Görög Zoltán: ÉRTHETŐ PÜNKÖSD
1Móz 11, 9: Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére. Ap Csel 2, 6: Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
Bábelig egyetlen nyelv volt, ahogyan tudósít minket a Biblia. Amikor az ember, illetve egy emberi közösség összhangban van Istennel, akkor megértik egymást, „egy nyelvet beszélnek.” Az emberek értették egymás mondanivalóját. Az önteltség, az Istennel nem számoló viselkedés viszont megront minden emberi kapcsolatot. „Ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét."
Az első pünkösdkor ott Jeruzsálemben együtt voltak a tanítványok. Miután a Jézus által megígért Szentlélek kiáradt mindnyájukra, „különböző nyelveken kezdtek beszélni.” Vagyis képessé tette őket a Lélek arra, hogy különféle nyelveken magasztalják az Úristent; ugyanakkor ez nem volt „bábeli hangzavar”, hiszen - ugyancsak a Lélek ajándékaként – nagyon is tisztán megértették az ott elhangzott dicsőítéseket. A szélrohamhoz hasonló zúgás és a lángnyelvek jelenségei odavonzották a városban tartózkodó idegen nyelvű zsidó emberek százait. Ezek döbbent csodálkozással tapasztalták, hogy nem csupán hallják a tanítványok nyelveken szóló beszédeit, hanem értik is mindnyájan - dacára a maguk soknyelvűségének.
Igen: Istent „különféle nyelveken”, vagyis különféle formában lehet dicsőíteni! Lehet hagyományos istentiszteleti keretben, lehet tamásmise formájában, lehet „civil misszionáriusként” Ázsiában, Afrikában, Pápua-Új-Guineában, és még ki tudja, milyen formában lehet magasztalni az Úristent! A forma más és más lehet. De Isten dicsőítése ugyanaz, ezen belül is a más emberek iránt való szeretet, irgalom.
Valójában minden kor keresztyénét ennek az első pünkösdnek az eseményei jellemzik (optimális esetben legalábbis). Amikor Isten Szentlelke árad bennünk, akkor „közös nyelvet beszélünk”, annak ellenére, hogy eredendően különfélék vagyunk: nyelv, bőrszín, felfogás stb. tekintetében. Mindezek ellenére a Lélek közös nyelvén beszélünk, amit megért minden keresztyén Grönlandon és Egyiptomban, New Yorkban és egy pici kelet-afrikai faluban is: mert ez az Isten-dicsőítés nyelve. És amit minden nem-keresztyén is megért Kalkuttában és Tokióban: mert ez a szeretet nyelve.
Gyermekkoromtól fogva mindig nagyszerű élményeket jelentettek és jelentenek azok az alkalmak, amikor Magyarországon vagy külföldön járva, fiatal és idősebb keresztyének között is otthon voltam. Mert Krisztus nyelvét beszéltük. Tiszteltük és szerettük egymást. Lestük, hogy miben tudnánk örömet szerezni a másiknak. Mert együtt tudtuk dicsőíteni Istent.
Adja a mi Urunk, hogy itthon is, a mi gyülekezetünkben is, külföldön járva is - minél gyakrabban részünk lehessen ebben a nagyszerű rácsodálkozásban, hogy tudniillik: Eredendően különböző mivoltunk ellenére mégiscsak UGYANAZT A NYELVET BESZÉLJÜK: a szeretet, az Isten-dicsőítés páratlan nyelvét!
