Napi csendesség 2009. szeptember 28 – október 04.

Szeptember 28.
NINCS TEMETÉS

"Monda pedig néki Jézus: hadd temessék el a halottak a halottaikat: te
pedig, elmenvén, hirdesd az Isten országát." Lukács 9,60

Ebben az Igében egy másik emberről van szó. "Monda pedig másnak: Kövess
engem." Ezt az embert Jézus szólítja meg. Különbség van abban, ha valaki
maga ajánlkozik, vagy hívják az útra! Milyen hatalma lehetett ennek a
szónak: "...elmenvén, hirdesd az Isten országát!" Isten elmondja, hogy mire
választotta. Mi lenne, ha ma neked mondaná ezt az Úr? Isten ma is szólít meg
embereket. Mit válaszol ez az ember? "Uram, engedd meg nékem, hogy előbb
elmenjek..." Ha Isten hív, nincs "előbb"! Ez az ember az apját akarja
eltemetni. Nem szórakozni akar, nem a gyermekeit felnevelni. Olyat kér,
amiért a határon is átengedik az embert, a katonákat is hazaengedik. Ha
Jézus erre is azt mondja, hogy nincs "előbb", annyit jelent, hogy a
világmindenségben a legeslegfontosabb dolog az, hogy hirdessék az
evangéliumot. Ezen keresztül jutnak emberek életre, és ennél fontosabb
nincs. Akiket arra hívott el az Úr, hogy hirdesse Isten országát, az ne a
halottakkal foglalkozzon, hanem az élőkkel. Azoknak mondom, akik évek óta
siratnak már egy halottat, és nem képesek felállni a koporsó mellől:
gondoljanak arra, hogy a körülöttük élők el fognak veszni. Addig szeress,
szolgálj, tégy meg a körülötted élőkért mindent, amíg lehet. Gondolj arra,
mennyire nem törődsz velük, és mennyire nem fontos neked, mennyire nem
mented a lelküket. Isten ma megszólít: "Te pedig elmenvén, hirdesd az Isten
országát", szóval és az egész életeddel. Nem kell ahhoz szószékre kerülni.
Hirdetheted a családodban, munkahelyeden, környezetedben.

Szeptember 29.
NINCS ELÔBB

"Monda pedig más is: Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg nékem, hogy
búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak." Lukács 9,61

Ez az ember is egy "más" ember volt. Az Úr is másról beszélt vele. Jézust
akarta követni. "Követlek téged, Uram." Majd így folytatta: "de..."
Veszélyes szó! Annyit jelent, hogy feltételei vannak. Isten követésében nem
lehet feltételeket szabni. Ha megtartod a "de" szavadat, Isten Szentlelke
ráüti a pecsétet az életedre, hogy szolgálatra alkalmatlan! Ne légy az a
más, akinek feltételei vannak! Az Ószövetségben, amikor Illés hívja
Elizeust, ezt olvassuk: "És ô elhagyván az ökröket, Illés után futott, és
monda: Kérlek, hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután
követlek" (1Kir 19, 20). És Illés elengedte! Elizeus egy pillanatot kért,
hogy megcsókolhassa szüleit. Ez az ember a mai Igénkben búcsúzkodni akar.
Aki búcsúzkodik, az ott marad. Hány ember búcsúzott már az italtól. Majd
kevesebbet iszom. Hány ember búcsúzik a tévétől. Csak a híreket meg a
politikai műsorokat nézem. És ott maradt. Minden úrvacsoraosztásnál
búcsúztál a bűneidtől, és mindig benne maradtál. Ha valakit nem hívott el
Jézus, az nyugodtan maradhat. De akit elhívott, az ne búcsúzkodjon, hanem
hagyjon ott mindent, és induljon. Ha nem búcsúznál annyit, már az egész
családod utánad jött volna. Ha Ô hívott, akkor feltétel nélkül mondj igent.
A többi az Ô dolga. Nincs fészek, nincs barlang, nincs temetés, nincs
"előbb", nincs "de"! De van egy nagy VAN, ami mindennel fölér. Van Jézus, és
Vele van szeretet, van békesség, van örömökkel teli, és aggodalmaskodás
nélküli boldog, megelégedett élet.

