Kis halak… nagy halak

Gyarmathy Lívia a tőle megszokott biztos kézzel nyúlt hozzá egy olyan társadalmi témához, amely sokkal többre utal, mint maga a közvetlenül látott filmsor. A 29 percnyi anyag látszólag arról szól, hogy azok, akik az orvhalászatot nagyban űzik, büntetlenül tehetik, míg a faluvégi szegény embert, aki csak saját éhségét csillapítandó horgászik horgászengedély nélkül, megbüntetik. Szabó-Pap Gabriella írása. 

Sokatmondó gesztusok sorát látjuk: kezdve a szürkületben suhanó kisteherautót megpakoló, rutinosan mozgó profikat, velük szemben a reggeli napfényben komótosan készülődő egyszeri kisembert, az orvhalászok felszereltségével szemben szinte eszköztelen halőrök erőfeszítéseit.

A legmegrázóbb a kisembert a törvényességre kioktató, a maga fabrikálta horgászbotokat elégető rendőrökről szóló feszültséggel teli képsor. Érezni, hogy a rendőr szinte ugyanolyan kiszolgáltatott a maga posztján, mint a kisnyugdíjas, mert tudja vagy sejti, hogy a nagy halak, ugye… és ő sem nagy hal! 

Csak a természeti képsorok engedik sejteni, hogy itt nem csak halakról és orvhalászokról, nemcsak kis és nagy halakról, hanem láthatatlan hálóról és jól sejthető okokról, analógiásan végiggondolható szélesebb összefüggésekről van szó. Látszólag be-beékelődnek „üresjáratok” a 29 percbe, pl. egy ember reggeli cihelődése – de  ezek a képsorok olyan erős drámai feszültséget hordoznak, és olyan jelentőséget kapnak, amelyek a szélesebb és mélyebb összefüggésekre is utalnak. 

Gyarmathy Lívia korunk lelkiismerete, aki a film nyelvén szól hozzánk. Nagyon ki kell nyitni a szemünket-fülünket, hogy mindent meghalljunk, amit el akar mondani nekünk. Nem szavakkal fejezi ki magát (filmjeiben többnyire kevés szó esik. A Recsk kivétel ebből a szempontból), hanem a film nyelvén. Képei, képsorai, témaválasztása többet mond el a témáról, mint minden szó. 

A filmnek nincs hivatalos forgalmazója. A film iránt érdeklődők kérhetik a csoportos vetítést a Puskin moziban.