Bence Imre – Nagypénteki igehirdetés – Jn 19,1-7.
Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; oda járultak hozzá, és ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” - és arcul ütötték. Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: „Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne.” Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: „Íme, az ember!” Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!” Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek.” A zsidók így válaszoltak neki: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.” Jn 19,1-7.
Ünneplő Gyülekezet!
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
„Ecce Homo”– Íme az ember! Mondta Pilátus azon Munkácsy által is megfestett tornácon, amikor a katonák gúnyolódása után újra elővezették Jézust. Bíbor-köpeny volt a vállára terítve, nádszál volt a kezében és a tövis koronától már patakokban folyt a vér arcára. S azóta is kérdés, komoly, mély kérdés, hogy mit jelent ez?
Ha nem látnánk magunk előtt a Munkácsy Kép alapján Pilátus Jézusra mutató kezét, akkor egészen másként is érthetnénk ezeket a szavakat. „Íme az ember” Aki arra, képes, hogy az ártatlant megkorbácsoltassa, aki, feszítsd meg-et kiáltson, aki képes a kiszolgáltatott bántalmazására, és képes arra, hogy minden igazságérzetét félretéve, a többség akaratához igazodjon. Íme az ember – Pilátus – a számító, kétszínű, ilyen az ember.
Íme az ember – a hatalom szolgálatában álló katona, aki képes a gúny tárgyává tenni a szentet!
Íme az ember – a vallási ideológiák gyártója, aki féltékeny a pozíciójára, és a zsarolástól sem retten vissza, hogy az Isten küldöttét megölesse.
Megdöbbentő erővel énekel a Mantra együttes erről az Íme az ember című számában: Mintha Pilátus és a Jézus halálát akarók énekelné:
Le kell győznöm
Meg kell ölnöm
Ki kell irtanom
Meg kell vágnom
Ki kell tépnem
Az enyém a hatalom
Íme itt van
Íme megszületett az ember
Lelövöm, kiszögelem
Fenyegetem, kifeszítem
Lenyúzom, megiszom
Csak azért, mert azt hiszem
Az enyém a hatalom
Majd a harmadik versszakban hangvételváltás történik, mintha rádöbbenés hangja szólalna meg:
De, amíg nem jön senki
Aki elmondja, mire való
Ez az élet, amit kaptam
Addig csak őrültségeket teszek
És pokollá teszem a saját
És mások életét
Én akkor is ember akarok lenni
Én akkor is emberré akarok válni
De ki is valójában az ember? Pilátus – tudjuk – nem egyszerűen magára mutatva, nem is az előtte hőzöngőkre nézve mondta ki a szavait. Hanem arra nézve, akit kihallgatott, és akiben nem talált semmi bűnt, aki a gúnyt és a megaláztatást is némám, minden lázadás nélkül tűrte, aki szelíd volt és alázatos szívű, még vele, a sunyin számító, és kétlelkű, hatalmát féltő uralkodóval szemben is. Pilátus ezeket a szavait Jézusra nézve mondta ki. Jézusra! Íme az ember!
Íme az ember – akit az emberi bűn megtépázott, de nem tört meg! Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna. - írja Isten szenvedő szolgájáról Ézsaiás próféta. Mert az ember sokszor azért, hogy a bűn meg ne tépázza, enged a bűnnek. A kísértésnek engedni mindig könnyű. A kisebb ellenállás irányában elmozdulni mindig könnyebbnek látszik. Figyeljük meg Kaint. Az ÚR figyelmezteti, hogy a rá leselkedő bűnön ő uralkodhatna! Ellenállhatna a bűnnek. Jött valaki, az Isten, aki elmondta neki, hogy mire használja az életét, és ő mégis őrültségekkel tette tönkre a maga életét, és másokét. Mert az ellenállásnál könnyebb a kísértőnek való behódolás. Azt, hogy mi lesz a következménye, az abban a pillanatban nem érdekli az embert. De Jézus ellenállt a bűn tépázó erejének. Már ott a pusztában, amikor megkísértetett. S mindvégig, még a kereszten is, amikor nem engedett a kísértésnek, és nem szállt le a keresztről.
Íme az ember! – akit a bűn megtépázott, de nem győzött le! Mert a testet meg lehet ölni. De maga Jézus intette a tanítványokat, hogy ne azoktól féljenek, akik a testet megölik, hanem attól féljenek, akik a testet és a lelket is el tudja pusztítani a gyehennában! S amikor a bűn tépázó erejét érezzük a saját életünkben – akkor felfakad a szívünk vágya: Én akkor is ember akarok lenni – ha ez nagyon nehéz, ha ez nagyon sok belső küzdelemmel jár!
Íme az ember – S a Pilátus előtt némán tűrő Jézusban felfedezhetjük azt, akit a bűn megtépázott, és összetört, de mégsem tört meg, hanem ő győzte le a hatalmát. Tehát felfedezhetjük azt, aki sokkal közvetlenebbül mondja meg nekünk mit kezdjünk az életünkkel, mert mindenben hasonlatos lett hozzánk, kivéve a bűnt, sokkal személyesebben tud vezetni a megtartatás útjára
Íme az ember!- amikor mi már kivetkőztünk ember voltunkból, mert nem tudjuk szeretni az Istent, nem tudunk ellenállni a bűnnek, nem tudjuk szeretni az Isten teremtett világát, és nem tudjuk szeretni a társainkat. Akkor Jézus az, aki hiábavalóságunk minden terhével megáll, s vállalja azok büntetését. Nem veti le azokat magáról. Méltó lesz a halálra, mert az ember méltó a halálra.
S amikor rá nézünk, akkor mi is mondjuk, valljuk azt: Én akkor is ember akarok lenni! Ember, akit Jézus vére megtisztított! Ember, akiért Krisztus halt meg! Ember, aki Krisztus által tudja, mi az igaz szeretet! Ember, aki tudja, hogy mi a küldetése és hívatása Krisztus által ebben a világban.
Az, akiről Pilátus ezt mondta: Íme az ember! – Jézus, a vérző arcú szenvedő formálja rajtunk az emberarcot, a Krisztus arcot, az Isten arcát. Ámen