Elveszett személyek körzete

Hrabovszki Rita írása:

A Cannes-ban is elismert belga-magyar-francia-német-holland koprodukció Magyarországon márciusban kerül a nagyközönség elé. A méltón elnyert díját a forgatókönyvi brillírozásáért kapta. A történetszövés remekül oldja meg a helyszín miatt érezhető feszültséget. A cselekmény egy kopár, magasfeszültségű áramvezetékekkel tűzdelt mezőn játszódik, itt él Marcus és felesége, és kissé zavart, kilenc éves lányuk. A körülményekhez képest idillinek mondható életük. A „konzervdoboz” lakásukban minden megvan az élethez, kivéve maga az életérzet. Mindentől távol, a puszta közepén, még a mai modern világban sem kellemes a lét. Ezt Bettina is érzi, próbálja leküzdeni azt az erős vágyat, ami a „normális” élet felé húzza, hiszen férje munkája és a család megélhetése ide köti őket.

Tessa egy igen fontos szereplője a filmnek. A kilenc éves kislány a maga saját, elvont világát éli. Lóg az iskolából, mert szokatlanul mély hangja miatt csúfolják társai. Úgy dönt, hogy más dolgokat próbál ki. Mindenféle tárgyat, szeremet gyűjt össze. A gyermek viselkedése egyetlen dologra vezethető vissza, mégpedig arra, hogy édesanyja elhanyagolja. Ez a film kiteljesedése felé haladva mindinkább kifejeződik Tessa egyre zaklatottabb viselkedésében. A kislány barátot lel Szabolcs személyében, aki vendégmunkásként érkezik az országba. A magyar villamos mérnök végzettségű fiatalember Marcus munkatársa lesz, majd lakótársakká is válnak. Egy beszélgetés alkalmával Szabolcs azt mondja Bettinának, hogy az édesanyja mindig azt mondta neki, hogy a rossz anya is jó anya, mert anya. Bettina érzi, hogy az utalás akár rá is vonatkozhatna.

Az is fokozza a történet bonyolultságát, hogy mikor Marcus egy munkahelyi baleset következtében elveszti egyik lábát, felesége egyre közelebb kerül Szabolcshoz, de egyben egyre távolabb lányától, Tessa-tól. A testileg és lelkileg is megsebzett Marcus nehezen viseli állapotát, és ezt azzal adja mindenki tudtára, hogy ellenségesen viselkedik, még a kislányával is. Bettinának nehéz, sőt lehetetlen feldolgozni a történteket. A kétségbeesés egyre jobban eluralkodik rajuk.

A film összeszedi azt a sok problémát és megválaszolatlan kérdést, mely mostanság pörög mindannyiunk feje körül. Merjünk-e mindent feladni mások boldogságáért? Merjünk-e nagyot álmodni, és egy idegen országban kamatoztatni tudásunkat? Egyáltalán, otthagyhatjuk-e azt, ami a legfontosabb, valakinek a családja, valakinek a hazája? A válasz minden nézőpontból más és más. A filmet sem lehet csak egy szemszögből nézni. Több oldalról vizsgálva hatalmas igazságokhoz vezet a történet. Az Elveszett személyek körzete egy olyan európai film, ami megállja helyét a nagyvilág bármelyik filmes porondján.