Napi csendesség – 2010. február 22. – 28.

Február 22.
A SZÁMOT VETŐ ÚR

"Annak okáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vetni az Ő szolgáival." Máté 18, 23

A számot vető Urat szeretnénk látni, aki téged is számadásra hív. A megújulás számadással kezdődik. Bűnbánat és megtérés nélkül nincs öröm és békesség. Ha bújsz a számadás elől, akkor nem lesz számodra valóság Isten országa. Ha Isten országába beljebb akarsz jutni, mindig újabb szám-adások jönnek. Nem úgy van, hogy egyszer utolért, és véget ért Isten ítélete. Az ítélet mindig újra valóság, amíg oda nem érünk Őhozzá, és az utolsó ítélethez nem jutunk. Azért utolsó ítélet, mert már sok volt előtte. Az ítéletek sorozata kell végbemenjen az életünkben. Isten tűzláng szeme mindig újabb területeket lát meg életünkben. Az ítéletben megállni annyit jelent: megállni a hívő életben. Ugye tudjuk, hogy ott megállás nincs, csak előrelépés vagy visszaesés. Isten nem a világgal, hanem szolgáival, az övéivel akar számot vetni. Az a szolga, akiről a példázatban szó van, nem akart jönni. Elő kellett hozni. Sajnos sok-sok év után is olyanok vagyunk, akiket elő kell hozni. Önként nagyon ritkán állunk Isten színe elé számadásra. Kik hozták elő ezt a szolgát? Isten szolgái. Istennek nem csak két lábon járó szolgái vannak. Olyan szolgái is vannak, amiket úgy hívnak, hogy betegség, nyomorúság, szenvedés, családi bajok, gondok. Gondolj most azokra a szolgákra, akik téged hoznak Isten elé újra és újra. Ne bújj most a különféle kifogások, jogaid és igazaid mögé. Jó volna, ha az Ige szava szólíthatna most elő, és nem kellene utánad küldeni szolgáit!

Február 23.
HOZTAK ELÉJE EGYET

"Mikor pedig számot kezde vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer talentummal volt adós." Máté 18,24

"Hoztak eléje egyet..." Mindig csak egyet! Isten veled beszél, egyetlen emberrel. Mi azért szeretnénk együtt, hogy a másik emberhez hasonlíthassam magam, aki keményebb, engedetlenebb nálam. A tízezer talentum szavakban ki nem mondható összeg. Gondoljunk arra, aki a legtöbbet kapta: öt talentum volt, és az is már óriási vagyon. A mi tartozásunk Istennél felmérhetetlen összeg. Ha csak a szeretettartozásunkat nézzük meg, beleszédülünk, hogy mekkora tartozásunk van. Tudod-e, hogy fizetésképtelen vagy?! Ez a szolga nem tudta. Azt hitte, hogy képes mindent megfizetni. Nem kegyelmet kért, csak türelmet. Talán mi is mondjuk: majd megpróbálom, igyekszem. Talán most is ott van a szívedben, hogy csak egy kis idő, egy kis türelem kellene. Mindent újra kezdek. Kedvesebb, nyugodtabb, türelmesebb leszek. Hosszabb csendességet tartok, többet imádkozom. Hívő életünk sok-sok éve azzal telik el, hogy Isten bebizonyítja fizetésképtelenségünket. A szolga fölött kimondta az Úr az ítéletet: adják el azt, feleségét, gyermekeit, és mindenét, hogy fizessenek. Az Úr ennyire együtt lát minket. Az üdvösség szempontjából szívesen emlegetjük az Igét: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe." Itt most a fordítottja van: elveszel mind te, mind a házad népe. Ennyire felelősek vagyunk nem csak magunkért, hanem a házunk népéért. A bűn nem magánügy! Ha vétkezel, veled együtt szenvednek azok, akiket szeretsz. Ha viszont Krisztust befogadod, annak derűje mindenkit érint.
 
