Napi csendesség – 2009. 05. 11-17.

Május 11.
JELLEMVONÁSAINK

"Nabukodonozor király csináltatott egy arany állóképet, magassága hatvan
sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dura mezején..." Dániel 3,1

A királyt nem a kéz érintése nélkül leszakadó kő, nem az Isten országa
érdekelte. Arra használta fel a kijelentést, hogy arany állóképet
készíttetett, és felállíttatta azt. Ilyen az ember! A kijelentésből az marad
meg, ami rám vonatkozik. Az ígéret annyira az enyém, amennyire enyém Jézus.
Vigyázz, a magadnak vett kijelentésből se csinálj arany állóképet, és ne
várd, hogy mindenki meghajoljon előtted. Vannak még titkos magaslatok a
szívedben? Személyválogató vagy még? Nabukodonozornak olyan társaság kell,
akik meghajolnak előtte. Mi az, amiért az éned előtt még mindig leborultatsz
embereket? Amit jónak tartunk magunkban, azt tesszük a kirakatba. Nem tudom,
milyen tökéletességeid vannak még! Hányszor van családodban sértődés egy
nullán, mert beleütköztek az arany állóképbe. Mondogatod: ennyi fizetésből
csak azért lehet megélni, mert én osztom be. Én, a mintaanya, aki
gyermekeiért feláldozta magát. Mindenről lemondtam, egyetlen ruhában jártam,
aratni mentem... Minden nagy énnek jellemzője a dicsekedés és a panaszkodás.
Olyan mindegy, hogy hárfával, síppal vagy dudával játszol, vagy kürtöltetsz
magad előtt. Van, akinek állandóan sír a hegedűje. Mindig panasz, mindig
jaj. A testi panaszainkkal összejátsszuk az egész házat. Nagyon sokszor
egymásnak hegedülünk, és nem hat meg senkit ez a megható szöveg. Azt
várnánk, hogy hajoljanak meg előttünk. És aki nem teszi - tüzes kemencébe
vele!

Május 12.
TÜZES KEMENCE

"Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő
tüzes kemencéből..." Dániel 3,17

Nézd Nabukodonozort, a zsarnokot, aki vagy! Amikor bevádolják a három
férfit: "nem becsülnek téged, oh király", haragra gerjed. Ha észreveszed,
hogy nem becsülnek a gyermekeid, hangosabbra fogod a sípot és dudát. Ha
meghallod, hogy valaki mondott rólad valamit, már nem szereted, tele vagy
felé ítélettel. Ha valaki nem becsül, felhevíted magad. Nabukodonozor arca
elváltozott. A mienk is elváltozik azonnal. A király túlfűttette a kemencét.
Hányszor fűtötted túl magad? Tudod, hogy az egész már nem józan dolog, és
mégis fokozod, hétszerte tüzesebbre fűtöd a kemencét. Ha látom, hogy nincs
hatása a szavamnak, ész nélkül dobálom a tűzre a fát. Minden határon
túlmegyek. És ennek már nincs ereje. Az Úr megtanított, hogy ne fűtsem a
kemencét, akkor Ő sem fűti. Az ítélet csak akkor ítélet, ha Ő mondja. Amit
én mondok, nevetségessé válik. A király hiába fűttette túl a kemencét, az a
három férfi égett meg, akik a többieket bedobták. Az embernek nagyon sokszor
a saját tekintélye, tisztessége ég el. Amikor Nabukodonozor befűtteti a
kemencét, megdöbbentő dolog történik vele. A 2, 47-ben azt mondta Dánielnek:
"Bizonnyal a ti Istenetek, Ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura."
Röviddel utána azt kérdezi: "És kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson
titeket az én kezeimből?" Még az Istent is ki meri hívni. Átéli a csodát, és
mégsem segít rajta. Látta a három férfit az égő tüzes kemencében, sőt a
negyediket is. Látta őket kijönni is. Mégis ugyanaz marad, aki addig volt.
Vigyázz, ne hordozd magadban tovább az ó-emberi indulatokat.

Május 13.
KI TUD SZABADÍTANI

"Szántszándékkal nem tisztelitek-e az én istenemet, és nem imádjátok-e az
arany állóképet?" Dániel 3, 14

