Weltler Ödön igehirdetése – Rajka, 1953. november 15

Mi az oka, hogy még a templomba járó híveink döntő többsége sem veszi komolyan az utolsó ítéletről szóló tanítást? Mert, hogy nem vesszük komolyan, azt több tény is elárulja. Csak néhányat említek. Figyeljétek csak meg, hogy pl. az időszámításunk mennyire elárulja: bizony nem vesszük komolyan, hogy eljön az óra, az ítélet órája! Ha nem jön közbe valami, szoktuk mondani, amikor távolabbi időpontról van szó. S ezen a valamint sok mindent értünk: betegséget, elhalaszthatatlan akadályt. Ha az Úr akarja és élünk, szokták a bibliaolvasók az Írást idézni. De kik és hányan vannak, akiknek az időszámításába komolyan, minden egyebet uralva bele van kalkulálva az utolsó ítélet napja? Akik még tudják, hogy az órájuk csak a pontos földi időt mutatja, de nem mutathatja azt az órát, amely minden titkok titka, hiszen még a Fiúnak sem árulta el az Atya, mikor is lesz mindez! 

Aztán emlékeztetlek titeket az imádságainkra is, amelyekben annyi mindent viszünk Isten elé: megélhetési gondunkat, egészségünket, családi nehézségeinket, titkos terveinket. S milyen ritkán szólunk benne arról az óráról, amelyben eljön az Úr, és megítél mindeneket, élőket és holtakat. Pedig az első keresztyének imádságainak minduntalan visszatérő kérése ez volt: "Bizony, jövel Uram Jézus!" És ebben tulajdonképpen benne volt, hogy jöjjön el az óra, amelyben sor kerül a nagy ítéletre! A krisztusimádás és a krisztusvárás jegyében éltek az első keresztyének! Fölfelé néztek, előre tekintettek. És nemcsak mondták, hogy jön, hanem sürgették is: "Jövel, Urunk Jézus!" 

Talán ez a két példa is elég ahhoz, hogy belássuk: nem vesszük komolyan az órát, amelyről Jézus itt szól, hogy eljön, s azt az ítéletet, amely ezzel az órával összefügg. Miért nem vesszük komolyan? Mi ennek az oka? Miért hallgatják még ma is csodálkozó szemmel, mint Jézus korában, ezt az üzenetet, úgyhogy Jézus kénytelen szóvá tenni: "ne csodálkozzatok ezen"? Vagy miért fogadják mások nyílt gúnnyal? Rejtett befelé mosolygással? Erre a kérdésre próbálunk most feleletet keresni! 

Az ítélettartás hatalom kérdése! Az ítélettartás mindaddig csak elmélet, amíg az ítélettartónak a kezében nincsen elég hatalom, hogy azt végre is hajtsa. Például: a bíróságok nem egyszer a vádlott távollétében tárgyalják le annak ügyét, s hoznak ítéletet felette. A vádlott azonban nincsen jelen, talán egy idegen országban él, ahonnan nem lehet elővezetni, s ahol nem lehet rajta az ítéletet végrehajtani. Nincsen meg hozzá a kellő hatalom! Az utolsó ítéletet, tehát azt, hogy Jézus megítél majd mindeneket - élőket és holtakat - sokan azért nem veszik komolyan, mert nem látják azt a hatalmat, amely az ítélet komolyságához és végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges! Jézus éppen ezért mondja már itt az övéinek: "és hatalmat adott neki az ítélettételre is". Igen, hatalmat is adott neki az Atya! Ezért hangoztatta a mennybemenetele előtt olyan különös nyomatékkal: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." Jézusnak tehát van hatalma az ítéletre, mert elképzelhetetlen, minden fogalmunkat felülmúló hatalmat adott neki az Atya. Hatalmas lesz akkor a szava, mindenki meghallja azt! Még akik a koporsóban vannak, azok is! Gondold csak meg: most az élők elzárhatják a fülüket és a szívüket Jézus szava elől. Akkor azonban még a halottak sem zárkózhatnak el Jézus szava elől. Most még mindazok, akik a templomban a szószék alatt ülnek, ellenállhatnak igéjének, akkor még azok sem, akik a koporsókban vannak, még azok sem tehetik meg. És hatalma lesz az ő szavának, mert annak következtében kijönnek, akik a sírban vannak. Jézus szava feltámasztó, életet adó ige! Most, amikor olyan sokan azért nem hisznek az eljövendő órában, s a mindeneket megítélő Emberfiában, mert nem látják őt elég hatalmasnak, maga Jézus figyelmeztet mindenkit: hatalmat adott nékem az Atya az ítélettételre is! Van hatalmam! S időnként valamit megmutat ebből a mindeneket elhomályosító hatalomból egy ember életében, egy család sorsának alakulásában, amelyekről, ha nem vagyunk teljesen vakok, igenis az ő hatalmára következtethetünk. 

