Napi csendesség 2009. 08. 24 – 30.

Augusztus 24.
A KÖZBENJÁRÓ

"Böjtöljetek érettem... és ekképpen megyek be a királyhoz... ha azután
elveszek, hát elveszek." Eszter 4,16b

Isten népét el akarják veszíteni. Az Ördög törekvése mindig ez. Hámán
megszervezte elgondolását. Jó, hogy Istennek is megvannak a maga útjai. Ha
együtt jársz az Úrral, ha a társa vagy, nem mindegy, hogy mi van a többivel.
Ha baj van a gyülekezetedben, ne húzd meg a vállad. Márdokeus üzen
Eszternek, hogy menjen a királyhoz könyörögni nemzetségéért. Ha megtudod a
testvéreid nyomorúságát bárhol, menj a Királyhoz esedezni. Nem kicsi dolog,
és nem könnyű. Mindent könnyebb csinálni, mint imádkozni. Valaki
életre-halálra akadályoz. Isten ma elmarasztal bennünket, ha ezt nem tesszük
meg. A 11. vers mondja, hogy aki bemegy a királyhoz hívatlanul, egy a
törvénye: hogy megölettessék. Nem hívő ember az, aki nem életveszélyesen
hívő. Az csak kegyeskedés. Minden engedelmességi lépés élethalálharc belül.
Van, amikor nem jutok oda: "Ha elveszek, hát elveszek!" Eszter életének ez
volt az értelme. Ezért jutott királyságra, ezen keresztül lett áldássá
nemzetsége számára. Minden ember fél. Olyan jó az Ige: "Istenben bízom, nem
félek, ember mit árthat nékem" (Zsolt 56,5). "Ha elveszek, hát elveszek."
Kivéve, ha kinyújtja rád az aranypálcáját. Nincs más mentség, csak "kivéve".
Ez a "kivéve" az a kegyelem, amit eddig mindig kinyújtott rám. Egyetlen
védelmed lehet, ha Isten minden emberi értelmet felülhaladó szeretetét
kinyújtja rád. Járt Valaki ezen a földön, akire az Atya nem nyújtotta ki az
aranypálcát. Jézus kimondta: "Atyám, ha lehetséges..." Nem volt lehetséges.
Isten nem nyújtotta ki Rá - és elveszett. Az "elveszek"-ben benne van, hogy
Isten ezt is megengedi.

Augusztus 25.
AZ ARANYPÁLCA

"Eszter felöltözött királyiasan, és megállt a király háza ellenében... Amint
meglátta a király Eszter királynét... kinyújtotta a király Eszterre az
aranypálcát." Eszter 5,2

Ha szolgálatba mégy, jó volna királyiasan felöltözni, hogy tiszta legyen a
szíved, a gondolkozásod. Érzitek-e, hogy imádságban is milyen nehéz eljutni
"a belső udvarba"? A legnagyobb bajom, hogy nem jutok imádságban a királyi
szék elé. Imádságomban oda kell jutni, ahol belátok a mennybe, ahol odalátok
Isten szentségéhez. Érzed-e ezt a feszült pillanatot? Most derül ki, mi
történik Eszterrel, aki idemerészkedett anélkül, hogy hívták volna. Azt
mondja az Ige: "Meglátta a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban,
kegyet talált szemei előtt." Vajon megláthat-e minket az Úr, amint itt
állunk? Ha megtalálod Vele a kapcsolatot, az a legnagyobb ajándék. Ha várat,
tudsz-e várni? Tudsz-e megalázkodni, hogy állsz a küszöbön, míg meglát a
Király? "Amint meglátta" - ha igazán társa vagy, akkor tudod, mindig
kegyelem, ha ránk tekint. Nekünk semmi nem jár. Sem meghallgattatás nem jár,
sem ránk tekintés, sem szeretet - csak kárhozat. Amint egy kicsi jog van a
szívedben, nem fog rád tekinteni. Az Úr csak az Ô szolgálóleánya alázatos
állapotára tekint (Lk 11, 48). "És kinyújtá Isten Eszterre az aranypálcát."
Mióta Jézus Krisztus eljött, ki van nyújtva az aranypálca, a kegyelem.
Bizalommal járulhatsz a kegyelem királyi székéhez. Amikor meglátta Eszter a
kinyújtott pálcát, odament. Amikor Isten kinyújtja - újra érezheted, hogy
nem elmélet számodra Isten kegyelme, hanem valóság. A király megkérdezte:
"Mi kell néked, Eszter királyné? És mi a kérésed?" Isten kérdez - és a
lehetőségek korlátlanok.

