Napi csendesség – 2009. 05. 24-31.

Május 25.
KRISZTUS ILLATA

"Az Ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Krisztus jó
illatja vagyunk." 2Kor 2, 14-15

Jézus ismeretét nem csak hallani lehet, nem csak beszélni róla, hanem érezni
az illatját. Minél jobban megismered Őt, annál jobban érzed. Mindenkiből
valami légkör árad. Haragnak, szeretetlenségnek illatja, esetleg az
öndicséret szaga. Körülötted illat van, vagy az éned kellemetlen szaga? Ha
megszólalsz, kíséri-e beszéded a Krisztus jó illatja? Nem illatszer, nem
mesterkélt, hanem az Úrral való kapcsolatnak a levegője. Jézus-illat! Az
Élet Valaki, akinek illata van. Jó lenne csendben befelé figyelni: bennem
van ez a Valaki? Kiáradhat belőlem? Jób könyvében beszél arról az Ige, hogy
a fának reménysége van, ha levágják, újra kihajt, még ha megaggodik is
földben gyökere. "A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete"
(14,9). Amikor az élő víz, Isten szava illata áradni kezd, a legöregebb,
legavasabb, legkivágottabb fa is ki tud hajtani. Árad-e belőlünk ez az élő
víz, amit mindenkinek éreznie kell?! Ahhoz, hogy ez az illat áradhasson,
valamit tenni kell. Bethániai Mária összetörte az edényt, hogy a ház
megteljen a kenet illatával. Lehet, hogy nem törtél még össze. Befogadtad
Jézust, de nem jön ki az illat. Zárt edény ez a szép alabástromedény nincs
még összetörve. Bethániai Mária mindent odaadott az Úrnak. Gyakorlati
életedben minden az Úrért van? Vajon hálaadásodnak, imádságodnak illata
naponta fölszáll az Úrhoz? Vajon mindent Neki csinálsz a nap első percétől
az utolsóig? Az illatozásnál valami ég. Ég-e az életed? Miközben Érte égsz,
megtelik a ház a kenet illatával.

Május 26.
KRISZTUS LEVELE

A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas
minden ember." 2Korinthus 3, 2
Aki nem akarja olvasni az Igét, annak is olvasni kell az övéiben. Nem lehet
nem olvasni. Isten a tőle messzire szakadt embernek utána megy a levelekkel.
Ateista, istentagadó - minden ember olvas az övéi életéből. Nem zárkózhat el
előle, ott él mellette. Mekkora szeretete ez az Istennek, hogy az Őt semmibe
vevő világgal levelezik! Neked is, nekem is ilyen levélnek kell lenni. Vajon
illatos levél vagy-e, aki hordozza az Írójának az illatát? Istennek első
levele népével kapcsolatban a Tízparancsolat volt. Mózes összetörte, mert
rettenetes volt, hogy mit csinált közben a nép. Isten újra megírta! Utána
jött az embernek, testet öltött, hogy találkozhasson Vele. Isten Igéjén
keresztül levelezik az övéivel. Olvastad ma reggel a neked szóló levelet? A
szemeddel vagy a szíveddel olvastad? Tulajdon kezével írta: Lelke által. Az
Ő megszakadt szíve itt van az Igében. A szívedig ért-e, amit ma küldött?
Engeded-e, hogy írjon a szíved táblájára, vagy pedig elhúzod a papírt?
Beleírhatja-e szeretetéből az ítéleteit? Isten ítélete szent szeretet! Hiába
mondták már mások, hogy türelmetlen és szeretetlen vagy, nem hitted. A
szívbe nem lehet fájdalom nélkül írni. Isten szeretete a te életedben is
szenvedő szeretet. Miért engedte meg Isten, hogy úgy támadjon fel Jézus,
hogy rajta voltak a sebek? Mert minden embernek látnia, olvasnia kellett,
hogy ez már a sírból feltámadó, ragyogó, győztes szeretet. Csak akkor lesz
győzelmes a szereteted, ha átmentél a halálon, a bántásokon. Ez már nem a te
emberi, kedveskedő, szíveskedő szereteted. Nem olcsó dolog Isten leve-lének
lenni. Légy Általa írott levéllé!

