Az ifjú Viktória királynő

Sebestyén Alíz filmajánlója:

A történelmi, főleg a az életrajzzal vegyített történelmi filmek mindig egy kitüntetett helyen vannak a szívemben, és úgy gondolom, hogy most már Az ifjú Viktória királynő is egy dobogós helyet kap.

Az angolok nagyon értenek azon életrajzi film műfajhoz, amely néha túlságosan elfogultan, de mégis hihetően mutatja be az éppen terítéken lévő híres személyt. Nem csoda, hogyha szeretjük az angol filmeket, hiszen minden megvan nekik hozzá, ami kell. Igen, még szép férfi színészeik is: Rubert Friend és Paul Bettany. Már miattuk érdemes megnézni ezt a filmet. (Természetes férfi szemmel Emily Blunt sem egy utolsó szempont, de kérem szépen, én mégis csak a női társadalmat erősítem…)

Nagyjából mindenki tisztában van az angol uralkodói ház tagjaival. Ha mással nem is, de VIII. Henrik neve hallatán szerintem kivétel nélkül mindenkinek feleség mániája ugrik be – legalább a másik Boleyn lány miatt –, vagy I. Erzsébet, a szűz királynő, akit még anno Cate Blanchett alakított kiválóan, hogy a tragikus sorsú Diana hercegnőt ne is említsem. És mostantól már I. Viktória sem lesz ismeretlen azok előtt, akik megnézik a filmet.

Már a cím alapján is rájöhetünk, hogy a film a később királynővé koronázott Viktória serdülőkorát és uralkodásának első pár évét mutatja be. Ennek megfelelően van benne anya-lánya harc, a tipikus „tapasztalatlan, fiatal, ráadásul lány került a trónra” probléma, elégedetlenség a nép között, udvarközi harc a királynő befolyásolásáért és természetesen szerelem.

És itt jönnek a képbe a kedvenceim, Paul Batteny, mint Lord Melbourne a politikus és Rubert Friend, ala Albert herceg a rokon, a szerelem. (Igen, lehet, hogy ez a szerelem dolog majd kicsit túlzottan szépnek tűnik, de Viktória és Albert a valóságban is nagyon szerették egymást és – más uralkodói párral ellentétben – nem egy Romeó és Júlia történet, vagy megsavanyodott, elhidegült házasság lett belőle.)

Emily Blunt alakítása segítségünkre van abban, hogy megtudjuk, a kislányként elképzelt hercegnői világ, nem is annyira mesébe illő, az angol hercegnőké meg különösen nem. Nos, azért nem kell sajnálni Viktóriát, hiszen, igaz, hogy korlátoltan, de mégis csak egy trónörökös, akinek rengeteg rosszakarója mellett ott vannak a lányt bármikor elkényeztetni kész alattvalói is.

Mivel az angolok egyik nagyon fontos és emellett pozitív történelmi alakjáról van szó, így nem találjuk szembe magunkat a film során a királynő személyét övező negatív gondolatokkal. Ha mégis, azt minden gond nélkül ráírhatjuk fiatalságának és tapasztalatlanságának számlájára. Végiggondolva, egyik szereplőt sem lehet negatív figuraként szerepeltetni, hiszen előbb vagy utóbb mindenki mossa kezeit és jogosnak is érezzük nézőként. Így ez a film valóban elfogult és kicsit giccses a sok pozitívumtól, de akár hihető, akár nem, Viktória és Albert uralkodása tényleg egy virágkor volt a britek történelmében.

Számomra egy igaz történet köré íródott film akkor lesz sikeres, ha a film megnézése után rögtön rávetem magam az internetre, hogy mindent kiderítsek az adott személyről, környezetéről és, hogy a megtudottak mennyire egyeznek a filmmel. Nos, bátran kijelenthetem, hogy már sokkal, de sokkal tisztább kép él bennem az angol uralkodókról és befolyásolóikról!