Augusztus 26.
ESZTER LAKOMÁJA

"És elment a király és Hámán a lakomára, Eszter királynéhoz." Eszter 7, 1

Olyan megdöbbentő, hogy a király kétszer hívatja a királynét és Hámánt is,
és Eszter nem mondja meg, mi a kérése. Miért nem, amikor tudja, hogy minden
ezért van? Időre van szükség, hogy a Király előtt igazán és őszintén meg
tudjam fogalmazni, amit kérni szeretnék. Egy belső készülődés történik, de
lehet, hogy külső is. Az eseményeknek össze kell érni. A király nem alszik,
előhívja az írástudókat, olvastatja a könyveket. A 7. részben újra
elhangzik: "Mi a te kívánságod, Eszter királyné? Megadatik." Eszter
kimondja: "Ha kegyet találtam szemeid előtt, óh király! És ha a királynak
tetszik, add meg nékem életemet kívánságomra, és nemzetségemet kérésemre."
Valamit hozzátett a kéréshez, amiért imádkoztak. Az ô életéről nem volt szó.
De megérett benne, és kimondta először azt, hogy "életemet". Isten mondja:
"A lelked zsákmányul adatik néked, valahová mégy." Nem a testi, az új
életed. Kéred-e az életed számára Jézust, az Életet? Az Istennel való
kapcsolatot? Fontos nekem Isten népe boldogsága, de a Veled való kapcsolatom
még fontosabb. A Krisztus-test egy élő szervezet! Magától él, fejlődik.
Van-e ilyen tudatod, hogy bennünket egybeszerkesztett Isten? Ha rossz
állapotban vagy, Isten egész népére kihat. Eszter megindokolja kérését:
"Mert eladattunk én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és
megsemmisítsenek minket. A király megkérdezi: "Ki az, és hol van az, akit az
ô szíve erre vitt?" Így mondja Eszter királyné: "Az ellenség, ez a gonosz
Hámán." Akkor Hámán megrettent a király és királyné előtt. Ha igazán egy
vagy a Királlyal, az ellenség meghátrál.

Augusztus 27.
A GYÔZELEM

"És megírá Ahasvérus király nevében, és megpecsételé a király gyűrűjével. És
külde leveleket lovas futárok által... a királyi ménes gyors paripáin."
Eszter 8,10

Eszter tovább szólt a király előtt. Azt hiszem, az a mi bajunk, hogy
elkezdjük az Úrral való beszédet, és a munka, a saját gondolataink nem
engedik, hogy tovább szóljunk. Sokszor kelünk fel az imádságból, mielőtt
meglenne a győzelem. Eszter teljesebben leborult, sírt és könyörgött. Ez már
több annál, minthogy megáll a belső udvar küszöbén. Jézusról írja a Zsidók
5, 7: "Ki az Ô testének napjaiban könyörgésekkel és esedezések-kel és
könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani ôt a halálból,
és meghallgattatott az Ô istenfélelméért." Eszter megkapta, amit kért,
Hámánt felakasztották. Vajon értjük-e, hogy a kereszt, amit Jézusnak
állítottak, az Ördög vereségét jelentette? Ahova Márdokeust akarták
akasztani, oda Hámán került. Az a kereszt, amit úgy nézünk, hogy Jézus
halála, az a Sátán halála. Isten evangéliuma hirdettetik minden nép között,
annak írása és nyelve szerint. Neked az a dolgod, hogy hirdesd azok nyelvén,
akik körülötted vannak és élnek. Isten nem azt akarja, hogy éppen csak
éldegéljünk, hanem hogy fejlődőképes népe legyünk. Az Ige még azt is mondja:
"Megengedte a király a zsidóknak, akik bármely városban vannak, hogy
összegyűljenek, és keljenek fel életükért." Egyszer megkérdeztek: kitől van
engedélyed? A Királytól! Kinek a nevében szólsz? Az Úr Jézus nevében!
Viheted, adhatod tovább az üzenetet királyi futárként, hogy sokan legyenek
hívőkké ott, ahol élsz. Érted-e már, Eszter királynő, mi a dolgod?

Augusztus 28.
ÁLDJAD AZ URAT!

"Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ô szent nevét. Áldjad, én
lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről." Zsoltár 103, 1

János 3. levele 2. versében írja az apostol Gájusnak: "Légy egészséges,
amint jó dolga van a lelkednek." Kérdezd meg magadtól: bennem jó dolga van a
lelkemnek? A Lélek a legnagyobb kincsünk! A zsoltáríró a lelkével beszél, és
biztatja. A Zsoltár 42,6 szerint van csüggedő, nyugtalankodó lélek. Ismered
azt, amikor a lelked emésztődik benned? Vagy amikor eped Isten után? "Mert
mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt
vall?" (Mt 16,26). Megadsz-e a lelkednek mindent, amire éhezik? Van külső és
belső világunk. Voltál már úgy, hogy örült a bensőd? Sajnos, a lelkünk
feledékeny lélek. Mennyi minden jót tett már veled Isten, és elfelejtetted.
Gondoljunk a tíz bélpoklosra, mind a tízen tudták mondani: Uram, könyörülj
rajtunk! És csak egy ment vissza hálát adni. Attól félek, ma egy sem menne
vissza. Hol vagy, amikor áldani kellene az Urat, és hálát adni?! Feledékeny
lélek! Légy hálás az Úrnak! Mi lenne, ha most azt mondaná: évtizedekig
vártam, hogy hálát adj a szemed világáért, hogy hallasz, hogy tudsz járni.
Adtál-e már hálát azért, hogy adott Megváltót? Adta a karácsonyi, a
nagypénteki ajándékot. Adta az Ô Egyszülött Fiát. Tudom, hogy bűnbocsánatot
kaptam, hogy megváltott, és van olyan nap, hogy nem köszönöm meg. A mennyei
karok, az angyalok, a szeráfok dicsőítik Jézust. Csak a föld hallgat?! A
föld, akiért történt, elfelejtkezett?! Mondd most a hálátlan lelkednek:
"Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményről!"

