Derült égből szerelem

Sebestyén Alíz ajánlója:

Adott egy hatalmas szenzációtól övezett könyv, három éve íródott.

Egy virágárú bolt, amely egy éve nyitotta ki kapuit.

Burke Rayn és Eloise Chandler.

Aaron Eckhart és Jennifer Aniston.

Ez a Derült égből szerelem.

Első fejezet…

Burke Rayn középkorú, jó vágású férfi. Seattle-be utazik, ugyanis három éve írt lélektani könyve nagy siker lett. A címe A-Okay. A könyv segít az embereknek szerettük halála után tovább lépni, veszteségüket feldolgozni, fejezetről fejezetre, lépésről lépésre. Azért utazik ország szerte Burke, hogy megtartsa nagy és kis csoportos foglalkozásait azoknak az embereknek, akik olvasták kiadását, de még nem sikerült tovább lépniük.

Eloise Chandler egy virágkötő lány, aki egy éve nyitotta meg virágboltját. Egy hangszerkészítő-zenésszel jár, aki megcsalja… megint. Úgy tűnik, hogy a magánélete a férfiak terén nem igazán szerencsés. Örömét csak a munkájában találja.

De mi hozza össze őket, hiszen a lány még nem is ismeri a könyvet és mostanság nem történt haláleset a családjában. Azért, hogy a választ megtudjuk, vissza kell ugornunk három évet.

Késő este van már. Az eső úgy zuhog, mintha dézsából öntenék. Ilyen rossz időben már egy lélek sincs az utakon, kivétel, egy autó, amelynek utasai hazafelé tartanak és egy kóbor kutya. Sajnos a kutya rosszkor volt rossz helyen, a sofőr pedig nem figyelt. Egy kormányrántás, egy oszlop, egy ütközés és egy nő meghalt.

Ez a nő Cynthia Rayn, Burke felesége, ő vezette a kocsit.

A tragédia után Bruke Rayn a könyv megírásával próbálta túl tenni magát a veszteségén. Egy barátja kiadta a kéziratot, ami nagy siker lett ország szerte. Látszólag minden rendben van és az a sok-sok ember,aki a könyvet olvassa jól van, Burke segít. De a turnénak jön egy újabb állomása és ez az állomás nem más, mint Seattle, a baleste helyszíne, a korábbi boldog évek színtere, az a hely, ahol Burke már 3 éve nem járt. Nem hiába szeretne csupán csak annyi időt itt tölteni, amennyi a csoportfoglalkozások miatt szükséges. De az ismeretlen arcok között feltűnik egy ismerős is, az elvesztett feleség apja, aki nem éppen szívélyesen fogadja, sőt, hazugsággal vádolja volt vejét.

A régi emlékek „démonjai” közepette Burke belebotlik egy virághordó lányba, aki azonnal felkelti a médiasztár figyelmét. A lány először – lekoptatás céljából – süketnek tetti magát, majd mikor már harmadik alkalommal futnak össze, randit beszélnek meg. Így Burke és Eloise eltöltenek egy klasszikus, gyertyafényes vacsorás első randit, csak egy a bökkenő, Burke már három éve nem randizott, berozsdásodott… a randi förtelmesre sikeredett. A félre sikerült találka végén Burke mégis erőt vett magán és elmondta a lánynak, hogy ő valójában nem ilyen, csak vissza kell rázódnia a „valódi” életbe. Eloise ad neki még egy esélyt…

Minden tökéletesen megy. Eloise és Bruke találkozgatnak, az embereknek a csoportokban sikerül tovább lépniük és a könyv mellé még több szerződést ajánlanak, még akár egy TV show-t is. De megjelenik Walter, aki saját vállalkozásának építkezésén elvesztette kisfiát, aki lezuhant egy állványról. A tragikus eset után tönkrement a házassága, a vállalkozása, az élete. Nővére küldte Seattle-be, a „nagy” Burke Rayn-hez, hogy segítséget kapjon. Walter nem akart maradni, de Burke rábeszélte, hogy jót tenne neki, ha mégis részt venne a foglalkozásokon. Így aztán Burke szerzett magának egy sérült, makacs és hitetlen „pácienst”. Burke idézi könyvét, ellátja Waltert tanácsaival, kiszámíthatatlan szembesítéseknek teszi ki… és sikerül. Walter jól van.

De Burke-ben mindeközben feltörnek az érzelmek, az emlékek, a gyász és a bűntudat. Közben Eloise-szal is eltávolodnak, egyedül van. A könyve siker, a módszere működik, ő mégsem boldog.

Mindenkinek meg kell találnia a saját személyes módját a gyászolásra. Burke megírta a könyvet. De vajon ennyi elég? Sikeres ez a módszer? Ha másnak sikerült tovább lépni, neki miért nem? Lehetséges, hogy a könyv mégsem egy önsegítő módszer, hanem egy vezeklés? Vezeklés azért, mert nem volt ott a saját felesége temetésén. Nem volt ott a családdal, egyedül akart maradni és mindenkit kizárt az életéből. Közben pedig az egész világ megismerte a nevét.

Van egy fejezet a könyvben, ami a mosolyról szól, arról, hogy mosolyogjunk napi öt percet egyfolytában, akaratlagosan és a végén már mechanikussá válik. Burke-nek ez jól megy, a mechanikus álmosoly…

Eloise is észrevette, hogy Burke még nem tudta lezárnia magában felesége elvesztését, ezért próbál neki segíteni. De ez nem könnyű, és van valami, amivel Burke-nek egyedül kell szembenéznie. Be kell vallania az igazságot az olvasóinak, Eloise-nak és önmagának is.

Azzal a gondolattal ültem be a filmre, hogy na tessék, egy újabb szerelmes – „limonádé” – film adatott a világnak – ugyanis a címe és még az előzetes is ezt mutatja –, ráadásul a főszereplő férfi (Aaron Eckhart) sem tartozik a kedvenceim közé. De amint kibontakozott a cselekmény, megmutatta a film az igazi arcát, hogy Aaron nem is olyan unszimpatikus, a tetőponton pedig a táskám zsebkendőtartóját – igen, sírtam. A könnyed, feledhető romantika helyett egy kicsit mélyebben szántó alkotás pergett le a filmvásznon. A szerelem és a halál, klasszikus párosítás, de még mindig tud újat mutatni – még egy „limonádéban” is. Ha eleged van az „egy gondolattal elszálló”, felszínes filmekből, de mégis romantikára vágysz, akkor ezeken a hosszú téli estéken ajánlok egy kis szerelmet, a derült égből.