Farkasember
The Wolfman, színes, feliratos, angol-amerikai horror, 2010.
Horváth-Bolla Zsuzsanna írása:
A filmről
Az Universal 85 millió dollárt adott a Rocketeer rendezőjének, Joe Johnstonnak, hogy forgassa újra az 1941-es, klasszikus Farkasembert.
A sztori nagyjából ugyanaz maradt: Lawrence Talbot (Benicio Del Toro) yermekkora azon az éjszakán ért véget, amikor édesanyja meghalt. Miután elhagyta Blackmoor álmos kis falucskáját, évtizedeken át próbált felépülni és felejteni. Ám amikor fivére menyasszonya, Gwen kinyomozza hollétét, arra kéri, hogy segítsen neki megtalálni elveszett szerelmét. Talbot, a család „tékozló fiúja” hazatér apjához (Anthony Hopkins), hogy részt vegyen a keresésben.
A testvér holttestét megtalálják, Lawrence Talbot azonban nem nyugszik és szeretné kideríteni, mi történt valójában, miért kellett meghalnia testvérének.
Megtudja, hogy valami gyilkolja a falucska lakóit – valami, aminek brutális az ereje és kielégíthetetlen a vérszomja.
Kiderül továbbá, hogy egy gyanús detektív (Hugo Weaving) érkezett a Scotland Yardról, aki nyomoz az ügyben. Ahogy Lawrence elkezdi összerakni a kirakós darabjait, tudomást szerez egy ősi átokról. Akit ez az átok sújt, az teliholdkor vérfarkassá változik. Ahhoz, hogy véget vessen az öldöklésnek és megvédje a nőt, akit közben megszeretett, Talbotnak el kell pusztítania a gonosz lényt a Blackmoort övező erdőben. Egy éjjeli sétán azonban megharapja őt a környéket rettegésben tartó farkasember. A mútja elől tehát ő sem menekülhet.
Magával rántani a bűnbe...
Alapvetően nem kedvenc műfajom a horror. Ez a film sem lesz a kedvencem, mégis van benne valami, ami kiemelésre méltó, anélkül, hogy bármit is belemagyaráznánk, beleerőltetnénk a mondanivalóba.
A történetben felszínen lebeg az a gondolat, hogy aki bűnt követ el, annak meg kell bűnhődnie. A Biblia is azt tanítja, hogy Isten még az apák által elkövetett bűnöket is számon tartja és azért sokszor a fiaknak kell megbűnhődniük.
Talbot apja bűnt követett el. Sokszor. Indiában megharapta őt egy különös hegyi szerzet és ő hónapról hónapra teliholdkor átváltozik. Olyankor őrjöng és gyilkol. Amikor megnősül egy ideig kordában tartják őt, de végül egy nap kiszabadul és megöli a saját feleségét, akit mindennél jobban szeretett. De még ekkor sem dönt úgy, hogy végez a magában lakó szörnyeteggel, hanem tovább pusztít és ebbe a puszításba magával akar rántani mindenkit, aki a környezetében van. Saját fiát kiáltja ki őrültnek, csakhogy magát fedezze, a másik fiát megöli, amikor az önálló életet kezdene. Puszít maga körül és ördögi terve az, hogy farkasemberré tegye saját gyermekét. Terve sikerül, az átok tovább pusztítana, ha valaki nem vetne véget ennek. De mivel átokról van szó és bűnről, amire nincsen gyógyír, így azt nem lehet elpuszítani, nem lehet kiirtani. Nincsen megoldás, nincsen gyógyír. Ha nem fia, hát más viszi tovább a farkasember átkát.
Szabadulás az átoktól
„Embert ölni bűn, a szörnyeteget elpuszítani szabadulás. De hol van az egyik vége és hol kezdődik el a másik?” – teszi fel a költői, nyitva maradó kérdést az egyik szereplő.
A film nem ad megoldást. Ott az átok tovább megy. Nekünk azonban jó, hogy tudjuk, van a bűnből szabadulás, mert van szabadító. Van akihez lehet menni, van, akihez lehet fordulni. A bűnben fetrenghetne az emberiség, ha nem lenne abból szabadulás. Az átok alatt lehetnénk, ha a bennünk lévő szörnyeteg lenne az úr. De számunkra van kiút az átok alól.
