Jégkorszak 3. – A dínók hajnala

A világsikert aratott Jégkorszak és Jégkorszak 2. – Az olvadás fagypont alatti hősei ismét visszatérnek, és elképesztő kalandokba keverednek. Motkány energiáit még mindig az köti le, hogy biztosan magáénak tudhassa a folyamatosan szökésben lévő mogyorót – de lehet, hogy van valami, ami el tudja terelni a figyelmét: az igaz szerelem. Manny és Ellie a mamutapróság megszületését várja; Sid, a lajhár pedig pillanatok alatt egyedülálló szülő lesz, amikor talál néhány dínótojást. Diego, a kardfogú tigris pedig azon aggódik, hogy nem a megfelelő társaságba keveredett, és barátai hatására puhány lett. Amikor azonban a balszerencsés Sidet kell megmenteni, a csapat persze együtt indul segíteni – és közben felfedeznek egy titokzatos földalatti világot. Találkoznak dinoszauruszokkal, megharcolnak a flórával és a faunával, ráadásul összeakadnak egy megalkuvást nem ismerő, félszemű dínóvadász menyéttel, bizonyos Buckkal. Forrás: Intercom

A Jégkorszak 3. – A dínók hajnalában mindenki megtalálja mindazt, amit annyira szeretett az első két filmben, sőt még több a komédiázás, az akció, még látványosabbak a képek, és akkor a 3D varázsáról még nem is beszéltünk. Ráadásul kedvenc hőseinkhez csatlakozik néhány új, igazán emlékezetes figura is.

A legnagyobb változás a korábbi Jégkorszak-filmekhez képest, hogy megjelenik egy elképesztő földalatti világ, amelyet dinoszauruszok népesítenek be. Ráadásul az eddigi havas-jeges környezet után most burjánzik a növényzet. De ez nem jelenti azt, hogy nem fenyegeti veszély hőseinket: hatalmas teremtmények lába alatt reng a föld, ragadozó növények leselkednek a gyanútlan idegenekre, felbukkan egy fenegyerek menyét, Motkánynak pedig már nem csak azért ver hevesebben a szíve, mert veszni érzi értékes zsákmányát – ugyanis belibben a színre szempilláit rebegtetve Motkány lány. És megtörténik Mannyvel, a mamuttal, ami számára elképzelhetetlen volt: megtudja, milyen érzés aprónak lenni.

A filmkészítők új környezetbe akarták helyezni a Jégkorszak figuráit, és új feladatok elé akarták állítani őket. „Azt próbálgattuk, milyen messze mehetünk el a karakterekkel” – meséli Lori Forte, aki 1999-ben lecsapott a Jégkorszak ötletére, és mindhárom film producere volt. Carlos Saldanha rendező, aki a Jégkorszak 2. – Az olvadást is készítette, hozzáteszi: „A Jégkorszak 3. – A dínók hajnalában nem kíméltük a hőseinket. Pedig nem ártottak nekünk. Mi viszont belevetettük őket egy olyan helyzetbe, amire nagyon nem voltak felkészülve. Tudják, mit kell csinálni a jégkorszakban, sőt akár az olvadás idején is. De arra, ami most jön, nem számíthattak.” Michael Thurmeier társrendező így folytatja: „Az előzőekhez képest a harmadik epizód is szellemes, karakter-központú vígjáték, de a földalatti világ, a friss kalandok és az új figurák felpezsdítették a történetet.”

A Jégkorszak-csapat új szabályok szerint zajló, hatalmas kalandjának kezdetén Manny és felesége, Ellie minimamutot várnak, de a család persze sokkal nagyobb: immár elválaszthatatlanul hozzájuk tartozik Sid, a lajhár, Diego, a kardfogú tigris, valamint Ropsz és Eddie, a két pimasz oposszum. „Meg akartuk őrizni az előző filmekben kialakult érzelmi kötődéseket. Manny, Sid és Diego kapcsolata folyamatosan alakul, fejlődik, és persze ők maguk is változnak” – mondja Michael Berg társforgatókönyvíró. „Az elmúlt években az életünk részei lettek a figurák, úgy törődünk velünk, mintha valóban élnének, és drukkolunk nekik, bármivel is kelljen megbirkózniuk” – fűzi hozzá Peter Ackerman, Berg írótársa.