Szeptember 30.
NEM ALKALMAS

"És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem
alkalmas az Isten országára." Lukács 9, 62

Mit jelent az Úr Jézusnál, hogy "az eke szarvára veti kezét"? Az eke
szarvára az veti kezét, aki dolgozni akar. Aki nem csak követni akarja
Jézust, hanem munkatársa akar lenni. Sok ember azt hiszi, hogy a hívő
életben csak az igehirdetés és a lelki szolgálat a munka. Ha Jézusnak
végzed, az otthoni munkád lesz "az eke szarva". Határozd el, hogy minden,
amit teszel, Neki végzett munka és neki végzett szolgálat lesz. Indulj úgy a
családtagjaid közé, akiknek talán minden nyavalyáját, rigolyáját ismered,
hogy ezen túl mindent az Úrért teszel. Az első kérdés mindig ez legyen: hol
a kezem? A magam kedvtelésein vagy az eke szarván? Második: hol a szemem?
"Aki hátratekint, nem alkalmas..." Ne tekints vissza a magad makacs
természetére sem, hogy velem semmit nem lehet kezdeni. Ne mondd, hogy a
természetemtől nem tudok megszabadulni! Jézus megszabadíthat az atyáinktól
örökölt hiábavaló életünktől (1Pét 1,18), és az isteni természet részeseivé
lehetünk (2Pét 1,4). Ne azt nézd, ami soha nem ment. Ha hátratekintesz, már
nem vagy alkalmas. A régi, testi szemeddel csak hátra lehet tekinteni. A
lelki ember szeme a hit. Ha Isten hitet adott, neked is valóság lesz, amit Ô
mond. És akkor vesd a kezedet az eke szarvára, és azzal a mérhetetlen
örömmel nézz bátran előre a hited szemével, hogy Isten minden ígérete igaz,
és Ô mindent megcselekedhet, feljebb, mint ahogy elképzeled (Ef 3, 20).
Isten útja olyan, mint a kelő nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a
teljes délig (Péld 4, 18).

Október 1.
GÉHÁZI

"És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán őt... eleibe ment és
monda: Rendben van minden?" 2Királyok 5,21

Géházi Elizeus szolgája volt. Együtt lakott vele. Végignézhette a csodákat,
amiket Isten Elizeuson keresztül cselekedett. Közelrôl láthatott mindent, de
rajta mégsem segíthettek ezek a csodák. Előtte gyógyult meg Naámán, a
szíriai király seregének fővezére, aki bélpoklos volt. Láthatta, milyen
boldogan jött vissza, minekutána megfürdött a Jordánban hétszer. Teste
megújult, mint egy gyermek teste. Hálálkodva mondotta: "Nincsen az egész
földön Isten, csak Izraelben!" Örömében mindent adni akart a prófétának, és
Géházi láthatta, hogy ura nem fogad el semmit. Amint elment Naámán, Géházi
szívében megfordult, hogy Elizeus megmentette ezt az embert, és nem fogadta
el, hogy megjutalmazza. Utána futok, hogy kérjek tôle valamit. Útközben
gondolta ki, hogy mit fog mondani. Az igazságon soha nem kell gondolkozni!
Naámán, amikor meglátta Géházit, leugrott szekeréből, elébe ment és
megkérdezte: "Rendben van minden?" Géházi elmondja a hazugságát. A Biblia
szerint a hazugok része a kénkôvel égô tüzes tóban lesz. Naámán azt mondja:
"Kérlek, végy két tálentumot. És kényszeríté őt." Elizeust nem lehetett
kényszeríteni, Géházit pedig nem is kellett. "És egybeköte két tálentom
ezüstöt két zsákba, és két öltöző ruhát, és azokat két szolgájának adta,
akik előtte vitték azokat." Hányan mondják, rám erőltettek valamit.
Erőltetni azt lehet, amit magam is akarok. Géházi megy visszafele, és
útközben elrejti a zsákmányt.. Micsoda út lehetett ez!

Október 2.
HONNÉT, GÉHÁZI?

"Felelt: Nem ment a te szolgád sehova. Ô pedig monda néki: Nem ment-e el az
én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott szekeréből elődbe?" 2Királyok
5,25-26

Szeretném, ha Elizeus mondatát ma úgy hallanád, hogy Isten neked mondja:
"Nem ment-É el veled az én szívem?" Valaki veled megy a görbe utaidon.
Végigkísér a sötét gondolataidon. Isten Szentlelke a legmélyebben elrejtett
gondolataidat is tudja. Elhangzik: "Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és
hogy végy ruhákat...?" Így mondja egy másik helyen az Ige: kincseket
gyűjtöttek az utolsó napokban. Minden pillanatban visszajöhet Jézus, és
akkor minden semmivé válik. Ne töltsd kincsek szerzésével az idődet, amikor
még lelkeket lehetne menteni, embereken segíteni! Géházi számára az ítélet
így hangzott: "Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága
mindörökre." Nem tudom, gondoltál-e már arra, hogy ez a világ mennyire át
van járva, köröskörül van kerítve az Ördögtől? Egy kapzsisággal,
anyagiassággal megfertőzött világban élsz. Semmi mást ne fogj meg, csak amit
Isten ad neked! Az Ô keze fertőtlenít, tisztít. Milyen jó volna ettől a
naptól kezdve kérni, hogy Uram, csak azt akarom, amit Te adsz nekem. Azt a
fizetést, amit a Te kezedből fogadhatok el. Feléd is hangzik a kérdés,
kegyelmi kérdés - Honnét, Géházi?! Mit felelsz majd, ha ott állsz a Ô színe
előtt? Mondhatod-e majd: Uram, a kereszttől jövök, az Úr Jézus vére alól
jövök megtisztítva, megfehérítve. Jó volna ma a kapzsi, pénzsóvár, hazug
életünkkel odamenni Ahhoz a tisztához, akinek az ártatlan vére miérettünk
hullott.

