Másnaposok

Todd Philips, a Sulihuligánok rendezője legújabb vígjátékában egy olyan legénybúcsúról mesél, ami messze nem az előzetes tervek szerint alakul. Két nappal ez esküvője előtt Doug (Justin Bartha) néhány haverjával (Bradley Cooper és Ed Helms), valamint jövőbeli sógorával (Zach Galifianakis) lehúznak Las Vegasba, hogy őrületes, örökké emlékezetes bulit csapjanak. Másnap a srácok hasogató fejfájással ébrednek, és nem emlékeznek semmire. A szoba romokban, és a vőlegénynek nyoma veszett. Mivel halvány gőzük sincs róla, mi történt, és az idő szorít, a trió megpróbálja felidézni a történteket annak reményében, hogy mire kezdődik az esküvő, megtalálja és hazaviheti a vőlegényt. De minél többet nyomoznak ki az éjszaka történtekről, annál biztosabbak benne, hogy nagyon nagy gáz van. 

„Az éjszakára, amit soha nem felejtünk el” 

A legénybúcsú nagyon régi szokás. Országszerte minden héten egy csomó pasit közvetlenül az esküvője előtt elvisznek a legjobb haverjai egy utolsó bulizásra. „Csak összejön pár régi haver, nem nagy ügy – mondja Todd Philips rendező egyszerűen, mintha legalábbis általában semmi őrült, veszélyes és illegális dolog nem történne ezeken az ártalmatlan induló kiruccanásokon. – Csak egy kis kaja meg hülyéskedés és néhány koccintás a vőlegényre – teszi hozzá. Tudjátok, semmi komoly.”

Persze a buli pont az esküvő előtt két nappal van… és persze a jövőbeli após Dougra bízza gyönyörű veterán mercijét… és persze Stu nem árulhatja el a barátnőjének, hogy hová is mennek valójában… na és persze magukkal kell vigyék Doug újdonsült sógorát, aki antiszociális vadbarom. De máskülönben minden OK. Mikor érkezés után összegyűlnek a Cézár hotel tetőteraszán, hogy a fényárban úszó Las Vegas fölött koccintsanak a vőlegényre és az előttük álló estére, mindnyájan istenien érzik magukat. „Az éjszakára, amit soha nem felejtünk el” – szól a tószt. Nagyjából ez az utolsó dolog, amire emlékeznek. 

„Mi történt”? 

„Másnap reggel Phil, Stu, és Alan arra eszmél, hogy a nap tűz be az ablakon, a szoba totál romokban, és ők a földön fekszenek, arccal a padlónak. Nincs ebben semmi szokatlan, a legénybúcsuk már csak ilyenek – mondja Phillips. – Egy másnaposságról szóló filmhez azért kell egy-két ütősebb dolog is. Megpróbáltuk elképzelni, mi lehetne a legőrültebb dolog, ami ilyenkor megtörténhet veled, de azért még túléled, hogy el is mesélhesd.”

„Mondjuk lenne egy bébi a szobában akit azelőtt még soha nem láttak és egy tigris a fürdőben. Meg dögös csajok a jakuzziban, egy parázsló fotel a sarokban és egy plafonról himbálódzó kanapé. Ja, és még egy apróság… nincs meg a vőlegény” – sorolja Dan Goldberg producer, akinek ez már a negyedik közös munkája a rendezővel a Cool Túra, a Sulihuligánok és a Balek-suli után.

Ahogy a megpróbálnak magukhoz térni, mindegyikük a maga módján reagál a látványra. Phil, a csapat hangadója a kótyagosságtól eltekintve nagyjából rendben van. Azt gondolja, remekül szórakoztak, és nemsokára Doug is előkerül. Stu, az örök aggodalmaskodó – és akinek nem mellesleg a hitelkártyája talonban van a recepción – egyre jobban bepánikol, ahogy a napi 4000 dolláros lakosztályon végzett pusztítást látja. És végül Alan, aki minden mindegy alapon veszi tudomásul, hogy félmeztelenül néz farkasszemet a fürdőszobában egy tőle épphogy csak karnyújtásnyira lévő kifejlett tigrissel.