Manny, a falkavezér új kihívással néz szembe – az apasággal. Nagyon, nagyon komolyan veszi, olyannyira, hogy még a természetet is bababiztossá akarja tenni. Még hegyeket is képes elhordani, csak hogy kiküszöböljön minden veszélyforrást közel s távol. A házasság nem viseli ennyire meg: a rázós kezdet után még mindig dúl a hatalmas szerelem Ellie-vel. Az első film elején még magába zárkózott mufurc volt, most viszont már barátokat és szerelmet talált.

A terhessége ellenére Ellie nem hajlandó visszavenni a tempóból. Hozzászokott az aktív és független élethez, ezért hiába próbálja Manny fékezni. Ellie-re és Mannyre pont ellentétesen hat a babavárás. Manny a végletekig ideges, aggodalmaskodik, hogy minden tökéletes legyen – Ellie sokkal lazábban veszi az egészet. Talán azért is, mert egy picit már az egész csapat pótmamája lett.

A terhesség nem csak a szülők életét forgatta fel, hanem egy kicsit az animátorokét is: Ellie rajzolóinak változtatniuk kellett a figurán. „Nem akartuk nagyon elnehezíteni – meséli Juan Carlos Navarro-Carrión vezető animátor. – Ő most is ugyanaz a talpraesett, vagány csaj, akinek megismertük. Azt akartuk, hogy olyan energikus legyen, amilyen volt. Éppen ezért nem akartuk nagyon hangsúlyozni a pocakját. Látható persze, de nem lassítja le. A mozgása azonban változott. Hiába pörög még mindig, odafigyel a hasára és benne a babára.”

Ellie várandóssága annyira leköti Manny figyelmét, hogy észre sem veszi, mi minden történik a barátaival. Sid úgy tekint Mannyre, mint a bátyjára, ezért rosszul esik neki, amikor úgy érzi, Manny nem hagyja, hogy gyarapodó családjának ő is a tagja legyen. Az első adandó alkalommal ő is családot alapít: három óriási tojást talál, és azonnal örökbe fogadja őket. Hamarosan ki is kel három cuki kis dínó… igaz, hogy kétszer akkorák, mint Sid, de azonnal elfogadják anyjuknak, és elkezdik utánozni minden mozdulatát. Sid szülői ösztönei azonnal beindulnak, de a bébik igazi anyja – egy gigantikus T-Rex – nem túl lelkes attól, hogy a csemetéiből lajhárutánzatok lettek. És ez még csak a bonyodalmak kezdete… a lélegzetelállító földalatti világban senki sem úszhatja meg a hihetetlen kalandokat.

Sid kapcsolata Mannyvel és a többiekkel változhat, ami viszont állandó: szeretné, ha komolyan vennék – és persze továbbra is hatalmas szíve van.

Manny legjobb barátja, a kardfogú Diego egész más krízissel néz szembe. Az utóbbi időben inkább doromboló kiscicának érezte magát, nem pedig rettegett ragadozónak. Attól tart, hogy ha továbbra is a csapattal marad, végleg elveszti igazi személyiségét. Ő a maga részéről köszöni, nem kér a babavárásból, inkább valami nagy kalandra vágyik – és azon gondolkozik, hogy függetleníti magát a bandától.

A jégkorszaki hősök csapatának elválaszthatatlanul tagja Motkány. Élete értelme a folyamatos küzdelem: minden akadályon átgázoló hadjáratának célja nem egy kontinens meghódítása, hanem némi élelem elraktározása. Talán ő nem is tud róla, de igazi sikertörténet az övé. A Jégkorszakban még mellékszereplő volt, de olyan kirobbanó sikert aratott az első film előzetesében, hogy jóval több időt és teret kapott az alkotóktól. A Jégkorszak 2. – Az olvadás készítésekor is külön figyelmet fordítottak arra, hogy új szorongásokat és küldetéseket találjanak ki Motkánynak, sőt a végén ő lett a nap hőse. És amikor egy gyilkos hal keresztezte az útját, azt is bebizonyíthatta, hogy a harcművészeteket is mesteri fokon űzi.

