EGYEDÜL CSAK NEKI

A dicsőítés elhangzott talán a te életedben is, de igazán leborultál-e az Úr előtt, igazán alárendelted-e magad? Ez az ember megtette a három dolgot. „Egy pedig...” A történet végén halljuk, amit egyedül neki mond az Úr: „Kelj föl és menj el: a te hited téged megtartott.” A többiek nem maradtak meg! Nem tudom, egészségesek maradtak-e vagy sem. De hogy nem maradtak meg Isten és az örök élet számára, abban biztos vagyok. Hány ember van, aki csendes heteken, konferenciákon nagy szóval mondta, talán a gyülekezetben is, hogy mi történt vele. És hol vannak?! Egy nagy ébredést éltünk végig ebben az országban. Százak, ezrek voltak valamikor nagy hanggal, nagy szóval, nagy örömmel. Voltak emberek, akik régen templomba jártak, Jézusról beszéltek. Hol vannak?! Ez nem a mi kérdésünk. Jézus az, Aki kérdez: „Avagy nem tízen tisztultak-e meg? A kilenc pedig hol van?” Így szeretném mondani, nem kilence, kilencezer, kilencmillió! Egy tömeg, aki meggyógyult, és nem maradt meg. Mindnyájan a bélpoklosok között vagyunk, bűnös ember mindenki. Az a kérdés, hogy az „egy” vagy-e, vagy a kilenc? Szeretném, ha feljebb néznénk, és meglátnánk az Egyetlen-egyet, aki nem volt bélpoklos. Aki a legnagyobb szenvedések közepette sem gondolt magára. Láthatsz embereket, akik a kilenc közüliek. Talán kevesebbet, akik az egyek. De semmit nem segít rajtad, ha nem látod meg az Egyetlenegyet! Ő tudta, hogy mi felé megy. Vállalta érted a keresztet. Hadd mondjam, amit Naámánnak mondott a kis szolgálólány: „Ha ma szembekerülnél Vele, kétség nélkül meggyógyulnál.”