Milk

Szabó-Pap Gabriella: Szokatlan filmajánló, szokatlan filmtémához

- Andorka Eszter emlékére -

A film az amerikai melegjogi aktivista, Harvey Milk életéről szól, majdnem dokumentarista hűséggel. Harvey Milk az 1970-as évek elején San Franciscóba költözik, és a Castrónak nevezett negyedben fotókellékeket árusító üzletet nyit. Hamarosan ez az üzlet lesz a környék homoszexuálisainak találkozó helye. Az egyre bővülő közösség gyakran tapasztalja, hogy pusztán szexuális hovatartozásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek pl. az állások betöltésekor, a lakásbérlésnél, megvetettként kell élniük, és a rendőrség is durván zaklatja őket. Harvey Milk fellép a helyhatósági választásokon, nyíltan vállalja homoszexualitását, és programjára veszi az egyenlő bánásmódot biztosító jogi keretek megalkotását. Két sikertelen választás tapasztalatain megedződve, profi politikussá válik, és harmadszorra indulva eléri, hogy megválasszák San Francisco egyik kerületének képviselőjévé a városvezetésben. Harvey Milknek sikerül kivívnia azoknak a jogszabályoknak jóváhagyását, amelyek biztosítják a homoszexuálisok egyenlő jogait a városban. A mozgalom radikalizálódik, és kiszélesedik Amerika-szerte. Egyre több a követelés, egyre erőszakosabb a melegjogi aktivisták fellépése, ami kiváltja a többségi társadalom ellenszenvét, sőt, az erőszakos reagálásokat is. Ezen a pontosan következik be a tragikus fordulat: Harvey Milk és a város polgármestere merénylet áldozata lesz. (Az amerikai melegjogi mozgalom a későbbiekben – különösen az AIDS terjedése nyomán – megcsendesedik, ez érzékelhető Milk munkatársainak további életútjában is.) 

A film tipikusan hollywoodi stílusban hömpölygő történet, a maga és közössége igazáért küzdő hősről, az emberi jogokért és a szabadságért folyó nemes mozgalom történetéről, a győzelemről és a hőst legyőző Gonosz Ármányról. Himnikusan szép szövegekben szól az emberi jogokról, az egyenlő bánásmódról, a szabadságról és a reményről. Bemutatja, sőt finoman gúnyolja is az egyházak, a keresztény politikusok homoszexualitást mereven elutasító fellépését. 

A film ritmusát időnként megtöri egy-egy (a heteroszexuális szemlélőnek nehezen elviselhető) naturális férfiszex-jelenet, nyálasan cuppanó csókokkal és édeskésen egymásra  merengő szereplőkkel. Mint a sajtóanyagból kiderül, a színészválogatásnál nem vették figyelembe a művészek szexuális hovatartozását, így megtörtént, hogy meleg hőst hetero színész alakított, és fordítva. A melegek sajátos mozgása, az intim jelenetek hitelessége a színészek kiváló kvalitásait mutatják. 

A szexualitás testközeli látványa igazi mézesmadzag a mai nézőnek, homoszexualitás közeli látványa pedig a mai magyar társadalomban különösen erős reagálásokat válthat ki. Mit is kezdjünk ezzel a történettel, mit is kezdjünk a témával mi, magyar evangélikusok, itt, és ma? 

A vetítés után a női mosdó előterében két kommentárt lehetett hallani: - Hát éppen ezért harcolunk mi most itt! -  Hát azért Amerika, az  nagyon más…

Elgondolkodtató két mondat. Érdemes először végiggondolni, milyen társadalmi közegben, milyen korban játszódik a film? Az amerikai társadalom az 1960-as, 1970-es évekig lényegében zavartalanul fejlődhetett, erős keresztényi alapokon nyugvó polgári értékrendet vallott. Az 1960-as évek végétől azonban mélyreható válságot élt meg: a felnövekvő ifjú nemzedék szakítani akart és szakított is a hagyományos értékrenddel. A szexuális forradalom, a hippi-, az anarchista és szektamozgalmak ennek jegyében kaptak lábra, és ekkor terjed el szélesebb körben a kábítószer-használat is. A korszak egyetlen értékes társadalmi fejleménye a polgárjogi mozgalom. - Az 1980-as évek vége felé az amerikai társadalom sok csalódás, fiatalon tönkrement életek árán megérte ennek a korszaknak a csődjét, a tömegek visszatérnek a polgári értékrendhez. Ami érték volt: az erőszakmentes polgárjogi mozgalom sikereket ért el, és bele tudott simulni a hagyományos értékrendbe, éppen azért, mert annak keresztényi alapjaihoz illeszthető volt.

Ezzel szemben a mai magyar társadalom az elmúlt 100-120 évben több társadalmi megrázkódtatást élt meg, és jóformán arra sem volt ideje, hogy ezeket a megrázkódtatásokat, irányváltásokat lelkileg feldolgozza (l. Kopp Mária: A mai magyar társadalom állapota című könyvében) A szocializmus korának erkölcsi mélyrepülését értékrendi vákuumhelyzet követte az 1990-es években, és a higgadt, polgári értékrenden alapuló közgondolkodás helyreállítása még mai is csak lassan halad. Ebben a helyzetben jelent meg egy kisebbség igénye, hogy a homoszexualitást, mint nyilvános társadalmi jelenséget fogadjuk el, kezeljük a kisebbség óhaja szerint. Ez különösen nehéz, mivel a homoszexualitás mibenlétéről hiányoznak az ismeretek. A többség előtt ismeretlen például hogy a homoszexualitás jórészt veleszületett, genetikai eredetű probléma, ami mássá, a társadalomból kitaszítottá, szerencsétlenné, lelki problémáktól szenvedővé teszi az egyént. 