Bradly Cooper játssza Philt, a csapat vezéregyéniségét, akinek be nem álla szája. Családos középiskolai angoltanárként kicsit szürkének érzi az életét, és alig várja az utazást, ami ritka lehetőség a lazulásra a régi haverokkal. Nem akarja hagyni, hogy egy kis kellemetlenség elrontsa a remeknek ígérkező víkendet. „Nem kell izgulni, kapjunk be pár szem aszpirint, aztán meglátjuk, hogyan tovább – mondja Cooper. – Nem számit, hogy a helyzet egyre rosszabra fordul, ő továbbra is bizakodó. Még akkor is, amikor már végképp elszabadul az őrület. Ő az, aki reggel elsőként kapja össze magát, és megpróbál a többiekbe is életet verni, hogy felkerekedjenek és megtudják mi történhetett.”

Eközben Stu, a kedves, de állandón aggodalmaskodó, a barátnője által rövid pórázon tartott fogorvos cseppet sem nyugodt. Az egyetlen dolog, ami elvonja a figyelmét a félelméről, hogy mi lesz, ha barátnője rájön, mi is történt, aztán észreveszi, hogy egy foga hiányzik. Nem is akármelyik, hanem az egyik első, aminek helyén most egy nagy véres űr tátong.

„Hízelgő volt, hogy engem akartak a szerepre, de ugyanakkor kicsit sértő is, mert Stu kissé dinka, örökösen rinyáló karakter – viccel Ed Helms. – Ha típus szerint nézed őket: Phil a menő, Alan a fura különc és Stu a balfasz. Elgondoltodtató, mi lehet, ami miatt épp rám gondoltak a szerep kapcsán”. „Talán mert Ed állati jó a rinyáló papucs szerepében, akire már nagyon ráférne egy kis lazulás” – mondja Phillips.

Hármuk közül Zach Galifianakis Alan szerepében az, akinek vérmérséklete legjobban passzol a kialakult helyzethez, de ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármi ötlete lenne a töréntekkel kapcsolatban. Míg Stu folytatja a picsogást az elveszett fogáról és a tönkrement életéről, Phil pedig reggeliről és különféle tervekről beszél, addig Al egy maláj szoknyába csavarva kurkászik a szemétben, és közben a kanapéról lekapart pizzamaradékokat majszolja. Mintha ez nem lenne elég, kutakodás közben egyszer csak egy teljesen ismeretlen bébire bukkan a sarokban. Phillips tudta, hogy az eredeti stílusú és sajátos humorú Zach Galifianakis lubickolni fog a kétballábas, mindent elbénázó Alan szerepében.

„Alan kissé fura gyerek – magyarázza Galifianakis. – Nincsenek barátai, és fogalma sincs róla, hogy furának találják. Azt hiszi, hogy minden, amit mond vagy csinál, tök menő.”

„Akire több okból is igazán szükségük van, az Doug – mondja Justin Bartha, aki a kísérteties körülmények között eltűnt férjjelöltet játssza. – Ő csapat motorja. Ő köti össze a többieket, ő a közös nevező, ezért amikor eltűnik, elszabadul a pokol.”

„Bár Doug szükségszerűen többnyire távol van az eseményektől, személye alapvetően lényeges a történet szempontjából – teszi hozzá Jon Lucas, aki Scott Moore-ral a forgatókönvet írta. – Ő a Szent Grál, amire, pontosabban akire hőseinknek szüksége van és akit nagyon szeretnének megtalálni. Szerencsére eléggé szeretik, hogy együtt maradjanak, és bármit megtegyenek a megtalálása érdekében, még ha közben totál ki is akasztják egymást. A legjobb humor szívből jön. El kell hinned, hogy ezek a fickók tényleg őszintén törődnek egymással, ami nem csupán egymás ugratásában merül ki – folytatja Phillips. – A jó vígjáték hetven százalékban szereposztás. Persze kell a jó sztori, de a többi már a színészeken múlik.” 

Mit csináltunk? 

Rendben, szóval magukra maradtak, és Dougnak szüksége van rájuk. Mit tudnak csinálni, amiből rájöhetnek, hogy mi történhetett az éjjel. Itt az ideje kiűriteni a zsebeket, hátha valami fogódzkodóra bukkannak. Számlák, jegyek, ATM nyugták, vagy azok a kis műanyag karkötők, amiket a kórházban adnak…

A film fordított időrendi formája, a végétől az eleje felé haladó történetmesélés nagyon megragadta Phillips fantáziáját.

