NEM FORDULT HÁTRA

Jézusnak sok oka lett volna hátrafordulni, amikor az Úr elküldte Őt erre a
földre. Mindjárt a születésénél. Lejött az irtózatos körülmények közé,
otthagyva Isten szeretetét, amit a menny jelentett számára. Végig, egész
életén át annyi fájdalom és csalódás érte, ami bennünk azt ébresztette volna
fel, hogy megfordulunk. Mennyi szolgálatnak fordítottál már hátat, mert nem
ment, és kijelentetted: nem csinálom tovább! Jézus útja, Aki irántunk való
szeretetből jött, tele volt csapdákkal. A farizeusok, az írástudók
állították neki. Az a nő, akinek hét férje volt, kié lesz a feltámadás után?
Szabad-e a császárnak adót fizetni? Meg kell-e kövezni a házasságtörő nőt?
Amikor a néma ördögöt kiűzi, azt mondják: Belzebub van benne! Amikor a
gutaütöttnek azt mondja: Bízzál, fiam! – istenkáromlónak nevezik. Bennünk
megfordult volna, hogy érdemes-e ilyen emberekért élni. De Jézus csodálatos
biztonsággal lépi át ezeket a csapdákat. Az Úr Jézuson a legmélyebb sebeket
az övéi ejtették. Az ellenségeire nem fakadt ki. De amikor lemegy a
megdicsőülés hegyéről, és látja, hogy tanítványai nem tudnak a holdkóros
fiún segíteni, azt mondja: Hitetlen nemzetség, meddig tűrlek még titeket? Át
kellett élnie, milyen lélek van tanítványaiban, akik azt akarták, hogy tűz
szálljon alá arra a falura, amelyik nem fogadta be Jézust. Nem azért jöttem,
hogy elveszítsem az emberek lelkét, hanem hogy megtartsam. Nem azoktól az
emberektől szenved Jézus, akik azt mondják, hogy nem Isten Fia. Azoktól a
sebektől szenved, amiket az övéi ütöttek rajta. Nem fordul hátra veled és
velem kapcsolatban sem. Júdástól sem, aki mellette lopott, mellette lett
áruló. Jézus ennek ellenére szerette övéit, és mindvégig szerette őket.