Február 24.
MEGSZÁNTA A SZOLGÁT

"Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedte néki." Máté 18, 27

Az Úr megszánta ezt a vak szolgát, aki még mindig azt hitte, hogy megy ez neki. Emlékszünk az Igére, amikor Jézus megszánta a sokaságot, mert agyon voltak gyötörve és kimerülve, mint a pásztor nélkül való juhok? Vajon a lelked nincs-e agyongyötörve és kimerülve? Nem vagy-e úgy sokszor, hogy csak éppen össze nem esel? Olyan fáradt vagy, hogy azt hiszed, nem tudod újra kezdeni ezt a napot. Isten lát téged kimerülve, meggyötörve - és megszán. Nem kérése szerint cselekszik ezzel a szolgával, aki még kérni sem tud. Csak időt kért, hogy mindent megfizethessen. És kegyelmet kapott! Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek. Legyen ma örömüzenet számunkra: ha rosszul kérünk is, a Szentlélek helyesbíti, kiegészíti imádságainkat, mert Ő jól tudja, mire van szükségünk. Jól tudja, hogy nem segít az idő és a fogadkozás. Így mondja az Ige: "Az Úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt." El kellett engedni, mert meg volt kötözve. Minket is el kell bocsátani, nem csak megbocsátani - elbocsátani. Jézusnak ez a dolga, ezért jött: hogy szabadon bocsásson. Ismered a saját kötelékeidet? Engedd, hogy Jézus most szabadon bocsáthasson. "Elbocsátá őt, és az adósságát is elengedé néki." Mit jelent elengedni? Mintha nem lett volna, mintha soha nem vétkeztél volna. Mindez Jézusért lehetséges. A fizetésképtelen életed helyett jött Jézus, és megfizetett. Szabadságodnak ára az a kereszt a Golgotán. Nézz fel Jézusra, hogy újra ragyogóvá, megint csodálatossá legyen számodra a kegyelem!

Február 25.
FIZESD MEG NÉKEM!

"Kimenvén pedig az a szolga, találkozzék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol." Máté 18,28

A szolga azonnal, ahogy kiment, elfelejtette, hogy mi történt vele. Az Ige azt mondja: Aki elfeledkezik a régi bűneiből való megtisztulásról, az vak, rövidlátó. Aki elfelejti, honnan hozta ki az Úr, az tud így bánni, ahogy ez az ember bánt a szolgatársával. Így lesz beképzelt hívővé. Talán fel sem száradtak a bűnbánat könnyei, talán még ott volt az egész átélés, és már képes volt így cselekedni. "Találkozott eggyel az ő szolgatársai közül." Csodálkoztok-e, hogy eggyel találkozott? Ő is egymaga került Isten színe elé. Azzal találkozott, aki egy semmiséggel, nullával tartozott neki ahhoz képest, amivel ő volt adós. Fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem! Nem tudom, mi az, amit nem csinálnak meg körülötted. Semmiség az egész, csak elfelejtetted, téged honnan hozott ki az Úr. Elfelejtetted, hogy megsajnált. Nagyon sokszor vagyunk az irgalmas Isten irgalmatlan szolgái, akik csak követelni tudnak a másik embertől. Egyszer nagyon komolyan mondta nekem az Úr: "Engedd szabadon a foglyaidat!" Nagyon hamar bevetjük a másik embert a börtönbe, ahogy ez a szolga is csinálta. Átélted-e már csak egyszer is, mi az, amit jogosan érdemelnél? Tudod, hogy mit engedett el neked Isten? Bárcsak elengednéd a másik torkát. Hiszen lélegzethez sem tud jutni melletted az örökös kritikádtól. Meg sem változhatnak körülöttünk emberek, mert szóval, tekintettel, hátmögötti beszéddel követelem rajta a száz dénárt. Gondold most át, kikkel szemben van követelésed?

Február 26.
LÉGY TÜRELEMMEL HOZZÁM

"Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará, hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik." Máté 18, 29-30

Hogyhogy nem jutott eszébe annak, akinek az Úr minden adósságát elengedte, hogy ő is éppen ezekkel a szavakkal könyörgött?! Hisz ez is azt kéri: "Légy türelemmel." Az a borzasztó, hogy pontosan ez nincs. Nem vagyok türelmes, nem tudok várni, nem adok időt a másik embernek. Türelmes vagy azok iránt, akikkel együtt élsz? Türelmes vagy a munkatársaiddal szemben? Mennyire hiányzik ez belőlünk! Azok nevében kérlek, akik körülötted élnek, hogy lásd meg a könyörgő tekintetüket, és légy türelmes hozzájuk. "De ő nem akará" - folytatja az Ige. Nincs hitel! Akinek az Úr mindent elengedett, az nem tud hitelezni. Hit kell ahhoz, hogy hitelezni tudjak. De nekünk nagyon sokszor nincs hitünk ahhoz, hogy az Úr könyörülhet egy másik emberen is. Nem volt olyan ember a földön, akire Jézus ne hittel nézett volna. Van-e hited azzal az emberrel kapcsolatban, aki neked a legtöbbet ártott, akivel szemben a legnagyobb csalódás ért? Bármit tett veled, semmi a golgotai kereszthez képest. Amit ember emberrel tehet, semmi ahhoz képest, amit az ember Jézussal tett. Ne is a másik emberhez, az Úrhoz legyen hited. Milyen jó olvasni, amit Jézus mond a kananitának: "Asszony, nagy a te hited!" Mert neki a kegyelemből elég volt egy morzsa. Ne fojtogasd, ne vond meg a levegőt a másik embertől. A hit az, amiben lélegezni tud. Előlegezd neki a hitet, és abban a percben levegőt, életet adtál neki.

