Vető István – Az egyházi év vége előtti 4. vasárnap (Élet vasárnapja)

Létrehozás: 2009. november 12., 22:29 Legutolsó módosítás: 2009. november 12., 22:29

Cinkota

Zsolt 16, 5-11                    Mátyásföld, Cinkota                          449, 9

(Mt 9, 18-26)                           2009. november 1.                                   374

(Kol 1, 9-14)       Az egyházi év vége előtti 4. vasárnap      306, 12

                                   (Élet vasárnapja)

Halálunkban is az élő Krisztushoz tartozunk 

Bevezetés: Ezekben a napokban a temetőjárás foglalkoztatja gondolatainkat. Halottaink jutnak eszünkbe. Az emlékek nyomasztják a lelkünket, és mi magunk is gyászba borulunk. Hiába bizonygatjuk magunknak: Mindenszentek ünnepe katolikus ünnep, Halottak napja pedig nem kimondottan vallásos életünkhöz kapcsolódik, hanem inkább hagyományainkhoz, szokásainkhoz. El kell ismernünk: e napok hatása alatt élünk, és óhatatlanul is a halál körül járnak gondolataink.

A felolvasott igék középpontjában is látszólag a halál áll, de mindhárom igében felcsillan az élet reménysége is. Ezért mostani hangulatunkban, a nehéz emlékezés idején nem a halált, hanem a Krisztusban kapott életet hirdetjük. 

1. Van egy örökségünk. Izráel öröksége a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ez nem egyszerűen egy darab föld, hanem az Ígéretek Földje. Sokszor elvesztették, de mindig azzal a bizalommal kérték Isten segítségét, hogy tudták: visszakapják földjüket. Kánaán maga az Istennel való találkozás helyszíne és lehetősége.

Nekünk milyen örökségünk van? Pál beszél erről a kolosséi levélben: „12-14. v.” Ezzel a bizalommal fordult Jairus Jézushoz, ezzel a bizalommal érintette meg Őt a vérfolyásos asszony. 

2. Az Úrra tekinthetünk. Mit látunk, amikor egy temetőben körbenézünk? Kereszteket mindenhol! Mit jelképez a kereszt szimbóluma? Kínzást, halált, ítéletet? A rómaiak korában bizonyára. Gondoljunk a Spartacus -féle rabszolgalázadásra és következményére! …

A mi számunkra a kereszt egésze mást jelent! Nem halált, hanem a halál feletti győzelmet: Krisztus diadalát → az életet!  

3. Az Úr megismerteti velünk az élet útját. Az életet sokféleképpen lehet megélni. Sokféle lehetőséget kínál ma a média, a közvélemény... Vajon megtaláljuk-e az élet igazi útját?

„Hited megtartott...” – mondta Jézus a vérfolyásos asszonynak.  

Befejezés:   A halál árnyékának völgyében Krisztusra tekintünk. Ő az élet!  

                                                                                  Ámen

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben