Flipper Öcsi sírjánál
Kajászó — Az elmúlt héten pénteken helyezték örök nyugalomra Jeszenszky Béla Tibort (†46), akit Flipper Öcsiként ismert meg az ország. A család és a barátok megrendülve álltak a csillogó, hófehér koporsó mellett a kajászói evangélikus temető új parcellájában, ahol utoljára hallgathatták együtt Öcsi legszebb lírai dalait. Korábban ő maga kérte ugyanis, hogy halála esetén temessék ide, imádott nagymamája mellé, aki nagyon sok időt töltött annak idején vele. A temetés szolgálatát Stermeczki András evangélikus lelkész végezte, aki közlésre bocsátotta a temetési prédikációt.
Az énekes sírjánál. Kép: Blikk
Jeszenszky Béla Tibor Kajászó, 2008. 12. 05.
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek, sem árnyéknak változása.” /Jak 1,17/
Gyászoló Család, Gyászoló Gyülekezet!
Soha jobban nem akarjuk az idő megállítását, soha jobban nem akarjuk a statikus változatlanságot, mint mikor valami csodálatos, valami isteni jó történik velünk. Ám ezek az érzések csak pillanatokig tarthatnak életünkben. Mégis ezekért a pillanatokért érdemes élni! Mert mi más az élet, mint szüntelen vágyakozás, ezen földöntúli pillanatok átélése után. S mikor megkapjuk, mikor végre átéljük, szeretnénk megismételni. De nem lehet. Nem lehet, hiszen az ajándékot nem érdem szerint, hanem kegyelemből kapjuk. Ilyen az élet is. Ilyen volt Jeszenszky Béla testvérünk élete is. Ajándék volt vagány kiállása, jó szíve, törékeny lelke, távoli tekintete, és érzéki hangja, mely sokaknak megadta azt az örömöt, ami mégis valamilyen formában megismételhető, visszajátszható és hallható. Én is szeretnék most kicsit itt maradni vele, s veletek együtt, hogy emlékezzünk, mielőtt végleg elengedjük. Mert így kell lennie, amint felidézzük énekét, és hallgatunk akár szívszorító szavára is: „Kérlek, engedd, had menjek el, engedd, had repüljek el.”
Sajnos én nem ismerhettem őt személyesen, mégis most egy kedves kisfiú áll előttem, amint keresztanyjától kölcsönkapott albumban látom unokahúgaival családi körben. Egy szőkésbarna kisfiú ki 1962. május 29-én Papp Katalin és Jeszenszky Béla gyermekeként Dunaújvárosban született. A Móricz Zsigmond Ének-zenei iskolába járt, majd Budapestre került. Itt végezte gimnáziumát, és ez idő tájt került közelebbi kapcsolatba az énekléssel, mikor édesapjától kapott neves gitáron autodidakta módon tanult játszani. Megismerkedett a Hungáriával és Fenyő Mikivel, kinek sokat köszönhetett. A soproni katonaévek alatt is számos fellépése volt már, határon innen és aztán túl is. Később a Dolly Roll frontember lett, majd megalakult a Step együttes, melynek ő volt a vezetője. Önálló nagylemezeket is kiadtak tőlük, melyek mind az ő tehetségét, zenéit, dalszövegeit dicsérik. A könnyűzenében páratlant alkotott, hiszen 24 évesen társaival az elsők között kapott nívódíjat. Aztán, mintha ezek a szép évek, mint a pillanat elrepültek volna. De akik ismerték őt, kik szívesen hallgatják zenéjét, azok számára örökre megmaradnak a szép emlékek, mert tudjuk, hogy „minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek, sem árnyéknak változása.” Szeretett testvérünk Flipper Öcsi hangja és emléke változatlan kell, hogy maradjon. Amint változatlanul kell maradnia azon mennyei értékeknek - e relativizált és szabados világunkban is – melyet kegyelemként, ajándéknak és üdvösnek ismerünk. Ilyen a közelgő karácsony is. Ehhez mi emberek semmit se tehetünk hozzá. Mi csak továbbadhatjuk az üzenetet, a gondolatot, megfogalmazva a szöveget, és dallamba írva az érzést. Van, hogy erről tudomást se veszünk, de attól ez még így van. Isten van jelen életünkben, jó cselekedeteinkben, és bocsánatos bűneinkben is, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Hiszen Ő azért jött e világba, emberi testbe alázva az istenit, hogy nekünk legyen, s maradjon reményünk. Reményünk arra, hogy nemcsak emlékezhetünk életünk csodás pillanataira, azokra is mikor szeretteink velünk voltak, hanem újra átélhetjük valóságosan is ezeket, mikor eljő az Ő országa a második advent idején.
Gyászoló Gyülekezet! Mi más maradhatna nekünk vigaszként, mint maga a változatlan ajándék, az örök fény, mely ma is beragyogja Flipper Öcsi életét. „Igen, igen igen. Száz szent beszéd helyett egy szó: igen. Aki hallja, adja tovább, mert élni kell, ez az én hitem.” Az öröklét. Élni kell, válaszd az életet, amint szeretett édesanyja és nagyanyja is mondta. De ennek igaza most sokkal gazdagabb, mint gondoltuk volna a bajban. Az öröklét maga az a kegyelem, mit Krisztus Urunk keresztjén kapott minden gyermeke. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érettünk, hogy nekünk öröklétünk legyen. Tavaly a mama halálakor többen felemlegették Öcsi egyetlen kérését a mamától: az Ő Bibliáját, mely, mint tudjuk a száz szentbeszéd mellett egy szót is tartalmaz: szeretlek. Ez a szeretet őrizze Jeszenszky Béla emlékét, és a mi életünket is örökkön örökké, hogy a mennyei ajándékok ragyogjanak bennünk.
Ámen.