Február 27.
SZOMORÚ SZOLGATÁRSAK

"Látván pedig a szolgatársai, amik történtek, felettébb megszomorodtak, és elmenvén mindent megjelentettek az ő uruknak, amik történtek." Máté 18,31

Nem csodálom, hogy a szolgatársak megszomorodtak. Kérem az Urat, juttasson eszedbe mindent és mindenkit, akivel ezt tetted a száz dénárért, a semmiért, amikor neked tízezer tálentumos adósságot engedett el az Úr. Nem tudom, az angyalvilág nem szomorú-e most miattunk? Nem úgy néznek-e ránk, hogy akik a kegyelemnek ilyen nagyságát élték át - amibe angyalok kívánkoznak beletekinteni -, azok ilyenek?! Nem azt kell-e látniuk embereknek, hogy hívő létére nem lesz irgalmasabb, szeretőbb?! Sokszor a szívünk keménysége miatt nem vesszük észre, mit szenved mellettünk a másik ember. A szomorú társak: "Elmentek, és mindent megjelentettek az ő uruknak." Hát nem tudtak mást csinálni, nem tudtak hallgatni? Mindent be kellett mindjárt súgni? Lehet, hogy most ezt gondolod. Én sem tudok mást csinálni, mint odaborulni az Úr elé, és imádságban elmondani neki mindent. Vajon a te szíved keménysége nem indított-e már sokakat arra, hogy elmenjenek az Úrhoz, és imádságban elmondjanak Neki mindent, ami nekik is fáj, amire úgy érzik, hogy az Urat is megszomorítja? Szüksége volt az Úrnak arra, hogy elmondjanak neki mindent? Nem, nem volt. Hiszen Ő úgyis lát mindent, és tud mindent. A szolgáknak van szükségük arra, hogy olyan kapcsolatban lehessenek Urukkal, hogy elsősorban Neki jelentsenek meg mindent, ami fájdalmas és szomorú a számukra egy másik ember életében.
 
Február 28.
GONOSZ SZOLGA

"Akkor előhívatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked. Nem kellett volna néked is könyörülnöd a te szolgatársadon? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának az ő vétkeit." Máté 18, 32-35

Mintha a Miatyánk mondatát hallanánk: "Miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek." Nézd, hogyan bocsátott meg Jézus, és tanuld meg nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer! Úgy, hogy említés sem lesz többet róla. Nem úgy, hogy a szemére veted újra. Nem! Úgy, mintha meg sem történt volna. Úgy, hogy a tenger mélyére veted. Olyan közöttetek a viszony, mint előtte volt. Amit nem felejtettél el, nem bocsátottad meg. Visszaeséseink legfőbb oka, hogy nem tudunk a másik embernek megbocsátani. Kétféle szabályunk van: Istennel kegyelmi viszonyban akarok lenni, a másik emberrel jogviszonyban. A másik fizesse meg nekem, amivel tartozik. Istennél ilyen nincs. Ezért veszítjük el a mennyet, és kerülünk vissza a börtönbe. A börtön, a hóhérok keze: saját természeted, sötét hatalmak, megkötözöttségek, amik belülről gyilkolnak. Egyetlen dolog ránt vissza a régibe: az irgalmatlanság. Ne tartsd magadat nagynak, és ne kritizálj, ne ítélj másokat. "Menthetetlen vagy, óh ember, aki ítélsz!" Menthetetlen vagy addig, amíg nem tudsz bocsánatot adni. Izraelben minden ötvenedik év az elengedés éve volt. Tudd, hogy te is kegyelemből élsz! Egyetlen dolgod van ezen a földön: a hétköznapok aprópénzére váltani azt az óriási kegyelmet, amivel Isten megajándékozott. Légy irgalmas ember!