127 óra

Az újjászületés ára 

A 127 óra című film ajánlója, szöveg: Horváth-Hegyi Dénes  

Az egyedüllét alanyi jogon jár mindenkinek, de rendkívül kellemetlenné is válhat, ha mondjuk egy szép napon, ránk zuhan egy kétmázsás sziklatömb a semmi közepén. Aron (James Franco) számára ez azonban korántsem csak egy, a képletes érzékeltetés kedvéért idezsúfolt metafora: a szuperhős túrázó valóban sziklatömb és sziklafal fogságába esik a Canyonlands Nemzeti Park legkietlenebb zugában. Abban a végtelen Grand Canyonban, amely kissrác kora óta egyet jelent számára egy festői játszótérrel, ahol a nagyvárosi mókuskeréknek fityiszt mutatva kedvére bújócskázhat, szikláról-sziklára szökdécselve. Ez a „Nagy Szurdok”, a hű barát most tőrbe csalja, elárulja, foglyává teszi. 

Pánikra azonban semmi ok, legalább jut bőven idő hősünknek egyéni csendességre, mi pedig néhány szabadulási- és túlélési fortéllyal is gazdagodhatunk kétségbeesett kísérletein keresztül. Egy pofon jobbról, egy balról, s Aronunk egy-kettőre rájön: nem a véletlenek gonosz egybeesése, nem is valami balszerencse folytán, hanem addigi életútjának logikus következményeként kerül kelepcébe. 

Aron megmutatja nekünk, hogy a bátran, hittel köttetett kompromisszum révén még a pöcegödörből is van kiút. Fájjon bár kegyetlenül a lemondás, a biztos remény, hogy átellenben már el van készítve a cserébe járó jutalom, ellát annyi adrenalinnal, ami az újjászületéshez szükséges. El sem tudjuk képzelni, 127 óra alatt mennyi mindenről le lehet mondani… 

Az igaz történetet feldolgozó 90 perc valószínűleg azzal emelkedett hat Oscar-jelöléses magaslatokba (amelyekből végül egyet sem kapott meg), hogy minden pontosan úgy zajlik benne, ahogyan kell, tehát a nagy durranás pont az, hogy nincs nagy durranás. Az események szikár, józan paraszti logikával követik egymást, s ettől oly frisstő, oly emlékezetes. Szóval arra mindenképpen számítsunk, hogy ne számoljunk semmi olyannal, amire számítanánk: nagy hollywoodi fordulatokkal. Eltekintve attól a legendás amerikai sziruptól, amellyel az utolsó kockákban kötelező jelleggel nyakon öntik szegény sztorit. Persze, tiszteletben kell tartani az eladhatóság védjegyét, még ha ezzel csorbul is a 85 percig izzadságos munkával bennünk tartott dráma-érzés…   

Az életben maradásért önmagunkkal folytatott küzdelem tanmeséjét 16 éven aluliaknak semmiképp, azon felülieknek mindenképpen ajánlom. Az olykor szaftos részletekkel együtt.