Mennyire messze van mindez az átlagembert, de főleg a keresztényeket joggal irritáló ricsajos, magamutogató, ízléstelen és gyakran vallásgyalázásba torkolló „melegparádéktól”, amelyeknek csak üzletemberek és bizonyos politikusok veszik hasznát. 

Miért és hogyan viszonyul a kereszténység, és ezen belül is az evangélikusság a homoszexualitáshoz?  Keresztény ember számára a test, a testiség, a szexualitás fontos, mint a teremtettség része, de hívő ember fölött nem a test uralkodik, hanem a lélek, lásd Pál apostolnak a Rómabeliekhez írott levelében a 8. fejezet 9.versét: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakozik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” A testnek megadjuk azt, mire szüksége van az egészséges működéséhez (Rm. 13,14.), de a testiség nem az egyén értékét meghatározó tényező. A testiség – és ezen belül a szexualitás megélése – éppen ezért nem a társadalmi szerepvállalás, elismerés elérésére való eszköz számunkra. Ezt a keresztényi józanságot sokan összetévesztik egyrészt a prüdériával, másrészt az aszkézissel vagy az elhanyagoltság tolerálásával, pedig ezek csak túlzások. 

A kereszténység a teremtettségtől eltérőnek, a Teremtőtől való elszakadottságnak, tehát bűnnek tekinti a homoszexuális nemi élet folytatását. Irtózunk a bűntől, a bűn hatásától, ez váltja ki belőlünk az ellenérzéseket. Gyakran megfeledkezünk azonban arról, hogy Isten elítéli a bűnt, de megmenti a bűnösöket. Az azonos neműek iránt vonzódó emberrel való bánásmódunkban viszont éppen ez jelentheti a keresztényi megoldást. Tudjuk-e tehát Istenre bízni a bűn elítélését, és az Ő gyermekeként, Krisztus követőjeként irgalommal, megbocsátással odahajolni bűnös felebarátainkhoz?  És ők elfogadják-e a mi gesztusunkat, vagy többet követelnek tőlünk, például áldást a bűnösnek tekintett kapcsolatra?  

A Milk c. filmben van egy emlékezetes momentum: Harvey Milk egyik harcostársa gyengéden rákérdez: miért nem éred be az elért eredményeknél, miért akarsz még többet? A főhőst azonban megrészegíti a hatalom a siker, és továbblép. Többet akar: elismerést, dicsőséget. Ez a tragikus fordulópont Harvey Milk életében, a filmben és körülbelül itt van az a pont is, amin aligha lehet túllépni anélkül, hogy szembe ne kerüljünk keresztényi hitünkkel. A bűnt, a bűnös életvitelt keresztényi alázattal tűrjük, Istenre bízva az ítéletet. Szánjuk, befogadjuk és segítjük a bűnöst, de nem magasztaljuk fel sem bűnét, sem a bűnös életvitelt. 

A film 16 éven felülieknek szól. Tudjuk, hogy a biológiai érettség nem mindig esik egybe a szellemi érettséggel. Éppen ezért nem tudom jó szívvel ajánlani ezt a filmet a legfiatalabbaknak, akik még csak keresik útjukat a Szexualitás Erdejében, és kíváncsiságból vagy puszta kalandvágyból hamis útra tévedhetnek. Nem tudom jó szívvel ajánlani ezt a filmet a kuncogó kukkolóknak, a „szerencsére és nem vagyok ilyen” farizeus érzését szívükben hordozóknak, még kevésbé pedig azoknak, akik lángpallosú angyalként mennydörögni óhajtanak a BŰN ellen, elfeledve, hogy nem a bűn a kérdés, hanem a Krisztus-követők magatartása, hozzáállása felebarátaikhoz, akik történetesen egy kevésbé ismert bűnben szenvednek. 

Ajánlom ezt a filmet azoknak a gondolkodni kész, hívő embereknek, akik szívükben hordják

az isteni irgalom, megértés és segítőkészség szikráját. Azoknak, akik felteszik maguknak a kérdést: Uram, Jézus, mit tegyek a Te tanítványodként, ha a környezetemben homoszexuális embertársammal találkozom? Hogyan lehetek hasznára ennek a felebarátomnak? Mire van szüksége? Hogyan érthetném meg jobban a feladatomat vele kapcsolatban?  

Bűnös vagyok én is, bűnös ő is. A Te irgalmadból élünk mindannyian!

*****

Rendezte: Gus Van Sant (Oscar-díjra jelölt)

Főszereplők: Sean Penn (Oscar-díjas), Emile Hirsch, Josh Brolin, Diego Luna

Korhatár: 16 év

Hossza: 128 perc

Producerek: Dan Jinks(Oscar-díjas) és Bruce Cohen. Forgatókönyv: Dustin Lance Black

Magyarországon forgalmazza a Budapest Film.