Közellenségek

Bárki bármit is mond, egy gengszterbanda vezérének lenni problémás dolog. Még ha oly rátermetten és keményen állja is a sarat, mint Dilinger. Az sem egyszerűbb vállalkozás, ha valaki ilyen nem mindennapi ember 13 hónapos ámokfutását kívánja bemutatni a nagyközönségnek. Michael Mann-nak sikerült.

Szöveg: Vörös Katinka

1933, Amerika. Pénzügyi válságban az ország, az emberek minden félretett pénzét felélik a bankok. Ilyen szorongató helyzetben „munkálkodik” a Crown Point-i börtönből frissen szabadult – pontosabban szökött – John Dilinger és bandája. Bankrablássorozata folyamán Dilinger igen hatékonyan jár el: nem csak a maga és társai megélhetését biztosítja az akciók során befolyt pénzekből; visszaadja, ami a kisembereket megilleti. Továbbá megcsúfolja a feltörekvő nyomozóiroda legképzettebb ügynökét, Melvin Purvist és csatlósait, akik egyszerűen képtelenek rá, hogy elkapják őt bravúros menekülési stratégiáinak, egyedi megoldásainak köszönhetően.  És mindemellett még arra is futja neki, hogy elbűvölő sármjával és nagylelkűségével elnyerje az emberek rokonszenvét, és egy figyelemreméltó fiatal ruhatáros kisasszony érdeklődését, aki vele együtt ugrik fejest az ismeretlen mélységbe. Nem is csoda, hogy Michael Mann lehetőséget látott a gengszter élettörténetében. A kiragadott 13 hónap olyan intenzivitást – és a vége felé már hajszoltságot – hordoz magában, hogy egy az egyben vászonra kívánkozik. A pörgő cselekményesség már magában elegendő alapanyag lett volna egy hagyományos amerikai akcióthrillerhez, de Mann másfelől közelített a témájához. Nem annyira az akciódússágra és látványos üldözésekre, nyilvános lövöldözésekre hegyezte ki alkotását, sokkal inkább a lélektani folyamatokra helyezte a hangsúlyt. Hiszen ilyen karakterek esetében képtelenség elmenni a lehetőség mellett, hogy mélyebben is mögéjük nézzünk, és beleláthassunk a lényüket mozgató vágyakba, motivációkba, érzelmekbe. Főleg amikor két ennyire ellentétes akarat ütközik, mint amilyen Dilingeré és Purvisé. Mindketten igazságszolgáltatást akarnak, de mindketten másképp képzelik azt. Azonban míg a gengszter mindvégig kitart elképzelései mellett, végig fenntartja felállított értékrendjét – az első helyen mindig is a társak és a nő biztonsága áll -, addig az ügynöknek lassan be kell látnia, hogy csupán bábja a felsőbb hatalmaknak, és sosem maga dönt módszereiről. Purvis legalább olyan kiemelkedő ember lehetne saját szakmájában, mint Dilinger, de tapasztalatai elidegenítik őt környezetétől. Miután szembesülnek a ténnyel, hogy a bűnözők folyton egy lépéssel előttük járnak – hiába a legújabb fegyverek és technikák –, gondolkodás nélkül bevetik legaljasabb módszereiket, melyek jóval mélyebbre süllyesztik őket a bűnben, mint a gengsztereket sajátjuk. Purvis már nem hátrálhat ki a helyzetből, csapdát állít Dilingernek.

Kiemelkedő alakításokat láthatunk a színészektől. John Dilinger figuráját finoman árnyalt játékstílusával kelti életre Johnny Depp. Christian Bale formálja meg a kétségei közt őrlődő Purvist, az Oscar-díjas Marion Cotillard pedig a gengszter kedvesét. A Közellenségek két és félórás gengsztereposz, melyet nem csak a műfaj rajongóinak ajánlok, hanem mindazoknak, akiket a külső és belső harcok egyaránt vonzanak.