Weltler Sándor igehirdetése – Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap

Hegy a hegyek tetején                                              

Sokféle Jézus-képet tár elénk a Szentírás, melyek közül talán Ézsaiás próféta rajzai a legszebb és legpontosabb "alkotások". Pedig némelyek, mint a mai ige is, látszólag nagyon egyszerű grafika, mindösszesen két vonallal rajzolt "igekép": "tanít" és "ítéletet tart". Ez Jézus!

Az idők folyamán Isten sokszor és sokféleképpen leckéztette a népeket, különösen a "választott népet". Az "utolsó napokban" Isten nem leckéztet, hanem tanít: "tanít" és "ítéletet tart". (Vö.: Jn 9,39-41)

Nem alaptalanul mondják Jézust Mesternek. Az ő eljövetele óta a mózesi leckéztetéseknek immáron vége. Jézus a bemutatkozó prédikációját Názáretben Ézsaiás egyik igéjéből veszi. Nyíltan megmondja: ő azért jött, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak, azaz hirdesse az Úr kegyelmének kedves esztendejét. Valójában mást sem tesz, mint tanít, tanítja a sokaságot, a népét, tanítványait, Jeruzsálemet. Tanítja őket a törvény helyes értelmezésére, az imádkozásra, a megbocsátásra, a felebaráti szeretetre, a második kőtáblára. Még azokat sem leckézteti, akiket pedig okkal leckéztethetne. "Kimagaslik a halmok közül". Jézus korában, de előtte és utána is voltak híres tanítói, prófétái Izráelnek. Kisebb-nagyobb jelentőségű és magasságú halmok. Jézus messze kimagaslik közülük. Tételezzük föl, hogy Jézus nem hal kínhalált a kereszten, és nem is támad föl, a tanítása alapján is foglalkoznunk kellene vele. Már 12 éves korában ámulatba tudta ejteni az írástudókat a templomban. Lukács nem véletlenül vezeti el a 12 éves Jézust Jeruzsálembe, mert a tanítás, beleértve Jeruzsálem tanítását is, mivel az Úr igéje Jeruzsálemből jön. (Vö.: Jn 4,21-22) Még az ellenfelei is elismerték, hogy ért az Írásokhoz. Hegyi-beszéde végén ezt olvassuk: "a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók". Tehát ismét beteljesedett Ézsaiás prófétálása: "Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből". (Igénk tehát nem egyházképet, hanem Jézus-képet tár elénk!)

Jézusnak hatalma adatott arra, hogy ítéletet tartson. Manapság, "elrontott ízlésű gyülekezetek korában", nem divat ítéletről prédikálni, "fegyvert, vitézt énekelni". Feledésbe merültek azok az igék, ahol Jézus a földön való megjelenését így kommentálja: kardot hoztam, tüzet hoztam, bárcsak égne már! Nem kellene félnünk annyira az ő ítéletétől! Mert mit is jelent, ha elmarad az ő ítélete? Azt jelenti, amit Pál mond a Rómaiakhoz írt levelében: "mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, kiszolgáltatta őket az Isten az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak". (Róm 1,28) Érdemes ebben az összefüggésben Luthert is meghallgatnunk: "Ez a forrongás (e világ megítéltetése) Istentől való! Ezt a "zavart" eloszlatni, lecsendesíteni nem egyéb, mint Isten igéjét eltávolítani az útból. Ha nem látnám ítéletének tisztítótüzét, én bizony azt mondanám, hogy Isten igéje nincs is már jelen ebben a világban." A "zavart" különös képekkel tárja elénk a próféta: "kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket". Isten ítéletének a lényege, hogy lefogja a gyilkosok kezét. A hatalmaskodókat, a zsákmányra törőket békére kényszeríti: meg kell tanulniuk azokat a dolgokat, amelyek a békességre valók. Különös fintora az üdvtörténetnek, hogy ezt a szent leckét éppen Jeruzsálem nem akarta, akarja megtanulni. Pedig erre még a nevük is predestinálná őket: Jeruzsálem, a Béke városa.         

Nem akarok több amerikai katonát látni, se tankot! Se Koreában, se Vietnámban, se Szerbiában, se Irakban, se másutt a világon, különösen nem Magyarországon, s főleg nem Pápa környékén. Elég volt! Jogállamban a pénz a fegyver. Ezért nem akarok több bankárt látni, se bankot se hasznot, se uzsorakamatot. Valószínű, hogy Ézsaiás (ha ma élne), nem kardokról és lándzsákról, hanem tankokról és bankokról beszélne. Talán így hirdetné meg az ítéletet a népek fölött: akkor majd tankjaikból traktort készítenek, bankjaikat pedig kórházakká, otthonokká, iskolákká és templomokká alakítják át.

Ézsaiás így biztat bennünket: "járjunk az Úr világosságában". Ez is Jézus, hiszen így szól: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága."

Akik ebben az igében nem őt látják, dörzsöljék meg jobban a szemüket! Ámen.