Balicza Iván – Húsvét hajnali üzenet – Mt 28,1-10.

HÚSVÉTI ÜZENET

Hajnali istentisztelet Bécsi kapu tér

2010. április 4. 05. ó. Balicza Iván

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem." (Mt 28, 1-10) 

Talleyrand-t, Napóleon külügyminiszterét egy nap felkereste egy fiatalember, egy filozófus, és elmondta, hogy egy új vallást akar alapítani. Ez az új vallás magába foglalta volna az előzőleg élt filozófusok legjobb gondolatait és erkölcsi tanításait, és az ifjú filozófus szerint sokkal jobb lenne, mint a keresztény hit. Csak az volt a baja, hogy az emberek nem akarnak hallgatni rá, és kérte Talleyrand-t, hogy adjon neki valami jó tanácsot, hogyan terjeszthetné sikeresen az új vallást. Az államférfi azt mondta neki: Tudja, barátom, egy új hitet létrehozni nagyon nehéz dolog. Nem is tudom, mit tanácsolhatnék Önnek. De egy módszert talán kipróbálhatna. Azt ajánlom, hogy feszíttesse keresztre magát, és a harmadik napon támadjon fel - akkor valószínű lesznek, akik hinni fognak magának.

A bizánci ortodox liturgia imádsága egyetlen mondtaba sűríti Húsvét tényét és jelentőségét: Krisztus feltámadt, halálával legyőzte a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.

De ehhez, Luther Márton szerint nem elég csupán a Húsvét történetét ismernünk, meg kell tanulnunk, hogy nekünk mit használ. Ez egy olyan különleges, hallatlan tanítás, amelyet az értelem nem képes befogadni, hanem hinnünk kell: Krisztus él, és vele mi is élünk.

A Feltámadás keresztény hitünk szíve. A halált legyőző, élő Jézusnak a jelenléte a mi életünkben. Ha a mi keresztény hitünk csak a múltba néző, Jézus szellemi hagyatékát ápoló vallásosság, akkor nem csoda, hogy az emberek nem akarnak hallgatni ránk. Hiszen voltak sokan, akik vallásokat, filozófiákat, erkölcsöt adtak, nagy gondolatokkal ajándékozták meg az emberiséget, akiket a mai napig nagyra tart az emberiség. Van miből válogatni, és a ma embere válogat is, mint egy bevásárlóközpontban. Egy kis buddhizmus, egy kis krisnahit, egy kis kínai filozófia, meg lehet szinesíteni egy kis keresztény erkölccsel, mindenki összeállíthatja a maga saját életszemléletét. Ilyen a ma emberének hite.

De a húsvéti hit nem ilyen, mert Jézus nem csak volt, hanem van! Nem csak élt, hanem él! A húsvéti angyalok szava erre figyelmeztette az asszonyokat, és az igében minket is figyelmeztet: Mit keresitek a holtak közt az élőt? Mit keresitek Jézust Buddha, Konfuce, Mohamed, Arisztotelész, Marx, és a többi halott gondolkodó között? Nincsen itt, feltámadott!

A Húsvét akkor lesz számunkra életünket formáló ünneppé, ha elhisszük, hogy Jézus Krisztus feltámadt, él, és vele mi is életre támadtunk. Ha elhisszük, hogy Ő, a Feltámadt Úr él bennünk, Ő rendelkezik velünk, hogy Ő és mi, elválaszthatatlanul egyek vagyunk. Ahogyan Pál apostol mondja: már nem is én élek, hanem Krisztus él bennem. De jó volna így átélni ennek a Húsvétnak az ünnepét! De jó lenne mától kezdve így élni, ebben a hitben, hogy a Feltámadt Jézus Krisztus él bennem. Ő vezetne, Ő mondaná meg, hogy mi helyes és mi nem, az Ő ereje tenne képessé terheket hordozni, Ő szeretné bennem az embereket, Ő állna ellent a kísértéseimnek. Mennyire más lenne így az egész életünk, ha valóban hinnénk, hogy Jézus feltámadt és bennem él. Nem kell folytatnunk azt a régi életet, amelyben minden a kudarcról, a csődről, a halandóságról, a mulandóságról szól. Nem kell reménytelenül beletörődni a bűnbe és azt mondani, hogy úgysem lesz másként. Nem kell lemondani a jóságról, a szeretetről, a megbocsátásról és a kibékülésről. Nem kell kétségbeesetten feladni és önkezűleg véget vetni az életnek.

Minden azon fordul meg: hiszed-e, hogy a te Jézusod, halálával legyőzte a halált, feltámadt és él, és neked, a sírban lévőnek életet ajándékozott? Jézus Krisztus él, és vele együtt te is élsz!

Hogyan prédikálta Luther? Az értelmünk nem képes befogadni, hanem hinnünk kell: Krisztus él, és vele mi is élünk.

Ami húsvétkor történt, az nincs befejezve, az még csak a kezdet, aminek folytatása van. Mi Jézus feltámadásából élünk, az Ő feltámadásból merítjük erőnket és reménységünket, és az Ő feltámadásában látjuk életünk végső célját.

Kedves keresztelésre és konfirmációra készülő testvéreim, ti most új életet kezdtek. Ő, a Feltámadott belép életetekbe, hogy meghaljon az, ami belőletek való, és életre keljen az, ami bennetek halott. Egy egész életre szóló program ez, ami néha kilátástalannak tűnik. De Ő veletek lesz minden nap, és aki elkezdte bennetek a jó munkát, be is fogja fejezni azt az Ő napjára. Ámen.