Karácsonyi történet

Horváth-Bolla Zsuzsanna ajánlója:

A karácsonyi mozifilmek filmfelhozatalában az ember mindig arra vágyik, hogy találjon legalább egyet, ami valamiféleképpen értékekről szól.

Olyan filmet, amely nem a hollywoodi könnyfakasztő, giccses, csöpögős filmek kategóriájában van, amikor a történet magának a karácsonynak a lényegét meg nem ragadva, a szeretetnek egy egészen másféle értelemezéséről szól.

És nem is a tipikus helyzetkomikumokra épülő karácsonyi vígjátékok unalomig ismételt szokásos zsánereit hozza, amikor a középpontban egy jól szituált család áll, amelynek tagjai az ünnepi hajcihőbe keverednek, és rumli, meg kavalkád veszi körül őket.

Sajnos a Jézus születésének körülményeit bemutató vallási témájú filmek mellett pedig egyre másra ütik fel fejüket a karácsonyhoz egyáltalán nem tartozók, a sci-fik, a horrorok és az akciófilmek is.

Arnaud Desplechin Karácsonyi története azonban valami egészen más ebben a kavalkádban és nem csak azért, mert tavaly (2008-ban) Arany Pálmára jelölték Cannes-ban.

Bár Karácsonyi történet a címe, azon kívül, hogy karácsony idején történik, látszólag nem sok van benne az ünnep fennkölt szellemiségéből. Karácsony csupán egy alkalom, hogy összejöjjön a népes Vuillard család, és megismerkedhessünk fura tagjaival, valamint azzal a tragikus problémával, melynek árnyéka rájuk vetül.

A polgári művészcsalád nemrégiben egy ritka kórban már elvesztette egyik fiúgyermekét, és kiderül, hogy az anya, Junon (Catherine Deneuve) is hasonló betegségben szenved. Csak az segít rajta, ha valamelyik közeli hozzátartozója ad neki a csontvelejéből. A sors fura fintora, hogy erre csak a család kitagadott fekete báránya, a láncdohányos és alkoholista Henri (Mathieu Amalric) alkalmas.

Hogy mi lesz végül, azt megtudhatjuk majd a filmből, annyit azonban hagy áruljunk el, hogy a tragikus felhangokat hordozó történet tele van cinikus, frivol humorral, mely emberivé, átélhetővé teszi azt. És az összes civódás, veszekedés, fúrás-faragás ellenére mégis valahogy magunkra ismerhetünk benne és rájöhetünk arra, hogy a szeretet nem csak direkte módon létezik.