Május 27.
FEDETLEN ARC

"Az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon
ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől."
2Korinthus 3,18

Ha még mindig lepel van rajtad, még mindig vannak titkaid, ha még mindig
mást mutatsz, mint ami a valóság - akkor már halálosan fáradt ember lehetsz.
Valamit megjátszani nagyon nehéz. Mindig vigyázni kell, ki ne essek a
szerepemből, valami ki ne derüljön rólam. A fedetlen arc teljes őszinteséget
jelent. Pál apostol mondta: isteni őszinteséggel és tisztasággal
forgolódtunk közöttetek (1Kor 1,12). Mersz járni ebben a világban isteni
őszinteséggel, mint akinek nincs takarnivalója? Sokszor még Isten előtt is
megjátsszuk magunkat. Annyira vágyom utaidon járni! És nem is vágyom igazán.
Mondd meg őszintén: nekem ez túl nehéz. Isten és emberek előtt járj
őszintén. Hadd hulljon le végre a lepel. Ha olvasod az Igét, teljes szívvel
felejtkezz bele az Ő dicsőségébe. Szeretném, ha mélyen maradna szívedben,
hogy az Úr arcát szemlélni kell minden részletében. Mindabban, amit Ő most
mondani akar, ki akar jelenteni. Döntsd el, hogy minden reggel lesz időd
arra, hogy az Úrnak arcát fedetlen arccal szemléled. Ha Őt szemléljük, akkor
változunk át ugyanarra az arcra. Nem megváltozni kell: elváltozni. Mégpedig
az Ő ábrázatára "dicsőségről dicsőségre". És jön a teljes dicsőség, ott, az
Úr előtt, amit el sem tudunk képzelni. Láthatom Jézust teljes szépségében.
Most is láthatom már Őt a kereszten. A kereszt az az ablak, amin beláthatok
a mennybe. Ott van az Ő teljes dicsősége. Minden sebén keresztül Isten
szeretete ragyog át. Változz minden nap, nem erővel Lelke által!

Május 28.
SOK NÉKTEK

"Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh
Izrael." 1Királyok 12, 28b

Nagyon sokszor bennünket is ezzel állít meg az Ördög. Minek mindig templomba
menni, otthon is lehet imádkozni! Sok ez a reggeli csendesség. Tíz perc is
elég. Miért ilyenekre pazarolni az erődet, idődet? Van éppen elég tennivaló
a család körül. Mire jó ez a szenteskedés? Mire jó, hogy még betegeket is
látogass? Nem kell ezt túlzásba vinni - mondja a világ. Figyeld meg, hogy az
ilyen mondatok lassan elfordítják szívedet az Úrtól. Neked mi sok az Úrnak
szentelt időből, Isten dolgaiból, a testvérekkel való együttlétből? Mit
hagytál el máris az Ördög tanácsára? Ha az Úr szerint csinálod a dolgaidat,
akkor mindenre van erőd a Krisztusban. Akkor semmi nem sok. Biztosan voltál
már halálosan fáradt, de valamiben engedelmeskedtél az Úrnak, és egyszer
csak olyan erőd lett. Ha nincs időd csendességet tartani, olyan vagy, mint
az az ember, akinek nincs ideje bekapcsolni a villanyfűrészt, és kézzel
fűrészel. A csendességből nyernénk erőt, de inkább egész nap gürcölünk a
magunk semmi erejével. Luther Márton mondta: Ha nagyon sok dolgom van,
hosszabb csendességet tartok, hogy több erőt nyerjek. Gondold végig az
életed, mire mondtad, hogy ez már sok?! Ne essünk bele Jeroboám bűnébe, a
bálványimádásba, amikor már számunkra nem az Úr mindennek a forrása. Amikor
már nem Tőle kérek és várok mindent, és nem Őreá nézek. Forduljon vissza a
szíved Dávid Fiához, Jézus Krisztushoz, aki mindennel meg-ajándékozott
téged, ami a gyakorlati életre és a kegyességre, az Isten előtt való
kedvességre szükséges.

Május 29.
ISTEN EMBERE

"Isten embere jött Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére... És kiáltott az
oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár!" 1Királyok 13, 12

Jeroboám azért csinált oltárt, mert az volt a félelme, hogy a nép visszatér
Jeruzsálembe. A világ mindent megtesz, mindennel elhalmozza az embereket,
csak Jézushoz ne térjenek. Nem tudom, nálad hány oltár van, amin áldozol,
mennyi bálvány? A Biblia szerint bálvány az, akiért és akire nézve van
minden az életedben. A világgal és isteneivel mindig az a baj, hogy túllőnek
a célon. Babilonban is az égig akarták építeni Bábel tornyát. Egy darabig
megy, Isten engedi, nézi, de az Ördög mindig csinál egy olyan lépést, amin
tönkremegy az egész. Amikor Jeroboám odaállt áldozni, akkor tette meg azt a
lépést, amit Isten nem nézhetett tovább. Akkor jött Isten embere Isten
intésére. Ennek az embernek küldetése volt. Csak odament, ahová Isten
küldte. Elment a legveszedelmesebb helyre, amikor Jeroboám az oltár mellé
állt. Isten embere tudta, hogy az életével játszik. Nem szolgálat az, ami
nem életveszélyes. Ha nem mersz minden látható ellenére hinni, akkor baj van
a hiteddel. Azt kiáltotta, amit Istentől kapott: "Oltár, oltár!" Az oltár
Isten helye! Mi most a legfontosabb, ami szívedben, gondolatodban elfoglalta
Isten helyét? Mire kiáltja most Isten Szentlelke Jézuson át neked, hogy
"oltár?!" A következő pillanatban megmozdult Jeroboám keze, rámutatott Isten
emberére, és azt mondta: "Fogjátok meg őt!" Ha valahol Isten erejével
hirdettetik az Ige, ott mindig megmozdul a Sátán. Ha még soha nem bántott
senki, ha még veled kapcsolatban az Ördög soha nem fárasztotta magát, akkor
veled baj van.