Aztán itt van az ítélettartás időpontjának a nagy kérdése. Jézus csak annyit mond, hogy eljön az óra, de hogy mikor, azt nem tudja senki. Az időpont bizonytalansága szintén hozzájárult az ítélet bizonytalanságának az elhívéséhez. Eljön az óra - mondja Jézus. Mi emberek nem szeretjük a bizonytalan dátumokat, különösen a fontos dolgokban. Nálunk igen súlyosan esik latba a fix időpont, a terminus, a határidő. S már most az a helyzet, hogy éppen a legfontosabb terminust nem tudjuk. El van rejtve előlünk. Isten az utolsó nagy ítéletének a napja, órája - titok. Volt már Istennek olyan ítélete, amely időhöz kötött volt. Gondolok Jónás prófétára, aki azzal ment Ninive utcáira, hogy még 40 nap, és elpusztul Ninive! S akkor felfigyeltek az emberek. A nap akkor is 24 órából állott, s gyorsan múlott az idő. Ninivében kezdték számlálni a napokat. Már csak 39, már csak 38. S akkor az ítélettől, a pusztulástól való félelem megtörte őket, térdre kényszerítette őket. Mondom, volt már Istennek olyan ítélete, mely pontos terminushoz volt rögzítve. Az utolsó ítélet időpontját illetően nem ez a helyzet! Itt nagy bizonytalanságban vagyunk az órát illetően. Eljön az óra, de nem tudjuk, hogy mikor. Egy napot elrejtett előlünk az Isten, hogy minden napot vigyázásban töltsünk! - figyelmeztet bennünket az egyik egyházatya. És ez az egyik oka annak, amiért Isten nem árulta el az utolsó, nagy ítélet időpontját. Ha megmondta volna, akkor, akik távol voltak tőle, azok azt mondták volna: minket ez nem érdekel. Akiket pedig közelről érintene, azok meg nem tudnák elhordozni. 

Van azonban egy másik oka is ennek az elrejtettségnek. Isten azért is elrejtette ezt a napot, hogy hitünket próbára tegye! "Eljön az óra" - mondja Jézus. Hiszek-e a szavának? Merek-e vele számolni, csak azért, mert ő mondta? Itt minden számítgatás és találgatás ki van kapcsolva, és nevetségessé téve. Erre egyedül a hitben lehet helyes feleletet adnunk. Igen, eljön az óra, mert ő mondta, és az ő szava igaz! Nem csal meg. Azt mindenképpen látnunk kell, hogy Isten megváltott gyermekei ezt a napot mindig nagyon közel tudták magukhoz. S hogy hozzánk közelebb van, mint eddig márki máshoz. 

S még valamit! Jézus azt mondja erről az utolsó nagy ítéletről: "az én ítéletem igazságos". Sokan azért sem veszik komolyan az utolsó ítéletről szóló tanítást, mert elfelejtik, hogy az Isten nagy kegyelmessége nem szűnteti meg az ő igazságosságát! Az isteni kegyelem addig szól, amíg eljön az óra. A bűnbocsánat addig lehet az enyém, amíg itt e testben élek. Amikor azonban Isten ítél, akkor már nem kegyelmes lesz, hanem igazságos! A kegyelem nem a bíró dolga, hatásköre, hanem az Atyáé. A bírónak a legjellemzőbb és legfontosabb tulajdonsága, hogy igazságos. "Amint hallok, úgy ítélek, és az ítéletem igazságos" - mondja Jézus. Jézus azonban bírói tisztében is az Atyjának engedelmeskedik. Tőle kapta a hatalmat az ítélettételre. Amikor ezt a hatalmát gyakorolja, akkor nem a maga akaratát követi, hanem annak akaratát, aki őt elküldte. Az Atyáét! 

Nagy kérdés: ki állhat meg akkor Isten előtt, a Jézus ítélőszéke előtt, ha ő igazságosan ítél? Ki állíthatja magáról, hogy jót cselekedett, s kiről nem derül ki, hogy gonoszt művelt? Jézus ugyanebben a fejezetben arról beszél, hogy aki hallja az ő beszédét, és hisz annak, aki őt küldte, annak örök élete van, és nem megy a kárhozatra. Aki tehát hisz őbenne, annak nem kell megjelennie a Krisztus ítélőszéke előtt. Helyesebben: annak nem kell egyedül odaállnia az ítélőszék elé, helyette az áll majd oda, akiben hitt, maga Jézus! És úgy fog odaállni, hogy az én bűnöm őrajta lesz! AZ ő igazsága pedig rajtam! Áldott csere következik ott be, és nagy boldogság kezdődik ott: a hitben való járás után a látásban való élet! Nála és neki!

Amikor Jézus az ítéletről szólt, csodálkozással néztek rá a hallgatói. Ne csodálkozzatok ezen, mert ez így van. Sokan vannak ma is, aki megmosolyogják ezt a tanítást, és az eljövendőkbe vetett hitünket. Mindenkit határozottan figyelmeztetünk: ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ámde azért mindig vannak, akik az utolsó napról szóló evangéliumot örömmel és hálás szívvel hallgatják. Ámen.