Tréfa

Kosztolányi remixelve 

Egy vidéki egyházi kollégista élete a múlt század elején sem volt túl izgalmas, a diákok már akkor is folyton ugratták egymást, és mindent elkövettek azért, hogy a tökéletes tréfát véghezvigyék. Kosztolányi Dezső prózáját vászonra vinni kockázatos vállalkozás, de úgy tűnik, Gárdos Péternek sikerült tisztességesen megfilmesíteni az író Tréfa című novelláját. Forrás: origo.hu

Kosztolányi műveit már sokan és sokféleképpen vitték filmre (Édes Anna, Esti Kornél), Gárdos most egy nyolc oldalas novellából indult ki (bár ez csak az alapanyag, a trambulin volt, mert a rendező és Bíró Zsuzsa forgatókönyvíró új figurákat és szituációkat hozott be az elbeszélésbe). 

Egy kisvárosi felekezeti iskolában járunk a Titanic katasztrófájának évében, 1912-ben. A keresztény hagyományok jegyében kezdődik az új tanév, a gyerekek a serdülőkor kalandkereső fázisában járnak: folyton a  tréfákon és zrikálásokon agyalnak, összekötik a bakancsok cipőfüzőit, tintát öntenek a szentelt vízbe, ebéd közben pedig azon licitálnak, ki hogyan pofozná meg a tiszteletes atyákat. A kamaszok a felnőtté válás előszobájában állnak, és bolondozásaiknak egyetlen célja van: színesebbé tenni unalmas és szürke hétköznapjaikat. A kollégiumba érkező tornatanár (Lengyel Tamás Weigl atya szerepében) a közelgő világháború katonás hangulatát hozza az iskolába (tornaórán a tökéletes kúszást tanítja a gyerekeknek), agresszív tanítási módszereivel fegyelmezi a diákokat, csak a félelmet hozza elő belőlük. Az osztályfőnök Zoltán atya liberális szellemiségével a megengedőbb, elnézőbb, aki inkább hagyja, hogy fejlődjenek a fiatal jellemek. A két pap, a két világnézet mindennapokban vívott harcát mutatja be a film, amelyben a gyerekek szerencsétlen áldozatokká válnak. A felnőtt erőszak kihat a kamaszokra is, így előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezik a tragédiába torkolló tréfa.

A Tréfa eredetileg egy hatvanperces tévéfilmnek indult, de aztán mozifilm lett belőle: Gárdos Péter rendező és a stáb egyre jobban beleszeretett a történetbe, majd amikor megtalálták helyszínnek a zsámbéki Zichy-kastély kollégiumát, már biztossá vált, hogy teljes játékfilm lesz az anyagból. Összesen három profi színész volt az egész stábban (Lengyel Tamás mellett Váta Lóránd és Kovács Zsolt), rajtuk kívül csak amatőrök szerepelnek, akik tehetségesek és teljesen autentikusak. A Porcelánbabá-val Gárdos már megtapasztalhatta, amikor ennyi amatőr szereplőt kell irányítania, és most is sikerrel vette az akadályt (a Damián atyát alakító Kovács Mihályt például a törökbálinti Cora hipermarket hentes pultjában találta meg a rendező).

A Tréfa egyetlen komoly hibája a film csúcspontja. Az eminens diák Szebeni halála sántít, mert amíg a novellában a gyerek már teljesen beépül a felnőttek, a papok világába (már velük is alszik és nem a társaival), addig a filmben csak annyit követ el, hogy véletlenül megtalálják a naplóját, és így a papok megtudják, hogy miről szokott álmodozni a társaság ebédidőben. Ebben a filmben Szebeni ugyanúgy hozzájuk tartozik, nem lesz áruló, így halála nem igazolható, ő inkább csak egy véletlen áldozat. A digitális nyersanyagra forgatott, HD kamerával készült film az elsősorban mélybarna színekkel operáló képi világgal lesz teljesen autentikus.

Az író szellemisége, költői hangulata ezzel az árnyalattal jön át a vászonról - mintha egy Kosztolányi novellában járnánk.