Május 30.
MEGSZÁRADT KÉZ

"És megszáradt az ő keze, amelyet kinyújtott volt, és nem tudta azt magához
visszavonni." 1Királyok 13, 4b

A hívő ember keze a hite, amivel elveheti Isten ajándékait. Amit eddig
kaptál Istentől, mind hit által nyerted. Rettenetes, ha megszáradt hitű
emberek leszünk. Sok embernek csak emlékei vannak, hogy milyen boldog volt,
hogy tudott imádkozni, mennyi mindent adhatott neki Isten. Most megszáradt a
keze, megszáradt az imaélete. Az első, amit az ember észrevesz, hogy nem
tudok már úgy imádkozni, nem szól hozzám az Úr, mint azelőtt. És szépen megy
tovább a száradás. Hol szakadtál el az Úrtól? Jó volna időben észrevenni,
mint Jeroboám is észrevette, hogy nem tudja már a kezét visszahúzni. Nem
tudok már semmit elvenni Istentől. Ébredj fel! Mi marad neked, ha nem tudsz
már valamit elvenni az Úrtól? Ne higgye a száradt kezű ember, hogy kaphat
valamit az Úrtól! Lehet, hogy másokra mutogatsz: ez ilyen meg olyan. És te?
Lehet, hogy évek óta küszködsz ugyanazokkal a bűnökkel, bukásokkal, amiket
régen nem akarsz már. Jeroboám Isten emberének könyörgött, hogy imádkozzon
az Úrhoz, hogy visszahajoljon hozzá a keze. "És mikor könyörgött az Isten
embere az Úrnak, visszahajlott a keze, és olyan lett, mint az-előtt." Olyan
jó ebben az egész történetben meglátni önmagamat. Emlékezzünk, Jeroboám
attól félt, hogy "Majd visszatér ez az ország a Dávid házához." Bár most
történne meg, hogy teljes szívvel visszatérsz a kereszthez, visszatérsz a
Királyodhoz. Nagyon sok ember eljutott a Megváltóhoz, de nem jutott el a
Királyhoz. Térj vissza Hozzá, és tedd le a kis koronáidat Jézus lábaihoz!

Május 31.
ENGEDELMESSÉG

"És monda a király Isten emberének: Jere haza velem, és egyél ebédet, meg
akarlak ajándékozni. " 1Kir 13,7

Jeroboám egy ebéddel akarja megfizetni Isten emberét azért, amit tett.
Milyen felháborító! Semmit nem végzett benne az, ami történt. Még mindig ő
ül a trónon, aki kegyeskedik Isten emberét meghívni. Gyere, szegény próféta,
egyél egy jó ebédet nálam: én vagyok a király! Mi lett volna, ha a próféta
azt mondja: nem mulaszthatok el egy jó ebédet, úgysem ettem még ma. Milyen
fájó lett volna! Úgy szeretem ezt az embert, hogy amit az Úr mondott neki,
megtartotta. Nem engedte magát lekenyerezni a világtól. Sajnos, mi nagyon
sokszor megvesztegethetőek vagyunk. Isten embere azt mondta a királynak:
"Azt parancsolta nékem az Úr... ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál,
vissza se térj azon az úton, amelyen elmégy." Isten szolgájának nagyon
komoly kérdés, hogy miből él, mit eszik, mit iszik, mik a forrásai, honnan
veszi az anyagiakat. A világ minden kincse nem ér annyit, mintha az Úrnak
egy simogató pillantása rám néz, és azt mondja: jól van, gyermekem. Ez a
kenyér a szívemnek. Isten szolgája, aki annak érzed magad, mit eszel és mit
iszol? Azt, amit a világ? Milyenek az eljárási módjaid? Vajon az Úr útján
jársz? Komoly kérdés kell legyen annak az embernek a számára, aki
szolgálatba megy. Az Isten embere "elment más úton, és nem tért meg azon az
úton, amelyen Béthelbe ment". Ennek a szolgának nagy ajándéka volt az
engedelmesség. Vajon megvan-e ez a kegyelmi ajándékod Istentől? Megteszed-e,
amit az Úr mond? Ezen múlik minden. A mai nap egyszerű üzenete, hogy légy
engedelmes!