A Jégkorszak 3. – A dínók hajnalában azonban olyasmi történik, amire eddig nem volt példa: Motkánynak vetélytársa akad a mogyoróért folytatott harcban. Betipeg az életébe egy csábítóan csinos Motkány lány. A nemek harcából rengeteg poén, akció és persze románc kerekedik ki. A bimbózó szerelem sem oltja ki Motkány időről időre felébredő – és talán nem is alaptalan? – gyanakvását, hogy a leányzó azért kacérkodik vele, hogy megkaparintsa minden földi vagyonát, azaz azt a bizonyos csonthéjast. „Amikor összeültünk, hogy felskicceljük a jelenetet – emlékszik vissza Carlos Saldanha rendező –, azon gondolkodtunk, mivel dobhatnánk fel egy szokásos harcjelenetet. Mitől lesz az akció mellett még romantikus is?”A megoldás a tangó lett – a férfi és nő harcának táncos megjelenítése.

Motkány lányt, ahogy a Jégkorszak többi szereplőjét, Peter de Sève tervezte. A két őskori rágcsáló hasonlít egymásra, de azért vannak szembetűnő különbségek. „Motkány lány sokkal rafináltabb Motkánynál – jelenti ki a tervező. – És sokkal sikkesebb is.”

A film történetéért többek közt Karen Disher felelt, az ő csapata dolgozott a Motkány-pár sztoriján. Disherék lelkesen vetették bele magukat az imádott Motkány életének bonyolításába. „A Motkány-pár jelenetein dolgozni az egyik leghálásabb feladat, ami megadathat egy animációs filmesnek” – jelentette ki Disher.

A Jégkorszak-univerzum frissen érkezett szereplője Buck, a hetvenkedő, kissé agyament, félszemű menyét, aki véletlenül pottyant bele a lenti világba. Volt egy fatális találkozása Rudival, a rémisztő albínó dínóval – és ennek esett áldozatul az egyik szeme. Mint a Moby Dick Ahab kapitánya, Buck feltette az életét a bosszúra: el akarja kapni azt az óriási lényt, amely megcsonkította. „Mindannyiunknak tetszett az az ötlet, hogy vessünk be egy született kalandort, akit hajt a megszállottsága, például az, hogy elkapjon egy gigantikus fehér dinoszauruszt, Rudit – mondja Saldanha. – Ez az életcélja lesz, és persze kimeríthetetlen humorforrás.” Michael Berg társforgatókönyvíró hozzáteszi: „Buckban megvan a lehetőség, hogy legendás figura váljék belőle.”

Az óriásgyíkok világában egyedüli emlősként Buck hosszú ideig izoláltan élt – talán túlságosan sokáig: rászokott arra, hogy a fákhoz és a cserjékhez beszéljen. Yoni Brenner, az egyik író hangsúlyozza, fontosnak tartották megindokolni Buck különös viselkedését. „Carlos (Saldanha) azt akarta, hogy oka legyen az őrültségeinek. Meg akartuk alapozni a viselkedését, legalább egy kicsit. Nem csak viccesnek kellett lennie, hanem azt is el akartuk érni, hogy azonosulni tudjuk vele.”

Peter Ackerman társforgatókönyvíró hozzáteszi, minél hosszabb időt töltött a karakterrel, annál több kérdés merült fel benne: „Azon gondolkoztam, mégis ki ez a fazon? Mit csinál a lenti világban? Miképpen befolyásolja a Jégkorszak figuráinak az életét? Vajon csatlakozni akar hozzájuk?”

Buck – és persze a tervezőcsapat – ügyesen használja ki anatómiai adottságaiból eredő előnyét, azaz hajlékonyságát. „Buck kicsit lökött, nagyon atlétikus, tekeredik, nyúlik, ide-oda hajlik” – meséli de Sève.