Augusztus 29.
BŰN, BETEGSÉG

"Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet." Zsoltár
103, 3

Jézus legnagyobb jótéteménye a bűnbocsánat, a gyógyítás. A kereszt! Mert ezen végezte el szabadításunkat. Lelkemnek vannak bűnei és betegségei. A
testi betegség összefügg a lelki betegségeimmel. Hogy vétkezem, az egy
történés. Ezeknél a történéseknél van szükségünk bocsánatra. A 32. zsoltár
mondja: "Megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt." A megavult
dolgokból mindig rossz szag jön ki. Akinek életében évtizedes bűnök vannak,
hiába próbál új életet kezdeni, mindig feljön a rossz íz. Óriási dolog, hogy
"...megbocsátja minden bűnödet". Nem tudsz olyat tenni, gondolni, érezni,
amire ne volna elég Jézus vére. Ô nem azért keresi a bűnt, hogy megbüntesse,
hanem hogy megbocsássa. Ez az, amiért áldanom kell Jézust naponta. Ne feküdj
le anélkül, hogy meg ne kapd a bocsánatot. Ha kell, emberektől is.
"Meggyógyítja minden betegségedet." A léleknek van betegsége? Amikor a bűn
már nem történés, hanem állapot, újra és újra előjön, az már betegség. A
múltkor valakire haragudtam. Azon a napon kellett beszélnem arról az Igéről:
"Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet?" (Acs 5, 3). Egész nap
figyeltem, hogy "foglal". Elég egy rés, már "foglal", és eltűnik belőlem az
öröm. Nincs egészségesebb élet, mint az Úr szerinti élet. Jézus gyógyítását
a Biblia így hívja: szabadítás. A bocsánat a múltra vonatkozik, a szabadítás
a jövőre. Jó volna, ha nem fél egészséggel mennél tovább. Az Úr mind a
kettőt akarja. Fogadd el Tőle! Azért mondja egy lélegzet alatt mind a
kettőt: "Megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet."

Augusztus 30.
MEGKORONÁZ

"Aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged." Zsoltár 103,4

Egy megváltott élet az új élet. A tested koporsóba jut. Az életed nem! A
lelked nem kerül koporsóba, ha Jézust megismered, ha az Övé vagy. "Megváltja
életedet a koporsótól." Egyre tágasabb térre kerülsz. Egyre bővebb lesz a
szeretetköröd, egyre több embert tudsz szeretni, egyre nagyobb lesz a
szívességed, az irgalmasságod, a megbocsátó készséged. Egyszer majd
belekerülsz abba az örökkévaló életbe, ahol sem idő, sem tér nem szorít már.
Tovább mondja az Ige: "Kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged." Egy
korona, ami láthatatlan, és mégis látható. Isten kegyelmének és dicsőségének
koronája. Amikor Jézus lejött a hegyről, sugárzott az arca. Rajta volt a
kegyelemnek és irgalmasságnak a koronája. Valahol tíz embert akartak
kivégezni. Az utolsó pillanatban valaki kilépett közülük. A kivégzők közül
egy a helyére ugrott. - Megőrültél? - kérdezte a társa. - Tíz koronát láttam
lehullani az égből, egynek alája álltam. Az Úr meg akar koronázni. Szeretne
kihozni a kényszerek életéből egy új életre, amelyen a Szentlélek bélyege
van, amely elpecsétel a teljes váltság napjára. A középkori szentek feje
fölé pléhkoszorút tettek. A glóriát akarták ábrázolni, a világosságot, ami
körülveszi őket. Internáltként nagyon jó kapcsolatban voltam az őrökkel,
rendőrökkel. Az érkező látogatók hosszú sorban várakoztak. Egyik rendőr
odajött hozzám, és azt mondta: hárman jönnek magához. Kérdezem, honnan
tudja? - Látom rajtuk! Egy ember, aki ilyet soha nem ismert, egy százas
tömegből meglátta, hogy ki a megkoronázott. Válaszd a napfényes életet, amit Ő tartogat számodra.