Megtört ölelések

Laborczi Dóra ajánlója:

Pedro Almodóvar új filmje, annak ellenére, hogy minden megvan benne, amit megszokhattunk a rendezőtől (például Pénelope Cruz és a legalább egy homoszexuális karakter) és ami akár unalmassá is tehetné – szép film. Spanyolos, romantikus, (nem hollywoodi) feszültségekkel teli dráma, megspékelve egy könnyed vígjáték és számos emberi élet párhuzamos történeteivel.

Az események egy vak forgatókönyvíró, Harry Caine hétköznapjaiból bontakoznak ki, és jutnak el Mateo Blanco egykori intenzív és varázslatos életéhez. Harry és Mateo ugyanaz a férfi (Lluís Homar alakításában). Harry az élvezeteknek és új ötleteknek élő, keserű és vak forgatókönyvíró, Mateo az egészséges, szerelmes és éppen új filmjén dolgozó rendező, aki – miután egy tragikus balesetben elveszíti szerelmét, Lenát (Penélope Cruz) és szeme világát – eltemeti igazi nevét és egyéniségét is, hogy írói álneve (Harry Caine, vagyis Hurrikán) és kitalált történetei mögé rejtőzve élje hátra lévő idejét.

Mindezeken keresztül segíti őt gyártásvezetője, Judit Garcia (Blanca Portillo) és Judit fia, Diego (Tamar Novas). A fiú sejti, hogy szövevényes kapcsolatok duzzadnak élete hátterében, anyja azonban minden kérdése elől elzárkózik. Amikor Judit hosszabb üzleti útra megy, Diego – egy fura figura felbukkanása következtében – Harry-t kezdi faggatni ezekről a kusza történetekről. A férfi pedig újra elkezdi mesélni saját történetét, Mateo Blanco életét és megtört öleléseit. Ezekből ismerjük meg a dollármilliomos, Ernesto Martelt is, aki megrögzötten szerelmes Lenába, valamit Martel meleg fiát, aki megrögzötten utálja apját, és szerelmes Mateo-ba. A szálak egy tizennégy évvel ezelőtti vígjáték forgatásán érnek össze, ahol Lena és Mateo egymásba szeretnek, a féltékeny Martel pedig minden lépésüket lesi, sőt, kamerára is veteti homoszexuális fiával.

Hogyha a kerettörténetet elolvasva azt gondoljuk, hogy ez a film közelebb áll egy brazil szappanoperához, mintsem egy spanyol művészfilmhez (vagy legalábbis egy spanyol művész filmjéhez), nem gondolunk nagyon merészet. A megtört ölelések varázsa azonban nem a történetben rejlik – férfiaknak már csak Penélope Cruz alakításáért érdemes megnézni (aki tragikát, naivát és komikát egyetlen filmen beül hihetetlen magabiztossággal játszik), a hölgyeknek pedig azért a jelenetért, amikor a szerelmesek együtt nézik Rosselini filmjét, az Itáliai utazást. A filmbeli jelenetben férj és feleség ásatás szemtanúi Pompeiiban, ahol felszínre kerül egy férfi és egy nő, s velük együtt több ezer éves, kőbe zárt szerelmük – a halhatatlan szerelemmel szembesülve a filmbeli nő és Lena is összerezzen, s mintha érezné a tragédiát, szorosan Mateohoz bújik, aki megörökíti az ölelkezést.

A kettősség egyébként az egész film meghatározó motívuma, kezdve a főhős kettős identitásával, de a filmben forgatott film és az általunk látott Megtört ölelések hangvétele szintén két ellentétes pólust képvisel, valamint a féltékeny Ernesto Martel által készíttetett, rossz minőségű dokumentáció is megkettőzi a valóságot – bár ezeken a kockákon ugyanazt látjuk, mint az eredeti történetben, a házi videón mégis sokkal hangsúlyosabb a dráma, a megalázottság és a szerelem is.  

Aki tehát nyitott egy kis klasszikus romantikára és szereti Almodovar filmjeit, vagy akinek annyi is elég a boldogságához, hogy két órán keresztül gyönyörködhet Penélope Cruz-ban, bátran váltson jegyet a Megtört ölelésekre. Aki viszont újabb filmklasszist vár a spanyol rendezőtől, az várhat még néhány hónapot, hátha kölcsön kérheti valakitől vagy leadja valamelyik tv-csatorna.