ELFEDEZŐ SZERETET
„A szeretet... mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. Soha el nem fogy.” 1Korintus 13, 7-8a
Röviden így szeretném mondani: a szeretet mindent megbocsát. Mindent elfedez. A szeretet meg nem történtté teszi azt, ami történt. Úgy bocsát meg, hogy újra lehetőséget ad a másiknak. Hiszi, hogy más lesz. A szereteted nem olyan-e, hogy mindent felfedez? Még akit szeretsz, abban is felfedezed a hibát, hogy mondhasd: látod, ilyen vagy. Mindig olyan megrázó, amikor Jézus Péterrel beszél, és tagadást, mindent megbocsát. Megbocsátása azzal jár, hogy megbízza Pétert: „Legeltesd az én bárányaimat” (Jn 21, 15). Péter, megbízom benned – újra rád bízok mindent. Jézushoz mindig tömegek jöttek.
Vonzotta az embereket. Napokat töltöttek Vele. A gyógyítások, a csodái vonzották? Azok is, de mindenek mögött a szeretete. Jézusnak hite van hozzád akkor is, ha buktál, ha vétkeztél. Van-e hited a szeretteidhez? A nehéz gyermekedhez, a házastársadhoz, hogy egészen más ember lehet belőle? A hitetlenségünkkel kötözzük egymást. Jézus minden emberben azt látta, amivé majd formálhatja. Te Simon vagy, a Jóna fia, Péter lesz belőled. Kőszikla!
Milyen jó, ha az ember így tud nézni. Ez az, ami épít, erősít, áld. Az Úr ma úgy lát téged, hogy áldás lehetsz, Isten ajándéka lehetsz sokak számára. Egy boldog, vidám ember, akinek jó a közelében lenni. A szeretet mindent eltűr.
Olyan keveset tudok tűrni. Szereteted mennyire tűrő képes? „A szeretet soha el nem fogy.” Isten szeretetéről beszél ez az Ige, arról, amit Ő hozott. Ne félj, hogy elfogy! Kétezer éve fogyasztja ez a világ, és mégsem fogyott el.
