Mesterházy Balázs karácsonyi istentiszteleten elmondott igehirdetése

Kedves Gyülekezet, Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Bevezetés

Vasadi Péter ’Az ember reménye’ cím írásában egy Jézussal való képzeletbeli beszélgetést ír le:

– Mit kívánsz tőlem? – kérdezte valaki.

– Változz meg – felelte Jézus.

– Mivé, Uram? – kérdezte valaki.

– Légy emberré – hangzott a válasz.

– Csak? – így szólt a kérdező.

– Tudod, mit jelent az? – kérdezte Jézus.

– Tudom!

– Ha tudnád, nem mondtad volna, hogy csak – zárta le a beszélgetést Jézus, és elment.

Mit jelent embernek lenni, kedves Testvérek? Valóban olyan egyszerű? Valóban olyan természetes, hogy mi – emberek – mindent emberien is teszünk? Milyen szempontból jelenthet nehézséget az, hogy emberek vagyunk? Milyen szempontból lehet ez nehéz annak, aki nem ember?

Több film is foglalkozik annak lehetőségével, hogy angyalok emberré válnak, mert beleszeretnek egy földi lénybe: az Angyalok városa vagy a Berlin felett az ég. Mit jelenthet emberré lenni egy angyal számára? Hát ezt igazából nem fogjuk megtudni – bár annyit valószínűleg igen, ami számunkra a mai ige szempontjából fontos lehet, hogy halandóvá válni.

Halandóvá, olyan lénnyé, akinek földi élete egyszer csak megszűnik, és utána azon múlik, hogy hogyan viszonyul Istenéhez, milyen hite és reménysége van az örök életre.

Hiszem, kedves testvérek, hogy ehhez képest még egy következő lépcső azt megélni, amikor azt látjuk, hogy az Isten lesz emberré. Azt meglátni, hogy a végtelen felvesz egy véges formát. Azt megélni, hogy ennek az úm. „átváltozásnak”, ill. annak hatásának én is részese lehetetek. Ez a kegyelem, kedves Testvérek. Az, hogy ennek a testté létel csodájának én is részese lehetek.

Megtestesült kegyelem

Mai igénk alapján erről a megjelent kegyelemről kell szólnom. Karácsony ünnepén meglehetősen könnyű a kötés: természetesen Isten minden embernek megjelent Üdvözítő Kegyelme a jászolban található. Szólhatnék gyermekről, jászolról, de sokkal inkább figyelek Pál apostolra, aki Tituszhoz írt levelében sem felejti el, hogy a jászol-kegyelem azonos a kereszt-kegyelemmel. Szeretném elismételni még egyszer: a jászol-kegyelem azonos a keresztkegyelemmel, mert csak így jelent bűnbocsánatot. Csak így érvényes az, hogy ti. az a fontos, hogy ez a Jézus mit tett egész életében, nemcsak az, hogy megszületett. Bevallom, sajnálom azokat, akik mindig csak karácsonykor mennek el templomba... Mindig ugyanazt hallják. Mindig ugyanazt a gyermeket látják a jászolban. Pedig ez a karácsonykor megszülető Jézus ugyanaz, mint aki később tanítványokat gyűjt, járja velük Galilea homokját, tanít, gyógyít, és nem utolsósorban vállalja a kereszthalált. Ez az út indul el karácsonykor, kedves Testvéreim. A jászol-kegyelem azonos a keresztkegyelemmel.

Látható kegyelem – kegyes következmény

A kegyelem azonban nem akkor keletkezett, amikor Krisztus eljött, kedves Testvérek. Fontos meglátnunk, hogy Isten mindig kegyelmes volt, már az Ószövetségben is olvashatjuk – bár ezt igazából csak a kiválasztott nép érezte. Fontos azt is látnunk, hogy Jézus születése Isten üdvtervének tudatos része. Jézus Krisztusban láthatóvá vált ez a kegyelem, elérhetővé vált ez a kegyelem.. Isten üdvözítő kegyelmét már az idők kezdete előtt megkaptuk, s „most nyilvánvalóvá lett, a mi üdvözítőnk, Krisztus Jézus által”. És ez a kegyelem MINDEN embernek megjelent. Most már többedszer hangzik ez a szó: kegyelem. Mit jelent? Talán a beköszönő igehirdetésemben majd’ 4 évvel ezelőtt használtam már egy képet ezt illusztrálandó: Ez a történet egy olyan lányról szól, aki nagyon megbántotta a szüleit valamivel. Nem fontos, hogy mi volt maga a tett, de mindkét fél nagyon nehezen emésztette meg a történteket, a lány el is ment hazulról, nem akarták többé látni. Aztán évek múlva a lány haza akart menni. Nagyon nehéz volt a szíve, de gondolta, mégiscsak az ő otthona, akárhogyan is bántak vele, akárhogyan is viselkedett ő, szeretné ezt – most már felnőttfejjel – rendbe hozni. Írt egy levelet a szüleinek, hogy vonattal fog érkezni, és a kertjüket már látni fogja a vonatból, az ott lévő hatalmas almafára mindig örömmel gondolt. Azt írta a levélben, hogy ha még visszafogadják, akkor egy kicsi piros szalagot tegyenek erre az almafára, és akkor ő tudni fogja, hogy mehet, ennek hiányában soha többet nem zavarja őket. Elérkezett a várva várt nap, a lány izgatottan készülődött az utazásra, és a vonat már a falujuk határában járt, amikor a vonaton elkezdtek pusmogni és mutogatni, hogy „Nézzék csak, emberek, milyen csodálatos almafa, fel van lobogózva hatalmas piros szalagokkal, zászlókkal!” A lány is kinézett az ablakon, és akkor jött rá, hogy ez az ő kertjükben lévő almafa. Kérdés nem fért hozzá, hogy a szülei megbocsátottak-e.

Befejezés

Ez a megbocsátani tudás az, kedves Testvéreim, amely karácsonykor igazi értelmet kap. Az, hogy emberekként is tudunk szeretni, megbocsátani, de mi ez Isten szeretetéhez képest? Karácsony üzenete: Immánuel, azaz velünk, közöttünk az Isten. Milyen más ez! Mennyivel másabb az Isten kézszorítása, mint az emberi kezek szorítása. Persze azok is hasonlítanak rá, de csak úgy, mint a gyertya a Napra. Persze a gyertyával is lehet kezet melegíteni, a mi szeretetünk is fel tudja – pl. karácsonykor – melegíteni a szíveket. De milyen más a Nap melege. Mennyivel több. Annak van csak igazán melegsége, mélysége, életet adó ereje. Nappal sokszor nem is látni a tüzet. Általában nem is nappal gyújtunk tábortüzet. És a Nap is csak halvány példa: Isten szeretetét, fényét példázza. Isten még a halálon túl is foghatja kezünket. Akinek a kezét Isten kezén át fogjuk, attól semmi sem választhat el, mert Istentől sem választhat el semmi. Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,39) De ahogyan a csillag fényét el lehet takarni, úgy a karácsonyi örömüzenetét is. Mégis meghallhatjuk: Immánuel, azaz velünk az Isten. A világteremtő Úr látogatott hozzánk. Adja Isten, hogy észrevegyük és vele és általa adjuk tovább a benne megjelenő isteni szeretet örömüzenetét! Ámen. Imádkozzunk!