Hegedűs Attila – 2009. húsvét hajnali istentisztelet – Sopron
És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Mt 28, 9.
Legyetek üdvözölve! Épp úgy köszönti Jézus az asszonyokat feltámadása után, mint azelőtt. Mintha mi sem történt volna. Ennyi erővel azt is mondhatná: szevasztok, hogy vagytok? A világrengető helyzet méltóságából semmi nincs ebben a köszöntésben. Mintha az lenne a természetes, hogy ő él. Mintha nem lenne rajta semmi csodálnivaló, hogy halála után, harmadnapon ott sétafikál a hajnali úton.
A többiek érzik a helyzet természetellenességét, Jézus nem. A mindenki tudja, hogy mi a világ rendje: a halál visszavonhatatlansága, a pusztulás örökös érvényessége. Ez irányít mindent: a haláltól való rettegés, a vele való harc, egyben a tudat, hogy ebben a harcban mi maximum ideiglenesen győzhetünk. Az, hogy Jézus élve jön velük szembe, a renddel szemben álló jelenség. Le is döbbennek rendesen.
Nekünk, közép-európaiaknak nagy tapasztalatunk van abban, hogy az iszonyatról elhiggyük, az a rend, és tudomásul vegyük azt, hogy a logikátlanság logikája irányítja életünket. Ahogy Örkény István mondja: minálunk semmin nem csodálkoznak, kivéve azt, ami természetes. Épp így szokott hozzá az egész világ a halál abszurditásához, a pusztulás, az elveszettség és elfeledettség természetességéhez.
Jézus számára viszont épp a halál legyőzése által áll helyre az igazi rend- épp ezért ennyire könnyed, épp ezért tesz úgy első szavával, mintha minden rendben lenne. A világ, amiben élünk, amiben hozzászoktunk, hogy a halálé az utolsó szó olyannyira, hogy azt tartjuk természetesnek- ez a világ a természetellenes az élet Istene szemében. Erre a világra igaz, amit Sándor György így fejezett ki: a hülyeség renddé fajul. A rendellenesből törvény lesz, a halálból a természet rendje. De Jézus legyőzte a halált, és ezáltal helyrerakta a dolgokat: a rend, Isten szeretetének rendje az élet győzelméről szól.
Azért gyűltünk össze, hogy ezt megünnepeljük: Jézus helyreállítja az eredeti rendet – az Isten szeretete erősebb a halál erejénél. És azzal, hogy ünnepeljük, magunkat és egymást is erősítjük: többé soha ne higgyük el, hogy nem ez a rend – többé soha ne higgyük el, hogy a pusztulás erősebb az életnél – hiszen Jézus legyőzte a halált, és így helyreállította a rendet.
Ámen.
