Napi csendesség 2010. 03. 15. – 21.

Május 15.
A NAGY FA

"Látám, hogy ímé egy fa állott a földnek közepette, és annak magassága rendkívüli volt."
Dániel 4, 7

Dániel közel egy óráig rémüldözik, amikor hallja az álmot. A király könyörög neki: "Az
álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged!" Bátorítja, mondd hát el! "Az álom
szálljon a te gyűlölőidre", mondja Dániel. Azután élesen elmond mindent. Isten szolgája
nem sikkasztja el az ítéletet, nem szelídíti meg az evangéliumot, elmondja Isten
üzenetét. Szíve együtt szenved a királyéval, de nem zavarja abban, hogy elmondja az
ítéletet. Arcképünk ugyanaz, mint a királyé. Az ítélet felettünk elhangzó ítélet is.
Tökéletesen mindegy, milyen vonalon fut, hogy én legyek a nagy fa. Naggyá lenni Isten
gyermekei között. Ez a szenny Isten népe közé is beférkőzik. Van, aki alázatos hívő, az
utolsó helyre ül. Épp olyan rossz, mint aki elöl ül. Ott akar kitűnni. Csak középre nem
ül, ahol senki nem venné észre. A nagy fával nem lehet mást tenni, csak kivágni. A király
azt is elmondja, hogy "Egy Vigyázó és Szent szállt alá az égből". Isten még most is
kegyelmes ítéletet hirdet. "Azért, óh király, az én tanácsom tessék néked... Így tartós
lesz békességed." A kihirdetett ítélettel szemben még van egy utolsó lehetőség. Még 12
hónap kegyelmi idő múlik el. Voltál-e már úgy, hogy Istenem, még mindig kibírsz? A király
könnyelmű volt. 12 hónap múlva a palotán sétál, és azt mondja: "Nem ez-É ama nagy
Babilon, amelyet én építettem... dicsőségem tisztességére?" Babilon csodálatos volt. 25
kapuja, 8 temploma, csodálatos függőkertjei, gyönyörű palota - meseváros volt. Nem csoda,
hogy a Sátán megrészegítette Nabukodonozort. Vigyázz! Az Ördög áll mögötted, amikor
naggyá tesz.

Május 16.
SZÓZAT AZ ÉGBŐL

"Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled." Dániel 4, 28

Már nem Dániel beszél. Szózat lett a mennyből - nincs tovább! A birodalom elvétetett. Nem
fog: elvétetett - múlt időben. Mi lenne, ha most neked szólna, hogy a családod, a
szolgálatod elvétetett tőled? Elég volt! Most már végrehajttatik az ítélet. Szörnyű az,
ami a királlyal történik. Kivettetik az emberek közül. Az egekig magasztalta magát, és a
poklokra kerül. Utolsó állapota rosszabb az elsőnél. Hány ember mondta, hogy rosszabb
vagyok, mint hitetlen koromban. A kimondott ítéletben is volt egy kegyelmes szó: "Amíg
hét idő múlik el felette." Elmúlt a hét idő, és Nabukodonozor szemeit az egekre emelte.
Mekkora változás! Eddig Babilont nézte, a munkáját dicsőítette. Szeretném, ha saját kicsi
királyságodban meglátnád magad. Ez az a lakás, amit én rendeztem be. Ez az a kert, amit
én kapálok. A másiknál hogy néz ki minden! Ezek azok a gyerekek, akiket én neveltem. Egy
férfi mondta: engedelmes apának engedelmes gyermekei vannak. Azt gondoltam, fejemre
szakad a plafon. Hol állsz most, a palotád ormán? Aki hiszi önmagáról, hogy valaki,
holott semmi, önmagát csalja meg. Juss el oda, hogy nem vagyok senki, minden az Úré, és
annak adja, akinek akarja! Nabukodonozorhoz visszatért az értelme. Nagyon eltitkolhatták
a nép előtt, hogy mi van a királlyal. Mint ahogy mi is titkoljuk csődjeinket,
bukásainkat. Ne felejtsd el, hogy akik kevélységben járnak, azokat Isten egy perc alatt
megalázhatja. Legveszélyesebb út az öndicsőítés útja. Alázd meg magad. Ne várd meg a
véghezvitt ítéletet!

Május 17.

KINEK PANASZKODSZ?

"Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom." Zsoltár 64, 2

Ebben a rövid versben nagyon megdöbbentett ez a szó: "panaszkodom". Szoktál-e
panaszkodni, és kinek? Mindenkinek, akiről úgy érzed, hogy megért. Nem vetted még észre,
hogy az embereket mennyire nem érdekli a panaszkodásod? Sokszor oda sem figyelnek arra,
amit mondasz. Az ember mégis folytatja, ha nem érdekli is a másikat. Hiszen neki is
megvan a maga baja. Mindenki azt érzi, hogy a másik gondja, baja semmi az övéhez képest.
Mégis mondom, mintha nem tudna az ember leszokni a panaszkodásról. Kinek panaszkodsz, és
mire? Lehet, hogy vannak emberek a családban, akikkel sok baj van. Akár emberre, akár
körülményekre panaszkodsz, mindig Isten ellen panaszkodsz. Ádám azt mondta az Úrnak: "Az
asszony, akit mellém adtál" (1Móz 3,12). Ki a hibás? Isten. Trúdel Dorottya mondotta: aki
panaszkodik, elárulja Istent. Mintha nem volna jó, amit vagy akiket Ő adott. Jó volna, ha
megfordulna a dolog, és Isten előtt panaszkodnál. Egyedül Neki érdemes. Ő maga biztat rá:
Öntsétek ki szíveteket előttem! Korlát nélkül mondhatod, Isten végighallgat. Van türelme,
szeretete hozzád. Jó volna mindig nagyon őszintének lenni. Az imádság komoly feltétele az
őszinteség. Annyi hazugság van sokszor az imádságunkban. Mondjuk, hogy mindent át
szeretnénk adni, és közben dehogyis. A zsoltár utolsó verse mondja: "És dicsekedni fognak
minden egyenes szívűek." Sajnos, mi nem vagyunk egyenes szívűek. Jó volna, ha egyszer úgy
igazán panaszkodnál Isten előtt magaddal kapcsolatban.

Május 18.
KEDVES DOLOG

"Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia uralkodni Jeruzsálemben... És kedves dolgot
cselekedett az Úr előtt." 2Krónika 25, 1-2

Amásia olyan király volt, aki kedves dolgot cselekedett az Úr előtt. Mindannyiunk
életében az egyetlen komoly kérdés, hogy amit teszünk, kedves-e Istennek? Emberek előtt
cselekszünk olyat is, ami nem tetszik nekik. De vajon Isten szemszögéből nézzük-e a
dolgokat? Lehet, hogy a hívők mind elégedettek volnának vele. De vajon Isten elégedett-e?
Olyan komoly csengése van ennek a mondatnak, hogy Amásia kedves dolgot cselekedett az Úr
előtt! Apjának, Joásnak ugyanezzel a mondattal kezdődik az élete: "És cselekedett Joás az
Úr előtt kedves dolgot..." Joástól tanulhatott a fia. Gyermekeink vajon tanulhatnak
életünkből, cselekedeteinkből? Milyen hatások érik őket? Vannak-e olyanok, akik életünk
hatása alatt indulnak el? Joás életében az is kedves dolog volt Isten előtt, hogy minden
pénzt arra szánt, hogy Isten házának romlását kijavítsák. Isten háza az övéi, az Ő
gyülekezete. Ha a gyülekezet megépül, akkor magától megépül a templom is. Ezékiás a
papoknak mondotta: tisztítsátok meg magatokat, mielőtt elkezditek a munkát. A papokon
kell kezdeni, aztán a hívő népen, azután az épületen. Ez a kedves dolog Isten előtt. A
Szentlélek, élő kövekből épít házat. Ha az élő kövek szétszóródtak, ha nincs egység,
szeretet, hiába építkezünk külsőleg. Nézzünk szembe vele, hogy mit teszünk Isten rendje
szerint. Amit teszünk, az Ő gondolatai és akarata szerint tesszük? Amásia azzal is kedves
dolgot cselekedett az Úr előtt, hogy lerontotta a bálványokat.

Május 19.
MAGASLATOK

"És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt; de nem tiszta szívből." 2Krónika 25, 2

Egyéb fordítások így mondják: "nem teljes szívből." Sok ember megtér, odaadja magát az
Úrnak, de nem teljes szívből. Itt volt a baj Jósiásnál, és megtanulta tőle Amásia is: nem
rontotta le a magaslatokat, azok megmaradtak az életében. Minden az Úrnak, az Úr szerint,
és közben állnak a magaslatok, amin áldoznak. Az is-is életveszélyesebb, mint az Istentől
teljesen elfordult élet. Egy Pál apostolnak, aki üldözi az anyaszentegyházat, könnyebb
megtérni, mint Joásnak vagy Amásiának. Az Úr a magaslatokat szeretné most megítélni
életünkben. Lehet, igyekszel mindent megtenni, ami Istennek kedves. De Istennek soha nem
elég a kilencven százalék. Testvér, mit nézel, mit hallgatsz, milyen magaslatokra nézel
föl? Még mindig áll a kereszt mellett a magaslat?! Mire fordítunk még időt, erőt Rajta
kívül? Még dönthetsz teljesen Jézus mellett. Talán még nem vagy annyira rabja a
szórakozásnak, az élvezeteknek. Egy bennszülött király a környező ország követeit
fogadta. A misszionárius beüzent: Isten követe vagyok. A király mindent leállított, és
azt mondta: Tessék! Isten követének mindig elsőbbsége van. Nálad is?! Isten Igéjének, a
neked szóló prédikációnak elsőbbsége van? Ő az, akit reggel legelőször meghallgatsz, vagy
talán csak este - ha jut még rá idő? Nagyon félek, hogy te vagy Amásia! Amikor elfogadtad
Jézust, amikor bűneiddel hozzá mentél, kedves dolgot cselekedtél. Akkor Ő volt a
mindened. Egyetlen kérdésed volt: mit akar az Úr? A le nem rontott magaslatok mindig több
időt és erőt követelnek.

