Balogh Rudolf

A kitüntetések adományozásakor minden évben olvashatjuk: Balogh Rudolf-díjat kapott XY fotóművész. De kicsoda Balogh Rudolf, akiről a díjat elnevezték?  Művelt embernek illene tudnia. Ezt a hiányt pótolja Vékás Péter dokumentumfilmje. Szabó-Pap Gabriella írása. 

Balogh Rudolfot (1879-1944) a magyar művészi fotó atyjának nevezik. Már kamaszkorában megtanulta a fényképezés technikáját, és felnőttként ő is portré-fotósként kezdte, mint minden fotográfus abban a korban, amikor a fényképezés még inkább reprodukáló iparnak számított. 

Balogh Rudolf hamar kitört ebből a béklyóból, és zsánerképei, az eseményeket megörökítő képei egyre sűrűbben jelentek meg a Vasárnapi Újság oldalain. Mindenütt ott volt, fényképezőgépével minden aktuális eseményt megörökített, akár uralkodói látogatásról, kiállítás megnyitásáról, akár ünnepélyekről volt szó. Az újságolvasók az ő révén ismerték meg a fotóriportot, az aktualitások képes ábrázolását a szöveg mellett. Balogh Rudolf már az I.világháború előtt megnyithatta Váci utcai fotóműtermét. 

A világháború valamennyi frontját végig fényképezte. Képeiről kiabál az, amit a cenzor írásban nem engedett volna sajtó alá: az értelmetlen mészárlás, a hamis hősiesség és a szenvedő katonák, sebesültek nyomorúsága. Akkor érzett rá igazán arra, milyen sokat el lehet mondani egy képpel. 

Az 1920-as évek elejétől a fotóriport meghonosítója továbblépett. Ahogy Kodály járta az országot és gyűjtötte a népzenét, úgy járta Balogh Rudolf is az országot, és fotózta a magyar népletet: a szántó-vető parasztot, a hortobágyi csikósokat és gulyásokat, a ház körüli munkákban szorgoskodó asszonyokat, gyerekeket. Ünneplőben és hétköznapi viseletben. Képei megörökítik a házakat, az ünnepeket, az állatok életét.  Képei már régóta nem egyszerű felvételek, hanem a fények és az árnyékok, az arányok, a sötét-világos tudatos, művészi elrendezését figyelhetjük meg rajtuk. Balogh Rudolf alakította ki a nemzetközi szinten is híressé vált „magyar fotóstílust”. Elismertségére mutat, hogy a National Geographic már akkor közölte fotóit. 

1944. nyarán bombatalálat érte műtermét, ahol gazdag életműve anyagát is őrizte. Ez a tragédia annyira megrázta, hogy pár hét múlva elhunyt. Emlékét ne csak a róla elnevezett díj őrizze, hanem ismereteinkben is továbbéljen.