Vén csontok
Old dogs, színes, feliratos, amerikai családi vígjáték, 2009.
A port.hu ajánlója:
A Vén csontokban két aggasztóan öregedő A-kategóriás hollywoodi sztár kísérli meg újra elnyerni a nézők szeretetét. Robin Williams és John Travolta segítéségre ebben elsősorban a mögöttük álló óriási rutin szolgál, továbbá egy profi vígjáték-specialista rendező (Walt Becker) és a Disney-világ családi vígjátékainak tutibiztos sikerreceptje.
Robin
Robin Williamsre igazán ráférne valami kis siker, hiszen gyakorlatilag a Christopher Nolan-féle Álmatlanság óta nem játszott értékelhető filmben, ez pediglen még 2002-ben volt. Azóta jöttek hírek alkoholizmusról, elvonóról, válásról és új szerelemről, szívműtétről, de jó filmekről, mint amilyen a Jó reggelt, Vietnam, vagy a Good Will Hunting volt, sajnos nem. Az pedig, hogy az angol Megasztárban befutott jó hangú ronda néni, Susan Boyle megszemélyesítésére készül, kifejezett megütközéssel tölti el a jó ízlésű nézők tömegét.
John
Travolta a Szombat esti láz és a Grease bombasikere után sokáig úgy tűnt, egy(két)filmes sztárocska marad, jobbára tucatkomédiákban tűnt fel, mint bárgyú mosolyú balfék apuka, egészen addig, míg Tarantino újra felfedezte őt, és valódi sztárt faragott belőle. A '90-es években Travolta szinte minden zsánerben bizonyított, de a 2001-es Kardhal megejtően cinikus rosszfiúja óta róla sem hallani sok jót, talán a 2007-es Faterok motoron 'Easy Old Rider'-komédiája jelenthet valami új paradigmaváltást nála. Főleg, hogy azt is az a Walt Becker rendezte, aki az e cikk témájául szolgáló új Disney-filmet is jegyzi. Down-szindrómás kisfia tavaly halt meg vitatott körülmények között.
John és Robin
Két tökéletesen eltérő karakterű ez a két fickó, első blikkre merész húzás őket párba állítani. Williams szentimentalizmusra hajlamos, de ha nem, akkor egészen az infantilizmusig pergő humorú, intellektuális fazon, Travolta ezzel szemben egy teljesen más világ. Az ő arcberendezésével tökéletesen hiábavaló bármiféle gondolkodással kapcsolatos tevékenység eljátszása, ennek még az sem mond ellent, hogy pl. az említett Kardhalban mégis ezt játssza. Buta arca van, és ez csak fokozódik, ha mosolyog. Pestiesen szólva, Williams amolyan belbudai értelmiségi srác, míg Travolta pedig a proli nyócker kakipisis kapualjaiból jön, még ha ez nyilvánvalóan nincs is így. Itt mégis két gyerekkori barátot, későbbi üzlettársat, két sülve-főve együtt lévő jóbarátot alakítanak. Nagyjából egykorúak, Williams három évvel idősebb Travoltánál, ám megdöbbentő, hogy legalább tízzel tűnik idősebbnek. Tekintete fáradt, mozgása enervált, talán a szívműtétnek köszönhetően, talán nem, mindenesetre szembetűnő köztük a ritmuskülönbség. Eltelik a film fele, míg sikerül megszokni őket, együtt.
A recept (Variáció)
Végy egy gyereket, az se baj, ha kettőt, helyezd el őket egy csonka családba, majd vond ki ebből az anyukát. Sózd rá a kissé problémás gyerkőcöket a szerep eljátszására látszólag tökéletesen alkalmatlan apukára, fűszerezd őket egy még alkalmatlanabb, de állandóan alkalmatlankodó jóbaráttal. Körítsd őket sok kalanddal, drámainak tűnő mellékszállal, valamint állatokkal. Sok állattal. Rázd az egészet jól össze, majd a végén add hozzá a végig hűvösön tartott anyukát.
A film
Az a baj a Disney-filmekkel, hogy borzasztóan kiszámítottak, ezért ugyanennyire kiszámíthatóak. Olyan, mint a hambi a mekiben, ki van találva az állaga, az összetevői, az íze és az illata, mindenki tudja, hogy műanyagkaja, mégis sokan megeszik. Nem múlhat el hosszú hétvége és/vagy ünnep, hogy a televíziók ne zúdítanának ránk ezekből egy ragacsos kompilációt, melyekben ezentúl a Vén csontok is helyet fog kapni időről időre. Miután megemésztettük, hogy Travolta és Williams, plusz megjelent a két kiskölyök, akár borítékolhatjuk is a végkifejletet. Ami közben adódik, az a néhány töltelék-kaland, abszolút felejthetőek, illetve emlékeinkben random össze is keverhetőek. Pillanatok alatt elröppen az a 88 perc, amiben ez a film kerül, senki gyomrát nem fekszi meg, agyának kapacitását sem veszi jobban igénybe, mint egy elsőfokú egyenlet megoldása. Ha van felesleges másfél óránk, amit arra szánunk, hogy megerősítést kapjunk arról, hogy a család egysége milyen fontos, és a papa szereti mamát, és ez milyen jó, akkor válasszuk ezt a filmet. Hogy azonban ez mérföldkő lenne akár Robin, akár John pályáján, azt nem hiszem.