Március 20.
MEGSZÓLAL A SZAMÁR


"És meglátta a szamár az Úrnak angyalát, amint állt az úton… letért azért a szamár az
útról… Bálám pedig verte az ő szamarát…" 4Mózes 22,23

Bálám jó reggel elment Bálák fejedelmeivel. Isten pedig megharagudott. Miért? Mert Isten
még mindig reménykedik engedelmességünkben. Haragja féltő szeretetből van. Nem azért van
sok nehézség az életemben, mert Isten angyala ellenem áll? Össze ne tévesszük, amikor a
Sátán áll ellenem egy Istentől való útban, és amikor Isten áll ellen a magam útján.
Szívem mélyén tudnom kell, melyik Isten útja. Tiltó piros lámpák között ne fuss tovább,
állj meg! Szoktál-e figyelni a testeden keresztüli intésekre, mert ott is figyelmeztet az
Úr? A mi szamarunk, a testünk, sokszor nem akar már menni az úton. Szeretne kicsit
kitérni a mezőre. Mindig az egyforma robot. Talán úgy kezdődik, hogy kedvetlen, örömtelen
vagyok, nehéz nekilátni a munkának. Figyelj a szamárra, és ne verd a szamarat! Sokszor
kényszerítjük magunkat tovább, ahelyett, hogy látnánk, az Úr áll előttem. Türelmetlen
vagyok: nem szokott az én szamaram ilyet csinálni. Meg is kérdezi: "Avagy nem a te
szamarad vagyok-é, amelyen járni szoktál?" Ezen a szamáron kezdted a földi ügetést. Nem
ismered? Figyelj egy kicsit, talán nem jó úton jársz. Sokszor, amikor ilyet érzek, az van
bennem: megbántottam valakit. Jön a komolyabb figyelmeztetés. Amint meglátta a szamár az
Úrnak angyalát, a falhoz szorult, és Bálám lábát is odaszorította. Nem tudom, téged hol
szorít testileg. Talán nem bírod már úgy, ahogy eddig csináltad, mert valahol
odaszorított. Gondolkozz el, milyen gyermeke vagy az Úrnak, ha már a szamárnak kell
megszólalnia?

Március 21.
NE VERD A SZAMARAT!

"Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem
veled, mert veszedelmes ez az út előttem." 4Mózes 22, 32

A harmadik figyelmeztetésnél már lefekszik a szamár. A mienk is sokszor lefekszik, talán
ágyba, talán kórházba, hosszabb időre. Fekszik a szamár - és akkor is verem. Miért
kellett most ennek így lennie, a legnagyobb munkaidőben? Éppen olyan bolond vagyok, mint
Bálám, aki veri a fekvő szamarat. Nem tudom, hogy fogsz egyszer azért felelni, amit a
testeddel csináltál? Isten azért adta a testünket, hogy Őt szolgáljuk vele. Arra
használod, arra hajtod, amire kaptad? "A ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek
temploma. Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten" (1Kor 3,
16-17). Ez a felindult Bálám a szamarat akarja megölni. Isten angyala pedig azt mondja:
"Ha most ki nem tért volna előlem, meg is öltelek volna téged." Neked még nem szólalt meg
a tested? Vagy süketebb vagy Bálámnál? Az Úr megnyitotta Bálám szemét. Ennek kellene
megtörténnie velünk is. Egy életen keresztül visszaéltél erőddel, képességeiddel. Amikor
Bálám meglátta az Úr angyalát: "akkor meghajtotta magát és arcra borult." Isten nagyon
régen várja, hogy meghajoljon önfejű, makacs szíved. Bár meglátnád Isten angyalát, amikor
nem az Úr szerinti úton jársz. Bálám már visszatérne, de nem lehet. Utolsó
figyelmeztetés: "Menj el e férfiakkal; mindazáltal amit én mondok majd néked, azt
mondjad." Az engedetlen szolgával szemben lássuk meg az engedelmes Fiút, Akit Isten
angyalai erősítettek, amikor élethalálharcot vívott értünk a Golgota keresztjén. Az
utolsó utadon te is megkapod majd az utolsó erősítést.