Dániel három társának a vizsgaidőszakát látjuk most. Ők is igazgatók voltak,
de nem hajoltak meg az állókép előtt. Elhangzott a kérdés: Szántszándékkal
nem hajoltatok meg? Ajánlatot is kapnak: "Ha tehát készek vagytok..."
Sokszor ad a világ még egy lehetőséget. Még kibújhatsz! Nem kell menned a
tüzes kemencébe, máglyára. A válaszban láthatjuk a három ifjút: "Nem szükség
erre felelnünk néked." Nem magyarázkodnak. Szavaikból érezhetjük az alázatot
és határozottságot. Mi azt gondoljuk, vannak helyzetek, amikben az Úr nem
tud cselekedni. Lelki dolgokban igen, de lakást nem tud adni. A három férfi
tudja: "A mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani." Majd
az alázat szava: "De ha nem tenné is!" Ők nem tudták, Isten mit fog tenni.
Olyat nem mondtak, amit nem tudtak. Ha Isten ígéretet adott, akkor
megszabadít. De ne kötelezd el Istent, hogy biztosabban megtegye. Ő engedi,
hogy szégyenbe kerüljön az ember, mert azt teszi, amit ő akar. A tüzes
kemence a legjobb hely. Ott van veled a Negyedik! Sehol nincs úgy veled
Jézus, mint az Érte való szenvedésben. Csak a kötelek égnek le róluk! Abban
a szenvedésben, ami számodra készíttetett, rólad is leégnek. A három
férfiúnak haja szála sem égett meg. Három alázatos ember jön ki a tűzből.
Nem mondják a királynak: szagold meg a ruhánkat, van ezen füstszag?
Igazgatók, számoljátok meg hajszálainkat, nem égett el egy sem. Egyszerűen
járnak, szag nélkül, füst nélkül, kötelek nélkül. Az igazi csodát nem kell
mutogatni. A csoda Istent dicsőíti. A király is azt mondja: "Áldott ezeknek
Istene."

Május 14.
NAGYOK JELEI, CSODÁI

"A jeleket és csodákat, amelyeket cselekedett velem a felséges Isten,
illendő dolognak tartom megjelenteni... Az Ő országa örökkévaló ország."
Dániel 3, 32-33; 4. rész

A királlyal történt valami. Már nem mondja, hogy "parancsolom", hanem:
"illendő dolognak tartom megjelenteni". Nem rendelet, nem parancs -
bizonyságtétel. Itt már nem az arany állóképről, hanem a kéz érintése nélkül
megmozduló kőről, Isten országáról beszél. Egy ember, aki megtapasztalt
valamit, bizonyságot tesz nagy bukásáról. Valaminek kell történnie ahhoz,
hogy az ember saját gyalázatáról beszélni tudjon. Aki átélte Isten hatalmát,
az tudja elmondani saját megaláztatását. A 4. rész a király gyalázatáról és
Isten dicsőségéről beszél. Elmondja saját szégyenét. A legszavahihetőbb
szájból halljuk, maga írja meg az egész országnak. Nem segítettek rajta a
csodák, csak Isten ítélete józaníthatta ki. Isten sok mindent megpróbál egy
emberrel, amíg lesújt rá. Nabukodonozor nem tudott megállni. Álomban szól
hozzá újra az Úr. Amikor senki nem tudott segíteni, ismét Dánielre szorul. A
világnak szüksége van Isten embereire. Úgy vagy-e ott, ahol vagy, hogy a
bajban lévő emberek tudják, kihez kell menni? Dániel eltökélte, hogy
megmarad Isten szolgájának, követének, nem elegyedik bele a világ dolgaiba.
Majd eljön Isten népének az órája, amikor így jönnek Isten gyermekeihez:
rajtam csak te tudsz segíteni. Tudjad majd, nem téged keresnek, hanem az
Urat! Köztudomású-e, hogy megalkuvás nélkül, teljes komolysággal éled a
keresztyén életet? Nabukodonozor az akkori egész világ ura. A kicsi Dániel
erősebb nála. Nem könnyű a Dánieli út, hiszen a fejével játszik.

Május 15.
A NAGY FA

"Látám, hogy ímé egy fa állott a földnek közepette, és annak magassága
rendkívüli volt." Dániel 4, 7

Dániel közel egy óráig rémüldözik, amikor hallja az álmot. A király könyörög
neki: "Az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged!" Bátorítja,
mondd hát el! "Az álom szálljon a te gyűlölőidre", mondja Dániel. Azután
élesen elmond mindent. Isten szolgája nem sikkasztja el az ítéletet, nem
szelídíti meg az evangéliumot, elmondja Isten üzenetét. Szíve együtt szenved
a királyéval, de nem zavarja abban, hogy elmondja az ítéletet. Arcképünk
ugyanaz, mint a királyé. Az ítélet felettünk elhangzó ítélet is. Tökéletesen
mindegy, milyen vonalon fut, hogy én legyek a nagy fa. Naggyá lenni Isten
gyermekei között. Ez a szenny Isten népe közé is beférkőzik. Van, aki
alázatos hívő, az utolsó helyre ül. Épp olyan rossz, mint aki elöl ül. Ott
akar kitűnni. Csak középre nem ül, ahol senki nem venné észre. A nagy fával
nem lehet mást tenni, csak kivágni. A király azt is elmondja, hogy "Egy
Vigyázó és Szent szállt alá az égből". Isten még most is kegyelmes ítéletet
hirdet. "Azért, óh király, az én tanácsom tessék néked... Így tartós lesz
békességed." A kihirdetett ítélettel szemben még van egy utolsó lehetőség.
Még 12 hónap kegyelmi idő múlik el. Voltál-e már úgy, hogy Istenem, még
mindig kibírsz? A király könnyelmű volt. 12 hónap múlva a palotán sétál, és
azt mondja: "Nem ez-e ama nagy Babilon, amelyet én építettem... dicsőségem
tisztességére?" Babilon csodálatos volt. 25 kapuja, 8 temploma, csodálatos
függőkertjei, gyönyörű palota - meseváros volt. Nem csoda, hogy a Sátán
megrészegítette Nabukodonozort. Vigyázz! Az Ördög áll mögötted, amikor
naggyá tesz.

