A Viharsziget egy rémálom. Pontosabban olyan, mint egy rémálom. Félreértés ne essék, a hasonlat nem a film leminősítésére szolgál, épp ellenkezőleg. Egy intenzív, izgalommal és feszültséggel teli, művészi pontossággal felépített alkotásról beszélhetünk a Viharsziget kapcsán. Azonban mégis csak a rémálom kifejezéssel tudnám leginkább érzékeltetni azt a mély benyomást, melyet a film a mozinézőre gyakorol a 138 perces játékidő alatt.

1954-et írunk. Teddy Daniels, bostoni szövetségi rendőrbíró egy kietlen szigetre indul nyomozni újdonsült társával. Feladatuk megtalálni Rachelt, aki az ottani elmegyógyintézetből szökött meg pár napja. A nő az után került az intézetbe, hogy megölte három gyermekét, mégis úgy élte ott mindennapjait, mintha saját otthonában lenne, a többi beteg és az orvosok pedig csak a szomszédok, villanyszerelők, bolti eladók lennének körülötte. A terápiákat úgy fogta fel, mintha összeült volna nap mint nap az ismerősökkel beszélgetni, és abban a hitben mesélt mindenkinek, mintha gyermekei élnének, férje pedig – aki már meghalt – hamarosan visszatérne a háborúból. Mivel gondosan felépítette saját elképzelt valóságát, hogy védekezőleg elnyomja magában tragédiájának emlékét, kezelőorvosai és az intézet vezetője, felvették a Rachel által kiszabott szerepüket, nehogy kizökkentsék őt biztonságos hazugságából. Ám ő az egyik esti terápiát követően megszökött, rejtély azonban, hogyan. Így vált szükségessé a rendőrbíró munkája, akit remek megérzései, és álmaiban felbukkanó halott felesége vezet nyomokra a film során.

A szigeten folyamatosan tombol a vihar, szünet nélkül kopog az eső a repedező ablakokon, a szél pedig iszonyatos erővel csapkodja az ágakat az épület oldalának. Teddy kezdi egyre inkább elveszteni türelmét, mivel az elmegyógyintézet alkalmazottai sem hajlandók segíteni őt a nyomozás tekintetében, ugyanakkor pedig kísérteni kezdik emlékei is. Többször felidéződnek benne a világháború embertelen eseményei, akkor érzett tehetetlensége és dühe. Szép lassan egyre többet tudunk meg fájdalmas múltjáról. Teddy a rémálmok megszaporodása és a nyomozás látszólagos kudarca miatt már épp elhagyná a szigetet, mikor Rachel váratlanul megjelenik az intézetben, mintha mi sem történt volna. A történet váratlan fordulatot vesz, Teddy nem várt nyomokra bukkan, és immár saját szakállára folytatja munkáját a szigeten, mivel gyanítja, hogy az igazgató orvosi kísérletekre használja fel pácienseit, s célja immár az lesz, hogy leleplezze, miben is áll a sziget titka. Megindul a hajsza, azonban már egyáltalán nem lehet biztos benne, ki is áll az oldalán, ki az, aki félrevezeti, és ki az, aki az elmebetegség álarca mögé bújik.

Teddy figurája Leonardo DiCaprio eddigi legösszetettebb és leghitelesebben megragadott szerepe. A mellékszerepben feltűnő Ben Kingsley és Mark Ruffalo is figyelemreméltó játékkal tesz hozzá a film tökéletességéhez, melynek legfőbb erénye, hogy – pár nyugodtabb epizódtól eltekintve – végig képes pattanásig feszült állapotban tartani a nézőt. A cselekmény újra és újra kiszámíthatatlan fordulatokat vesz, mikor már épp beleringatnánk magunkat abba a kellemes tévhitbe, hogy együtt tudunk gondolkodni a nyomozóval, és lassan-lassan rátalálunk a megoldásra, Martin Scorsese újabb meglepetésekkel képes előállni.

A Viharsziget kötelező a lélektani thriller szerelmeseinek, de erőteljes képi világa és briliáns történetvezetése miatt mindenkinek emlékezetes élményt nyújthat, aki felkészült rá, hogy Teddyvel együtt részesévé váljon a rémálomnak, melyben egy idő után már kétségessé válik, vajon ő álmodja a szigetet, vagy a sziget álmodja őt?