Október 3.
JÓ ÚTON, VIHARBAN

"Azután monda nékik azon a napon, amikor este lett: Menjünk át a túlsó
partra. Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak a hajóba..."
Márk 4,35, 37

Egy áldott nap után vannak a tanítványok. Milyen jó azoknak, akiknek Jézus
mondhatja: menjünk - te meg én - együtt! Ha Ô vezet, bátran mondhatod: Uram,
menjünk! Jézus mennyire ember volt, mutatja az is, hogy ez után a fárasztó
nap után elaludt a hajóban. Tanítványai megértették, és "elvitték őt úgy,
amint a hajóban volt". Minden tanítvány nagy lehetősége, hogy viheti magával
Jézust. Amikor elindultak, csendes volt még a tenger. Nem tudjuk, mennyi
ideje hajóztak, melyik részén jártak a tengernek, amikor nagy szélvihar
támadt. Életünkben mindig megvan az ideje a viharnak. Lehet, hogy
elindultatok egy házasságba, egy darabig minden jól ment, aztán valahol
"akkor" elindult a baj. A vihar váratlanul csap le a családi életre. Reggel
még vidáman búcsúzkodunk, és napközben történik valami. Talán a tanítványok
sem vették észre a felhőket; éjjel volt, sötét volt, nem gondolták, hogy baj
lesz. "Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba,
annyira, hogy már-már megtelt." Miért vártak eddig a tanítványok? Lehet, azt
gondolták, elég ügyesek ôk, hogy megoldják a helyzetet. Nem kell mindjárt
Jézusnak szólni. Megvárták, amíg majdnem elsüllyedtek. Nem vagy-e te is úgy,
hogy "már-már" felmondja az idegrendszered a szolgálatot? Miért nem szólsz
előbb? Persze ha Jézus nincs a hajódban, nincs is kinek szólnod. Az egyetlen
komoly kérdés, amit ma feltesz az Ige: Jézus a hajódban van már?! Ha erre a
kérdésre nem tudsz biztos választ adni, ne indulj el Nélküle!

Október 4.
JÉZUS ALSZIK

"Ô pedig a hajó hátulsó részében, a fejaljon aludt." Márk 4, 38

Az a hajó, amelyen Jézus volt, viharba került. Vannak kis szélviharok -
talán nálatok is. Ezeken túl lehet jutni. Bocsánatot kérünk, és minden
rendeződik. Ebben a szélviharban már-már elmerült a hajó. És Jézus alszik!
Nem mozdul, nem cselekszik, nem szól. Rettenetes állapot. Legalább mondana
már valamit! Voltál-e már úgy, hogy mondogattad a bajaidat, és nem volt sem
szó, sem felelet, sem meghallgattatás? Ezek a halászemberek mindent
csináltak, amit csak lehetett. Amikor az ember mindent meg akar tenni, és
meg is tesz, talán éppen azzal kavarja a legnagyobb vihart. Sokszor még azok
is kapkodnak, akiknek hajójában ott van Jézus. Ezzel hitelét veszti a
bizonyságtételük. Amikor Jónás hajóját elérte a vihar, amikor már mindent
kidobtak a hajóból, Jónás helyzetet változtatott, lement a hajó aljába, és
ott aludt. Nem segített az alvás. A tenger nem csillapodott, amíg Jónás ki
nem mondta: "Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a
tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok"
(Jón 1,12). Pál is átélt egy hajótörést. Mindent megtettek a hajósok, amit
csak lehetett, és a vihar folytatódott. Pedig Pállal ott volt a hajóban
Jézus. Akkor miért volt a vihar? Van úgy, hogy Isten próbálja a hitünket.
Éppen azért van a vihar, hogy mások is megláthassák, hogy az övéi ilyen
nehézségekben és körülmények között is nyugodtak. Nézz föl ma az Úrra azzal
a bizalommal, hogy bármi történik, Isten jót akar, szeret, a hullámokon,
viharokon keresztül is azt munkálja, hogy el ne vessz.