Schermann Gábor – 2009. 12. 26. – Ézs. 49,13.
Kedves Testvérek! Nézzük meg most részletesen, részleteiben azt az ószövetségi prófétai igét, amit reménység szerint, a mi épülésünkre adott a mai ünnepre Isten Lelke. Ézsaiás prófétától szól a mai ige, könyvének 49. fejezetéből a 13. verstől kezdődően:
Így kezdődik el a prófécia:
Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek kiujjongásban, hegyek! - Kedves szeretett, Isten áldotta testvéreim! Íme, az örömhír! Karácsony ünnepe az ujjongásnak az alkalma. Ujjongj, örvendezz, vigadozz! Miért is? Mert Karácsony van, nyilván azért. A szeretet ünnepe itt van, az Isten szeretetének ünnepe; Isten mindenkit szeret, mindenkit megáld; gazdagon gondot visel ránk is, itt benne jól élünk. Áldott az Isten,mert örömöt ad nekünk! - Van kalács, kolbász a padláson, az ünnepi asztalon és minden napunk az ő szeretetében és gondviselő oltalmában telik.
Tele vannak ezek az igék, ezek a próféciák az Isten szeretetének újító, megújító, szabadító szeretetének örömüzenetével. Ezek mind olyan próféciák, amelyek eredetileg Izráelnek a szabadulásáról, a babiloni fogságból való szabadulásáról szóltak. Azt hirdették meg, hogy vége van a teljes emberöltő-nemzedéken át tartó fogságnak. Vége van annak a hetven évnek, - hosszabb, mint a kommunizmus Magyarországon -, vége van, végre lehet hazamenni, lehet újat kezdeni. Újjá épülhet minden, és ismét valóban az Isten népe lehet Izráel. Nemcsak a lelkükben benn, a szívük mélyén titokban, hanem úgy, ahogy az nekik adatott eredendően az istentiszteletükben, a templomukban, a gyülekezeti életükben és minden dolgukban. Az egész életükben, minden napjukban ott lehet az a küldetés, hívatás, ami nekik adatott. Valószínűleg azért, mert ezek az igék mind-mind az Istennek ilyen megújító, örömteli szabadításáról szólnak. Ezért kerülnek sokszor elénk ilyen próféciák, amikor az Isten szeretetének az ünnepét üljük. - Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek kiujjongásban, hegyek! - És folytatom tovább!
Így folytatja: Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. Kedves nyomorult Testvéreim! Jó így ez a megszólítás? Vagy inkább jobb az előző. Melyik az igaz ebben? - Azt mondja Jézus: boldogok a szegények, a sírók, az éhezők, meg ehhez hasonlók. Miért? Azért, mert az Isten szeretete abban áll, hogy megszánja népét és könyörül a nyomorultakon. - Na most ha én megyek az utcán, nézem, hogy melyik drágaságot vásároljam meg magamnak a kirakatban levők közül, válogatok tetszésem szerint, és odalép hozzám valaki, mosolyogva a kezembe nyom egy húsz forintost, hogy: „tessék”, - akkor ez árt az önérzetemnek. Mert az az ember azt hitte rólam, hogy hajléktalan koldus vagyok, aki azért bámészkodik a kirakatok előtt, mert vágyakozik az elérhetetlenre. Pedig nekem megvannak a lehetőségeim, nem szorulok rá senki segítségére. Ezért igen csak furcsán adná ki magát ilyen helyzet.
Az Isten szeretete bizonyos embereknek szól. Azoknak, akik nem egymással szemben egyszerűen, hanem az Isten felé tudják, érzik, látják a nyomorúságukat. Akik várják az Isten szabadítását. - Nem egyszerűen a társadalmi bajainkból, nem egyszerűen az inflációból, az adósságainkból, hanem az alapvető emberi bajunkból, hogy a szeretetünk véges, korlátozott és öncélú. Igen. Van olyan ezért, hogy az ember inkább otthagyja Istent, mert úgy érzi: nekem nem kell, nem kell az Isten könyörülete, mert az életem a kezemben van.
De olvasom tovább. Így szól tovább a prófécia: De Sion – Isten népe – ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én URam! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
Karácsony a szeretet ünnepe, Isten szeretetéé. Mi a szeretet?
Egy mese szól egy öregemberről, amint ül a kút mellett. Ott üldögél. Arra jön három asszony. Vizert jönnek a kútra, és amíg merítik vödreiket, addig beszélgetnek. Miről beszélhet három édesanya? Hát a fiaikról. Beszélnek a fiaikról és tele van a szívük örömmel, ahogy rájuk gondolnak. Az egyik újságolja, hogy micsoda sikerei vannak a fiának matematikából. Minden versenyt megnyer. A másik újságolja, hogy micsoda tehetséges sportoló a fia. Minden tornaversenyt megnyer. Hát nem csodálatos? - A harmadik édesanya hallgat. És aztán ahogy megmerítik vödreiket, megjelenik a három fiú. Ők is arra jönnek. Kettő közülük édesanyjának beszámol legújabb sikereiről. A harmadik kiveszi a megtöltött vödröt édesanyja kezéből és elindul vele hazafelé. - Indulóban a két boldog, büszke édesanya még odafordul az ott üldögélő, eseményeket figyelő öregemberhez. „Ugye, öreg, micsoda derék fiaink vannak?” Csodálkozik az öreg: „Hogy-hogy? Én csak egy fiút láttam!”
Mi a szeretet? Még a magunk esetében is tudjuk néha. Hát még milyen nyilvánvaló az Isten szeretete! Az a szeretet, amit az Isten ad! Nemcsak azért az a szeretet, mert ő hatalmasabb nálunk és jobban tud szeretni és nagyobb dolgokat bír adni a szeretetében, hanem azért is, mert ugyanakkor halálos, áldozatos szeretet az övé. Több, mint bármi a mi életünkben. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya? Még ha mások megfeledkeznének is, én akkor sem – ezt mondja az ÚR.
Van, aki azt érzi: elhagyott engem az Úr, és átéli azt, vagy ahhoz hasonlót, amit Jézus mondott a kereszten. Ugye, ehhez hasonlót mondott: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? - Ez az Istenre szorultságának, az embernek az érzése. Ez találkozik az Isten szeretetével. Miért? Íme – ezt mondja az Úr - tenyerembe véstelek be. Nem fölírtalak! Még ezt is jelenthetné, mert ez is nagyon szép és fontos dolog, hanem bevésett minket a tenyerébe. Belevéste szögekkel a bűneinket. Ott, a kereszten.
Ezért mondom, hogy halálos szeretet az övé. Ez a kettő találkozik. Ezért választotta ki a pásztorokat az Isten örömhírre, azokat, akik a legnyomorultabbak és elesettebbek, akiket csak találni lehetett azon a vidéke. Ezért szól azóta is minden nemzedékhez, minden nemzedékben azokhoz, akiket ennek a világnak a nyomorúsága megnyomorít. A bűnnek a nyomorúsága megnyomorít!
Pontosabban: minden nép öröme lesz, - azt mondja az angyal -, a megváltás, de igazán azoknak kincs, akiknek nemcsak hangulatra van szüksége a boldogsághoz, hanem keresik a kinyújtott kezet, ha baj van. És az élet-kenyeret az éhségben.
Imádkozzunk:
Jó Istenünk! Te eljöttél, mint a szeretetnek az egyetlen megjelenése. Őrizz meg minket önhittségtől, őrizz meg minket a magunk biztonságtudatától, és adj nekünk örömet tebenned, találkozást a te szeretetedben. Ámen.