Az oposszumtesókkal, Ropsszal és Eddie-vel már találkozhattunk a Jégkorszak 2. – Az olvadásban. Most végre rátaláltak lelkitársukra, Buckra. Ropsz még mindig az a nagyszájú extrémsportoló, aki imádja a veszélyt. Tesójával együtt lelkesen csatlakoznak Buckhoz, hogy fenéken billentsenek néhány dínót.

Ropsz, Eddie, Manny, Ellie és Diego követik a barátjukat, Sidet a jég alatti titokzatos világba, a helyre, amelynek a létezéséről sem tudtak. Ott azonban akkora élőlényeket találnak, amelyek mérete más léptékű, mint amihez szoktak. Félelmetes dolgok várnak rájuk, ugyanakkor számíthatnak néhány kellemes meglepetésre is.

Gareth Porter, a háttérért felelős csapat vezetője szerint „az volt a legfontosabb, hogy a környezet egyszerre legyen látványos, izgalmas, kalandokat ígérő, ugyanakkor ne nyomja el az igazi főszereplőket. A sztorihoz szükség volt hatalmas terekre, és zártabb, intim hangulatú részekre is.”

Michael Knapp látványtervező a vizuális nyelv legfontosabb elemeinek a színeket, a fényt és a formát tartja. „A filmben ábrázolt világ színvilága buja – meséli. – Érezni a párát, és hogy a nap sugarait megszűri a nedves levegő. Mint egy elképesztő méretű földalatti terrárium.” A fény különösen fontos szerepet kapott. „Nem akartam, hogy olyan sötét legyen, mint egy barlang, ezért kitaláltuk, hogyan jut le oda a fény. Mintha a szabad ég alatt lennénk, még az idő múlását is érzékeltetik a fények” – teszi hozzá Knapp. A földalatti világ egy hatalmas jégtábla alatt fekszik, ezen keresztül kapja a fényt. „A mi egünk igazából egy plafon – jegyzi meg Haji Uesato világítástervező. – Ezért a fény kapott egy kis kékes árnyalatot.”

De Sève – szorosan együttműködve a modellezőkkel – a figurák finomhangolásán dolgozott. A dinoszauruszokról megjegyezte: „Nem volt könnyű dolgunk a Jurassic Park-sorozat után dínókkal dolgozni, de mindent elkövettünk, hogy tudjunk újat mutatni.”

Odafent viszont egy ismerős világ fekszik: a fagyott tundra, amelyet az eredeti filmben is láthattunk. Bár a Jégkorszak 2. – Az olvadásban a jég elkezdett cseppfolyóssá válni, most visszatértek az eredeti halmazállapothoz. „A második film után visszafagyasztottuk a tundrát – mondja Michael Knapp. – Ha évszakokhoz akarom hasonlítani, az első őszből télbe fordult, a második filmben kitavaszodott, most pedig újra beköszöntött a tél. Tudjuk, hogy a valóságban nem egészen így követik egymást az évszakok, de itt, a stúdióban van egy kis befolyásunk a dolgok alakulására.”

David Mei és modellező csapata két részre vált: az egyik felük a fagyos tájjal foglalkozott, a másik a lenti burjánzóval. „A számítógépet szerencsére át lehet verni, simán mondhatjuk neki, hogy egy egység az egy mérföldnek felel meg, és akkora díszletet is rajzolhatunk, mint Westchester megye, engedelmesen teljesíti a kívánságainkat – részletezte az animációs filmek előnyeit Mei. – Ráadásul a forgatási engedélyeket is megspóroljuk.”

Amikor a modellezőcsapat befejezte a munkáját, jött Jeff Brodsky és a teamje, akik felépítették a szereplők csontvázát és kialakították a mozgásukat – a csontszerkezet ugyanis a kiindulópontja minden mozdulatnak, még a arckifejezéseknek is. Külön figyelmet szenteltek természetesen az állkapcsoknak, a szemöldöknek és a szemhéjaknak, mert ezek játsszák a legnagyobb szerepet a mimikában.

Újdonság a Jégkorszak világában a 3D megjelenése. A mozilátogatók világszerte 3D-ben találkozhatnak kedvenceikkel és a varázslatos új környezettel. Az alkotók arra törekedtek, hogy még teljesebb élményt adjanak a nézőknek. „A 3D használatával sokkal több lehetőségünk volt arra, hogy a figurák elhelyezésével játsszunk – mondja Saldanha. – Ugyanakkor vigyáznunk is kellett, nehogy eltereljük a figyelmet az igazán fontos dolgokról.”