Május 16.
SZÓZAT AZ ÉGBŐL

"Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled." Dániel
4, 28

Már nem Dániel beszél. Szózat lett a mennyből - nincs tovább! A birodalom
elvétetett. Nem fog: elvétetett - múlt időben. Mi lenne, ha most neked
szólna, hogy a családod, a szolgálatod elvétetett tőled? Elég volt! Most már
végrehajtatik az ítélet. Szörnyű az, ami a királlyal történik. Kivettetik az
emberek közül. Az egekig magasztalta magát, és a poklokra kerül. Utolsó
állapota rosszabb az elsőnél. Hány ember mondta, hogy rosszabb vagyok, mint
hitetlen koromban. A kimondott ítéletben is volt egy kegyelmes szó: "Amíg
hét idő múlik el felette." Elmúlt a hét idő, és Nabukodonozor szemeit az
egekre emelte. Mekkora változás! Eddig Babilont nézte, a munkáját
dicsőítette. Szeretném, ha saját kicsi királyságodban meglátnád magad. Ez az
a lakás, amit én rendeztem be. Ez az a kert, amit én kapálok. A másiknál
hogy néz ki minden! Ezek azok a gyerekek, akiket én neveltem. Egy férfi
mondta: engedelmes apának engedelmes gyermekei vannak. Azt gondoltam,
fejemre szakad a plafon. Hol állsz most, a palotád ormán? Aki hiszi
önmagáról, hogy valaki, holott semmi, önmagát csalja meg. Juss el oda, hogy
nem vagyok senki, minden az Úré, és annak adja, akinek akarja!
Nabukodonozorhoz visszatért az értelme. Nagyon eltitkolhatták a nép előtt,
hogy mi van a királlyal. Mint ahogy mi is titkoljuk csődjeinket,
bukásainkat. Ne felejtsd el, hogy akik kevélységben járnak, azokat Isten egy
perc alatt megalázhatja. Legveszélyesebb út az öndicsőítés útja. Alázd meg
magad. Ne várd meg a véghezvitt ítéletet!

Május 17.
KINEK PANASZKODSZ?

"Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom." Zsoltár 64, 2

Ebben a rövid versben nagyon megdöbbentett ez a szó: "panaszkodom".
Szoktál-e panaszkodni, és kinek? Mindenkinek, akiről úgy érzed, hogy megért.
Nem vetted még észre, hogy az embereket mennyire nem érdekli a
panaszkodásod? Sokszor oda sem figyelnek arra, amit mondasz. Az ember mégis
folytatja, ha nem érdekli is a másikat. Hiszen neki is megvan a maga baja.
Mindenki azt érzi, hogy a másik gondja, baja semmi az övéhez képest. Mégis
mondom, mintha nem tudna az ember leszokni a panaszkodásról. Kinek
panaszkodsz, és mire? Lehet, hogy vannak emberek a családban, akikkel sok
baj van. Akár emberre, akár körülményekre panaszkodsz, mindig Isten ellen
panaszkodsz. Ádám azt mondta az Úrnak: "Az asszony, akit mellém adtál" (1Móz 3,12). Ki a hibás? Isten. Trúdel Dorottya mondotta: aki panaszkodik,
elárulja Istent. Mintha nem volna jó, amit vagy akiket Ő adott. Jó volna, ha
megfordulna a dolog, és Isten előtt panaszkodnál. Egyedül Neki érdemes. Ő
maga biztat rá: Öntsétek ki szíveteket előttem! Korlát nélkül mondhatod,
Isten végighallgat. Van türelme, szeretete hozzád. Jó volna mindig nagyon
őszintének lenni. Az imádság komoly feltétele az őszinteség. Annyi hazugság
van sokszor az imádságunkban. Mondjuk, hogy mindent át szeretnénk adni, és
közben dehogyis. A zsoltár utolsó verse mondja: "És dicsekedni fognak minden
egyenes szívűek." Sajnos, mi nem vagyunk egyenes szívűek. Jó volna, ha
egyszer úgy igazán panaszkodnál Isten előtt magaddal kapcsolatban.