Csereüvegek

Prágai öregek

Az öregkor problémáiról filmet forgatni bátor vállalkozás, mivel a moziba járó közönség nagyon nagy részét a fiatal felnőttek és a tinik adják ki, így könnyen találkozhat érdektelenséggel egy ilyen típusú mozi. Jan Svěráknak azonban sikerült érdekessé tennie a filmjét minden korosztály számára.

Jan Svěrák (43) Csehország nemzetközileg ismert rendezője már a prágai filmakadémián diákként forgatott Olajfalók című áldokumentum filmjével nagy népszerűségre tett szert, ezt követte az Oscar-díjra is jelölt kiváló Általános iskola, majd az Oscart el is nyerő, Kolja.
A rendező mondhatjuk úgy, ezúttal is családi vállalkozásban készítette filmjét, hiszen édesapja, Zdeněk Svěrak (72) a film forgatókönyvírója és főszereplője is egyben. Ez egyébként az ötödik közös filmjük.

Filmjük főhőse Josef, irodalomtanár, akit kiakasztanak diákjai, ezért felmond a munkahelyén. Ahelyett azonban, hogy feleségével otthon töltené nyugdíjas napjait, új meló után néz. Először biciklisfutárként próbálkozik, aztán inkább egy bolt üvegvisszaváltó ablakánál helyezkedik el. Itt elemében érzi magát: a közvetlen és kedves öregúr hamar jóban lesz mindenkivel, sőt új, pozícióját kihasználva azzal is megpróbálkozik, hogy az ismerősei és családtagjai életét jobbá tegye. Közben csak egyvalakiről feledkezik meg: a feleségéről. Egyszóval más házatáján érti a dolgokat, de saját otthonában és érzéseiben nehezen megy a rendteremtés.

Csakúgy, mint sokszor a mi magunk életében is. A filmben elénk tárt konfliktusok is túlmutatnak saját magukon, és általánosabb szintre emelkednek. A főhőst körülveszik mindenféle karakterek, akikkel könnyű megtalálni kinek-kinek a saját azonosulási pontját, és átvenni annak szemszögét. Nincsenek nagy, drámai konfliktusok, csak olyanok, amilyenek mindenki életében. Ettől azonban átélhetőek lesznej, a szereplők pedig szerethetők.