John C. Donkin producer hozzáteszi: „Nem akartuk, hogy felboruljon a fontossági sorrend, a 3D csak kiszolgálja az élményt, nem pedig maga az élmény. Nem lett volna szerencsés, ha a látvány visz mindent. Nem is volt rá szükségünk, a sztori, a dialógok és a szereplők a legfontosabbak, és elég jól sikerültek ahhoz, hogy ne kelljen elterelni róluk a figyelmet.”

„Nagyon kritikusok voltunk magunkkal szemben, a legjobb 3D-t akartuk létrehozni, ami csak tőlünk telik” – emlékszik vissza Jayme Wilkinson látványfelelős. Rengeteget dolgoztak például a repülési jeleneteken, de a kisebb léptékű feladatokat is ugyanolyan figyelemmel hajtották végre. „Amikor megjelenik Motkány lány – meséli Wilkinson –, a háttérben a virágokat szinte le lehet szakítani.”

A kétszeres Oscar-díjas hangmérnök, Randy Thom nevéhez olyan filmek kötődnek, mint a L’Ecsó vagy a Coraline és a titkos ajtó. Most a dínók hangjain dolgozott, szállítania kellett többek közt a cuki kis bébik, a T-Rex mama és a félelmetes albínó dínó, Rudi hangját is. „Természetesen a figurák hangját megtalálni a legnehezebb – meséli Thom, aki már a Jégkorszak 2. – Az olvadás hangzásvilágát is megteremtette. – Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a mi dinoszauruszaink hangzása még jobb, még félelmetesebb legyen, mint a korábbi dínós filmeké.” A hitelességre nem törekedhettek, hiszen érthető módon nem maradtak fenn felvételek a dínók hangjáról, tehát a mai állatvilágból indultak ki. „Olyan állati hangokat rögzítettünk, amelyeket aztán ide-oda tudtunk csavargatni, manipulálni, keverni más hangokkal” – meséli a hangmérnök. A dinoszauruszok hangjához elefántokról készített hangfelvételt Afrikában és Thaiföldön; a legvelőtrázóbb hangokat a párzási időszak alatt rögzítette. A kedvesebb, szelídebb, növényevő dínókhoz tevehangokat használt Thom. „Nagyon vicces hangokat tudnak kiadni – meséli. – A legkülönösebb talán az, amikor a torkukat tisztítják.”

Olyan élőlények hangját is hallhatjuk, amelyek a filmben szinte láthatatlanok, ilyenek például a madarak. Ehhez is szokatlan forrást talált Thom, például a disznók röfögését. „Úgy alakult – meséli –, hogy ebben a filmben a malacok megtanultak repülni.”

Alig ért véget a munka, Carlos Saldanhának már elkezdtek hiányozni a szereplők. „Iszonyúan örültem, hogy megint találkozhattam velük. És úgy tűnik, nem csak én szerettem meg ezeket a figurákat, hanem nagyjából mindenki, aki látta őket. Izgalmas volt kitalálni, hogyan változtak, merre halad a kapcsolatuk egymással. És persze az is izgalmas volt, hogy új környezetet kellett teremteni számukra. Ez új energiát adott a történetnek, és számtalan új lehetőséget a bonyodalmakra.”

És hogy mi lesz Manny, Sid, Diego, Ellie, Motkány és a többiek sorsa? Megbirkózik a mamutpár a szülői gondokkal? A két megrögzött agglegény, Diego és Sid is megtalálják életük párját, és végre családot alapítanak? Motkány és Motkány lány boldog lesznek egymással – és az elátkozott mogyorót is biztonságban tudhatják majd? A filmkészítők erről nem nyilatkoznak… egyelőre. De Lori Forte elárulja, „Még rengeteg ötletünk van, amit elmesélhetünk ezekkel a figurákkal. És az az érzésem, a közönség is elnézné őket még egy darabig.”