Schermann Gábor – 2010. 05. 02. – Zsolt 96.
Kedves Testvérek! A mai vasárnapon az Ószövetség lapjairól a 96. zsoltár szavai szólnak hozzánk. Így van megírva Isten igéje: Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. Népek törzsei! Magasztaljátok az ÚRat, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! Ujjongjon a mező és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket. Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.
Kedves Testvérek! Éjjelente, ha nincs teljes sötétség, akkor csillagok vannak. Éjjelente a csillagok világítanak a sötétben. Miért csak éjjel? Azért csak éjjel, mert bár csodálatos dolgok a csillagok, de a fényük érvényesüléséhez sötétségre van szükség. Ha felkel a nap, akkor a csillagok eltűnnek. No persze, ez képletesen szólva van így. Ott maradnak a csillagok, csak senki sem veszi észre őket. Mindenki csak a nyilvánvaló fényességet látja, a napot.
Hegedüs Géza „Az írnok és a fáraó” című könyve – amelyet szeretettel ajánlok mindenkinek elolvasásra, mert egy nagyon szép történet - Ehnaton fáraóról szól.
Nem régiben elmentünk Budapestre, megnéztük a híres-neves Tutanhamon kiállítást. Megtudtuk ebből a kiállításból, hogy nemcsak azért szenzációs a Tutanhamon fáraó leletgyűjteménye, kincsgyűjteménye, merthogy megmaradtak bizonyos dolgok, megmenekültek a sírrablóktól és az időtől. Azért is érdekes lelet az övé, mert amíg meg nem találták, addig senki sem emlékezett arra, hogy létezett ez a fáraó. Nem tudott a történetírás, az emberi történelem az ő létezéséról. Ki volt törölve az emberi történelemnek a könyvéből Tutanhamon neve. Miért? Azért, mert ővele lezárult az egyik uralkodódinasztiája Egyiptomnak, és utána egy új dinasztia kezdődött. És ez az új dinasztia mindent megtett azért, hogy az elődei emlékét is kitörölje a föld színéről. Ennek ellenére menekültek meg azok a leletek, amelyeket a 20. században megtaláltak.
Miért törekedtek az utódai arra, hogy ennek a fáraónak és családjának az emlékét is kitöröljék? Azért, mert az ő apja volt ez a bizonyos Ehnaton fáraó, akiről az említett könyv szól. Megrendítően írja le az a könyv, ez a regény azt, ahogyan Ehnaton fáraó szakít a régi istenekkel, a régi világgal és valami egészen újat kezd. Eltörli ezeknek a régi isteneknek az emlékét is az országban, és egy egészen új világot és hitet épít föl. Egyetlen istent emel trónra, még pedig a Napot. Az indítékait, hogy ezt miért teszi, mi játszódott le a lelkében, amiért ilyent tett, nehéz lenne tudományos alapon megállapítani, minthogy régen történtek ezek a dolgok és keveset tudunk róluk. Mégis jogos a feltételezés, mert ő Józsefnek és családjának, Izráelnek a fáraója volt; mármint a fáraó, akinek az idejében József élt és akinek az idejében József családja: Jákób a gyerekeivel Egyiptom földjére költözött. Azért jogos a vélemény, a sejtés erről, nemcsak az időpontok egyezése folytán, hanem azért is, mert ez ad némi homályos magyarázatot arra, hogy miért fordult el ez a fáraó a sokféle egyiptomi istentől és miért fordult oda az egyetlen életet teremtő és adó Naphoz. Lelkében ugyanis elhomályosultak a csillagok és maradt a Nap.
Így ír a Zsoltáros: Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.
A népek istenei – tudjuk – nem csupán szobrok a régi időkből. Nem csupán állat-ember keverékű mitológiai alakok az emberek álmaiban és mesékben. Ők, a népek istenei, akik csak bálványok – mondja a Zsoltáros - , ők a mi csillagaink: erők, mértékek, eszmék és emberek. Ha sötét van bennünk, körülöttünk, ha leszáll az éjszaka ránk, emberekre – akkor felerősödik az igény, a vágy bennünk: csillag kerestetik. Isten azonban csak egy, mindent elhomályosító csillagot adott – idegen szóval: sztárt. A csillagok régi ismerői meglátták ezt az egy csillagot, minden kétség és teketória nélkül meg tudták különböztetni az összes többitől, elhomályosította a tudásukban a többit, és nem volt kétséges számukra, hogy vajon melyik csillagot kövessék a jászolig.
A jó Pásztor hangja sem kétséges. Azt mondja, hogy az övéi ismerik a hangját, követik azt. Nem követik a más hangokat, a más fényeket – csak és teljes biztonsággal Őt. Minden más elhomályosul! Minden más csak csillag, minden más csak a sötétben világít.
Amikor élünk, küzdünk, tervezünk, amikor vitatkozunk, kutatunk, szeretünk döntésekre jutni, tervezzük az életünket, a tennivalóinkat, a jövőnket – akkor Ő szól és közöttünk van. Nem nekünk kell hazatalálni, megoldást találni. Nem nekünk kell kijelölni az utat a sötétben. Nem kell a csillagjainkra hagyatkozni, – merthogy felkelt a nap. Tőle tudjuk az utat. Még ha sok kérdésre sokáig tapogatózunk is, és még ha nem is látunk be minden hegyvonulat és kanyar mögé, és ha sokáig keresgélünk is dolgokat, - azért Ő választ ad.
Azért ne forduljunk válaszért a saját csillagjainkhoz, csak Őt kérdezzük!
Imádkozzunk:
Dicsér téged minden alkotásod. Nyiss meg bennünket színed előtt, Istenünk, hogy dicséreted átjárja a szívünket, az életünket és mélyebbre, sokkal mélyebbre jusson az agyunknál. Ámen.