„Reggel nekilátnak, hogy egy csomó téves nyomon újra és újra elindulva, mellékvágányokkal, váratlan fordulatokkal zsúfolt kalandok során remélhetően visszakerüljenek arra a helyre, ahol utoljára látták Dougot. A közönség pedig megpróbál velük tartani. Kicsit olyan az egész, mint egy klasszikus detektívregény – mondja a rendező. – Eltekintve attól, hogy ezek a detektívek nagyon másnaposak.”

„A történet elindul egy irányba, hogy aztán hirtelen ellenkező fordulatot vegyen, és így tovább. Soha nem tudod, mi következik legközelebb. De ezek nem össze nem illő részek. Minden egyes akció és őrült jelenet viszi a filmet előre, a végkifejlet felé” – mondja Cooper.

„És Zach is lehetőséget kap arra, hogy herekötőben mutatkozzon” – teszi hozzá Helms. „Láttunk már néhányszor túlsúlyos palikat szűk cuccban a vásznon. Gondoltuk, mi lenne, ha rátennénk egy lapáttal?” – mondta Zach.

A nyomok, melyeken másnapos hőseink elindulnak, a város kevésbé ismert és népszerű helyeire viszi őket. Ezek a traumatológia, a rendőrőrs és egy házasságkötő terem, távol a központtól. Hát, nem igazán ezekre a helyekre gondolnak a turistacsalogató irodák a jól ismert szlogennel, ami úgy hangzik: „Vegast látni kell!”

A szégyenletes túra főbb szereplői közé tartozik még Heather Graham, mint Jade. Jade nagyon édes sztriptíztáncos/konzumnő, akinek rugalmas felfogása van a szerelemről. Ezen kívül valószínűleg kb. négy órája hozzáment egy még mindig kissé kába fogorvoshoz, akinek hiányzik az egyik első foga. „Jade belevaló laza sztriptíztáncos csaj, aki nem játssza meg magát” – mondja Graham, aki nagyon örült, hogy a szerep kapcsán bemutathatta frissen szerzett rúd-tánc tudományát is.

Persze nem mindenki olyan helyes, mint Jade, akikbe az este folyamán belebotlottak.

Rob Riggle mint Franklin nyomozó nem éppen Las Vegas legtehetségesebb fegyverforgatója. Kean Jong (Ananász Expressz) a veszélyes és totálisan tébolyodott Mr. Chow-t alakítja, aki bosszúért liheg olyan sértések miatt, amikre egyik sem emlékszik a fiúk közül. Vagy Mike Epps alias „Soul Man”, aki valamiféle személyazonosság keveredésből kifolyólag olyasvalamibe keveri őket, ami 80.000 dollárjukba kerülhet. Ha lenne ennyi pénzük. De messze legdrámaibb a találkozásuk Mike Tyson volt többszörös nehézsúlyú boxvilágbajnokkal. A saját magát alakító Tyson játékosan gúnyolódik saját rossz fiú-imidzsén, tart egy rövidke bemutatót, és mindenkit emlékeztet rá, hogy bár visszavonult, azért még mindig ott van a szeren. A veterán stand up comedy-sztár Helms szerint az egyik legjobb beszólás a forgatáson Tysoné volt. „Todd magyarázta Tysonnak – mondja Helms –, hogy hogyan üsse meg Zach-et a jelenetben, és valami olyasmit mondott, hogy: ‘Mike, valahogy így kéne csinálni, és a kezed is emeld kicsit feljebb.’ Mire Tyson:’Nem hiszem el, hogy egy tornából felmentett gimis vitakör-vezető magyarázza el nekem, hogyan kell behúzni egyet valakinek.’ Mire minden jelenlévő dobott egy hátast a röhögéstől. Ki gondolta volna, hogy vicces a pali? Én tíz éve viccmeséléssel foglalkozom. Erre besétál Tyson, és mintha az mondaná: figyu, viccesebb vagyok nálad.”

„Mindent egybevetve ez egy akcióvígjáték – mondja Dan Goldberg producer. – Nagy kaszkadőrmutatványok, törés-zúzás, karambolok, őrült meztelen fickók, verekedés – igazi férfimunka volt.” A produkció Darren Prescott ismert kaszkadőrszakértőt szerződtette. Ő csinálta a keményebb dolgokat, de azért valahol még neki is meg kellett húzni határokat. „Volt egy jelenet – emlékszik vissza nevetve Cooper. – Tudtuk, hogy rendező a lehető legvalósághűbben szeretné látni, amit csinálunk, ezért nem tűnt teljes képtelenségnek, hogy azt akarja, rendesen üssön meg minket az áram. Ezért aztán mikor Darren azt mondta: ne vacakoljatok már, ez csak 50.000 volt – eltartott egy pár percig, amíg rájöttem, hogy ezt azért valószínűleg nem gondolta komolyan.”

Amíg mindez folyik Phil, Stu és Alan továbbra is kétségbeesetten keresi Dougot. Emlékeznek még rá? Ő az, aki miatt mindannyian szívnak. „Olyan ez a film, mintha a Ryan közlegény megmentése vígjátékváltozata lenne. Doug az eltünt katona, aki miatt a többiek megjárják a poklot, hogy megtalálják” – mondja Phillips.

Mindeközben Melissa, Stu biztonságos távolból telefonáló rámenős barátnője (Rachel Harris alakításában) kezd meglehetősen zabos lenni, hogy a kapcsolatuk során először elvesztette az ellenőrzést a barátja felett. Közben Doug egyébként józan menyasszonya, Tracy (Sasha Barrese) is egyre hisztérikusabb. Negyvennyolc órája nem halott jövendőbeli férjéről, és ahányszor csak telefonál, az üzenetrögzítő válaszol, vagy, ami még ennél rosszabb, Phil biztosítja róla, hogy minden a legnagyobb rendben. Tulajdonképp Tracy apja, Sid Jeefry Tambor a legnyugodtabb, figyelembe véve, hogy nem csak a menyasszony apja, de a merci tulajdonosa is egyben, amit a jövendőbeli és egyelőre eltűnt vejének adott kölcsön. Sid biztos benne, hogy Doug csak kirúgott a hámból egy kicsit, de előkerül, amikor itt az ideje.

Bárcsak ilyen egyszerű lenne. 

Las Vegas nappali fényben 

„A filmet számos eredeti Las Vegas-i és dél-kaliforniai helyszínen forgattuk – mondja Phillips. – Számomra egy ilyen filmnél az a legfontosabb, hogy olyan valóságosnak látsszon, amennyire csak lehetséges. Attól lesz vicces, hogyha a botrányos jeleneteket teljesen normális, hétköznapi helyszíneken forgatjuk. Ha Vegasban forgatunk, csináljuk valódi helyszíneken, a Cézár hotel halljában és egyéb helységeiben.”

Pontosan így is tettek. Rengeteget forgattak a nevezetes hotelben, ami Las Vegas egyik védjegye az 1960-as évek óta. Egy másik ikonikus Las Vegas-i hely, a Riviera szolgáltatta a berendezést a kaszinós jelenetekben, több ezer kamuzseton, rengeteg kártyaasztal és a többi szükséges kellék formájában. A szereplők és a forgatócsoport hamar rájött, hogy a jelenlétük nem igazán izgatja a kaszinó vendégeit, akik közül sokan statisztaként szerepelnek a filmben. „Úgy tűnt, rá se hederítenek, hogy filmet forgatunk. Mindenki a játékra koncentrált. Visítozó emberek között dolgoztunk a rulettasztalnál. Egy fickó 5000 dollárt tett fel egy pörgetésben és elbukta, úgyhogy még a stáb is vigasztalni próbálta.” Öt hét után rájössz, hogy Vegas az a hely, ahol az emberek könnyen hoznak rossz döntéseket. Sőt, néha egész életre szóló rossz döntéseket. Erre lett kitalálva, és tökéletesen működik, ami a filmből is pontosan kiderül.

További nevadai helyszínek voltak még a Fremont Street környéke Las Vegas belvárosában, a benzinkút, a kiszáradt tó medre Jean City közelében, ahol általában 80 km/h erősségű szél hordja a port, mint ahogy a forgatási napokon is. A képzeletbeli házasságkötő terem a Las Vegas Boulevardon volt. Teljesen úgy nézett ki, mintha évek óta a környék része volna, pedig egy üres parkoló helyén építették fel, hogy maximálisan ellenőrizni lehessen a területet a külső akciójelenetek felvételénél.

