Egek ura

Horváth-Bolla Zsuzsanna írása:

Oscar? Clooney? Reitman?...

„Ryan Bingham a nagyvállalati leépítések szakembere, magyarán szólva abból él, hogy embereket rúg ki. Élete nagy részét szállodákban és repülőkön tölti, és bőszen gyűjti a törzsutas mérföldeket. Hamarosan eléri a tíz millió mérföldet, ám megismerkedik egy szintén törzsutas nővel, és kiszámíthatóan biztonságos élete egy csapásra a feje tetejére áll” – ennyi van az ajánlójában ennek a többszörösen Golden Globe-ot nyert és egyelőre még csak számos Oscar-díjra jelölt filmnek.
Ezúttal azonban nem csak George Clooney (szeretem, szeretem!), hanem a filmrendező és forgatókönyvíró Jason Reitman kedvéért is beültem a moziba. Ráadásul most jelenik meg magyarul a film alapjául szolgáló könyv is Walter Kirn szerzőtől, ami szintén nagy sikernek ígérkezik.
Összefoglalva kíváncsi voltam, és alapvetően nem csalódtam, de azért azt a rengeteg Golden Globe-ot és a beígért Oscart kicsit túlzásnak tartom.

Leépítő

A film egyrészről nagyon komoly társadalmi problémát mutat be, amely lassan nem csak amerikai, hanem sajnos magyar sajátosság is. Napról napra hazánkban is egyre többen válnak munkanélkülivé. Egyelőre azonban még csak Amerikában van az, hogy a vállalat vezetése nem képes arra, hogy szemtől szemben elmondja az embereknek „holnaptól már nincsen rád szükség”, hanem felvesz szakembereket, akik egy másik városból repülőgéppel érkeznek és sorban, futószalagszerűen rugdossák ki az embereket egymás után.
Megrendítő emberi sorsokkal szembesülünk. A világ egyik legfejlettebbnek tartott társadalmában láthatjuk azt, hogy szinte semmiféle szociális védelem nincs. Komoly pénzeket kell fizetni mindenért (egészségügy, oktatás, stb.), és az emberek hitelekre építik az életüket. Ha azonban nincsen munkahelyük, nem tudják fizetni a hiteleket, nem tudják eltartani a családjukat és menthetetlenül a társadalom aljára kerülnek. Van, aki a rossz hír hallatán dühkitörést kap, van aki sír, van, aki reménykedik egy új kezdetben és sajnos akad olyan is, aki a kilátástalanságban egy hídról a halálba veti magát.
A George Clooney által alakított Ryan Bingham mestere a szakmájának. Rutinból, betanult sablonos szövegek alapján dolgozik. Ám az is kiderül, képes eltérni ettől a forgatókönyvtől, ha a sors úgy hozza és tud ember is lenni ebben az embertelenségben.
Amikor egyik kolléganője cégüknél újítással áll elő és azt találja ki, hogy a szorgos utazgatás helyett, egyszerűen csak üljenek le egy számítógép elé és egy chatszobában mondják el az ország távoli pontján lévő munkatársaknak azt, hogy megválik tőlük a cégük. A módszer nem tetszik Binghamnek és be akarja bizonyítani, igenis kell a személyes kontaktus ehhez.

Kilométergyűjtő

Bár Ryan Bingham szakmájában sikeres, magánélete azonban rendkívül üres. Talán épp a sok repülés miatt. De akkor sem találja helyét, ha néha hazatér lakásába. Repülőgépeken, hotelekben érzi jól magát. Család és barátok nélküli sajátos világot épített fel magának. Kapcsolata le van redukálva az emberekkel, kirúgandó alkalmazottakkal és a különböző hotelek, légitársaságok alkalmazottjaival beszélget csak. Látszólag neki ennyi elég is. Családjával sem tartja a kapcsolatot.
Fordulópontot jelent azonban az életében egy nő, aki hozzá hasonlóan sokat utazik. Különböző időpontegyeztetésekkel végül megoldják, hogy többször összefussanak és alakulni kezd kettejük románca.
Bingham furcsa ötlettől vezérelve, meghívja a nőt huga esküvőjére is, aztán pedig miután elválnak hirtelen úgy dönt, felkeresi a nőt chicagoi otthonában. Csalódnia kell: a szinglit játszó hölgyről kiderül, hogy férje van és gyerekei. Látszólag boldog családban él.
Binghammel megfordul a világ. Bár épp most akart volna kilépni abból az ürességből, amiben eddig volt, mégsem teheti meg, mert az egyetlen kapcsolat, amit igaznak vélt, egy nagy hazugság. Ezért aztán újra marad csak a régi: a repülő magányos farkas.
Szomorú ez a történet így, talán Hollywoodtól mást várt volna az ember, de sajnos rendkívül igaz a mondanivalója.
Vannak, akik szingliként bolyonganak, holott házasságban, társsal és biztos háttérrel életünkben is lehetne. Őszintén és szeretetben. A család azonban teljesen le van értékelődve. Miért? Mert sokan nem érzik azt, hogy a házasság jó dolog. Az is probléma, hogy sokan csak látszatkapcsolatokban élnek, és nem boldogok, még ha körül is veszi őket család, hazudnak. Önmaguknak és partnerüknek egyaránt. De miért jó ez?  Valóban ilyen üres és boldogtalan lenne ez az egész világ?
Rendet kellene tenni az emberi fejekben, szívekben, lelkekben. Azt hiszem, ezt egyedül Jézus segítségével lehetne.