A Las Vegas-i rendőrőrsnek használt Union és Third Street sarkán lévő régi Rampart detektívközpont is tökéletes ellentéte volt a szigorú kék-szürke palettáival a vegasi örült légkörnek. De a legszembetűnőbb ellentét a Las Vegas-i káosz és countryklubbéli esküvő között volt, ahova Dougot és haverjait várták vissza.

„Ki akartuk hangsúlyozni az ellentéteket. Vegas az őrület, hangzavar, csillogás és keménység, míg Los Angelesben, ahol Tracy készülődik a szertartásra, minden csupa harmónia és kellem: halk zeneszó szól, és a virágos kertben jól szituált vendégek duruzsolnak” – mondja a látványtervező, Bill Brzeski.

A filmrajongók talán felismerik a esküvői zenészeket szerepében fesztelenkedő Dan Finnertyt és bandáját, akik korábban a Sulihuligánok és a Starsky és Hutch című filmekben is feltűntek.

A Cézár szálló létező szobáit mintaként használva Brzeski megalkotott egy csillogó és pazar vegasi luxust idéző világot. „Nem akartunk tönkrevágni egy valódi lakosztályt, de más speciális ok is volt rá – folytatta Brzeski. – Mégsem hozhattunk be tigriseket egy igazi hotelbe.”

Négy tigrist idomitottak be különböző feladatokra, miközben szereplőket és a forgatócsoport tagjait is hasonlóképpen felkészítették arra, hogyan viselkedjenek az állatok közelében. „Szelídek vagy sem, vadállatokkal dolgozni nem tréfadolog, különösen nem tigrisekkel, akik rühellik a meglepetéseket. Szigorúan le volt zárva a terület, amikor jelenetben voltak, és mindenki ki volt tiltva a diszletből, akire nem volt feltétlenül szükség. Akik maradhattak, azokat figyelmeztették, hogy mindig maradjanak láthatóak és tartózkodjanak a hirtelen mozdulatoktól. Egyes akcióknál életnagyságú műtigrisekre volt szükség, amiket a Jim Henson Creature Shop két bábosa irányított. Harminc csöppnyi szervómotorra volt szükség a modellek valóságosnak tűnő mozgásához” – mondja Brzeski.

„Az autó maga igazi igazi ritkaság volt: egy 1969-es kabrió Mercedes Benz. Öt egymással teljesen megegyező darabra volt szükségünk a forgatáshoz, hogy többféleképpen bemutathassuk, ahogy végül totálkárosra törik. Nem volt elég egy autó, mert nem időrendben vettük fel a különböző autós jeleneteket. Az egyiket még félbe is kellett vágnunk, hogy szállítani tudjuk” – mondja Bill Brzeski.

Ez lett a film egyik visszatérő poénja is: „ahányszor csak kölcsönadod az autót a srácodnak, valami tutira történni fog.” Sid azért adja kölcsön a kocsit Dougnak, mert felfogása szerint egy rendes legénybúcsúnak meg kell adni a módját. A Sidet játszó Jeefry Tambor a legkevésbé sem osztja ezt a véleményt. „Én a tökéletes ellentéte vagyok a filmbeli karakteremnek. Szerinte egy jó nagyot kell bulizni az esküvő előtt, ami csak belefér. Na, hát én pont a másik véglet vagyok. Vennék egy jó forró fürdőt, ennék egy kis joghurtot, esetleg még pár szem enyhe nyugtatót is bekapnék, és irány az ágy… Ez sokkal ésszerűbb, nem igaz?” – mondja Jeefry.

Todd Philips elismeri, hogy néha túllőttek a célon a hatás kedvéért, de biztos benne, hogy vannak valódi legénybúcsúk, amelyeken a filmben látott egyik-másik jelenet előfordul. Erre gondolva ajánlja ezt a történetet mindazon vőlegény- és menyasszony-jelöltek figyelmébe, akik a saját bulijukra készülnek. Mindeki felelős a buliban a másikért.