Bence Imre - 2009. 03. 01. - 1 Jn 3,5-8.

Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt. Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 

Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az ÚR Jézus Krisztusban! 

Néhány héttel ezelőtt a kisfiúk cserkészgyűlésére készült az őrsvezető. – Mit fogtok csinálni? – kérdeztem tőle. – Várrombolós játékot – hangzott a felelet. S aztán magyarázkodásba kezdett: – Ez egy olyan játék, amelyben mindenkinek műanyag kockákból kell építeni a maga várát, de közben újságpapírból gyúrt gombócokkal a másikat akadályozni kell abban, hogy felépítse a sajátját. Izgalmas játék, a fiúk nagyon szeretik – mondta végül az őrsvezető.

S aztán elgondolkodtam a játékon. Hát ilyen az életünk, építünk és rombolunk, előbbre jutunk a munkánkkal, de közben valaki más lerombolja a sikereinket. Talán nem jutott volna eszembe ez a cserkészjáték, ha nem kerül ma, böjt első vasárnapján elénk ez az Ige, amely Jézus munkáját is így jelmezi: azért jelent meg az Isten Fia, hogy lerombolja az ördög munkáit!

A cserkészek nagy zsivajjal játszották a várrombolós játékot. Több forduló is volt. S magam elé képzeltem az ember feletti gonoszt, amely minden erővel megpróbál várat építeni a szívünkben, viszont emellett Jézus is a maga várát építgeti. De ő nem csak épít, hanem rombol is: azért jött, hogy az ördög, vagy ahogy József Attila nevezi: az ősi rossz, cselvető gonosz munkáit lerontsa.

De ahhoz, hogy megértsük, mit jelent Krisztusnak az ördög munkáit lerontó hatalma, azt is meg kell látnunk, hogy miben mesterkedik, hogyan munkálkodik a gonosz.

Tudom, hogy mindenki azokra a bűnökre és galádságokra gondol, amelyek most a közbeszéd tárgyai. Akár mindenki gondoljon egy konkrét bűnre is, amiről a legutóbbi időszakban a legtöbbet hallott! De azt is gondoljuk végig, hogy vajon mibennünk megvan-e az ördögnek ez a munkája?  Az lesz a válaszunk: Nem, mi ettől mentesek vagyunk. Mi nem lőttünk le falu szélén lakó cigányokat, mi nem késeltünk meg élsportolókat, mi nem erőszakoltunk meg magányos asszonyokat, mi nem síboltunk el értékes ingatlanokat, mi nem csaltunk el pályázati pénzeket, mi nem hazudtunk nyilvánosan és az egész ország előtt ismerten. Ha így gondolunk az ördög munkájára, akkor a mi éltünkben nincs mit lerombolnia. Akkor nincs szükségünk Krisztusra!

Luther azonban egy alkalommal így beszélt az ördögmunkájáról: Az ördög olyan ezermester, aki kísértésében elrejti előlünk Krisztust, szemünk elől elfátyolozza, s a kegyelem szavát kitépi szívünkből, hogy Krisztust elveszítsük. Nagyon jónak tartom Luther megfogalmazását, mert így már mindannyian érintetteknek érezhetjük magunkat. Hát hogyne ismernénk a saját életünkben, a saját szívünkben az ördög munkáit? Ki nem érezte még sohasem azt, hogy a Krisztus-hite megingott volna? Ki nem volt még úgy, mintha Krisztust elfátyolozták, eltakarták volna előle?

            Ugye tudod, hogy milyen az aggódás! - Az ember szívében gyökeret ver, és elkezd rettegni attól, hogy hogyan fog megélni, miből fogja fizetni a rezsiköltségeit, és félni kezd attól, hogy mit hoz a holnap, hisz olyan bizonytalan a jövő. S amikor az ember a jólétét félti, vagy a holnapjáért aggódik, akkor valójában a gonosz elfátyolozta a szeme elől a Krisztust.

            Ugye tudod, hogy milyen az indulat! - Az ember kiszolgáltatottnak érzi magát és ezért azt gondolja, hogy csakis ereje fitogtatásával és demonstrálásával mutathatja meg azt, meg, hogy ő valaki és közben megfeledkezik a kicsikhez való lehajlásról és a szolgálat alázatáról. S amikor az ember indulatos, akkor mintha a gonosz elfátyolozta volna a szeme elől a Krisztust, aki szelíd volt és alázatos szívű.

            Ugye tudod, milyen a félelem! - Milyen az, amikor mindenkiben már ellenséget látsz, és elveszítetted a bizalmadat, senkihez sem mersz odafordulni szeretettel és csak a saját körödben érzed biztonságban magadat? S amikor az ember bizalmatlan és fél, akkor valójában az emberfeletti gonosz elfátyolozta előle Krisztust, aki bizalomra és szeretetre tanított és hívott mindannyiunkat.

            Ugye tudod, milyen a reménytelenség! - Az ember azt, gondolja hogy semmi nem fog változni az életében és minden hiábavaló. Feladja a küzdelmet és a reményét veszítve céltalanná válik. S amikor az ember reményt veszítve kesereg, akkor valójában az ősi rossz lefátyolozta a szemét, hogy ne lássa Krisztust, aki győzött a bűn és a halál felett.

            Ugye tudod, milyen a türelmetlenség! - Az ember attól fél, hogy lehetőségek és alkalmak röppennek el előle, és ezért másokat is félrelökve akar előbbre jutni az életben. Amikor az idő szorításában élünk és nincs időnk egymásra, és nincs időnk a lelki dolgokra sem, akkor ez a furfangos ezermester elfátyolozza előlünk Krisztust, hogy ne ő legyen a példánk.

            Ugye tudod, milyen a békétlenség! - Amikor az ember összeférhetetlenné lesz, mert mindenkiben ellenséget lát, és csak magát gondolja jónak, akkor a másikra olyan könnyen támad rá. S amikor feszültséget szítunk és békétlenek vagyunk, akkor valójában a sátáni erő lefátyolozza előlünk Krisztust, aki békességet hirdetett meg mindenkinek.

            Ugye tudod, milyen az elégedetlenség! - Amikor az embernek semmi sem jó és semmi sem elég, akkor a szerzés és a fogyasztás őrületébe kerget másokat is. S ilyenkor a kísértő lefátyolozza előlünk Krisztust, hogy ne lássuk meg azt, hogy nem az tartja meg az ember, amije van, hanem a kegyelem.

            Ugye tudod, milyen az önzés! - Az ember görcsösen szorítja azt, amit megszerzett, és még véletlenül sem akar a maga előnyeiből engedni mások javára. Ilyenkor a sátán elfátyolozza előlünk a Krisztust, hogy ne az önzetlenség és az adni-tudás legyen a szívünk érzülete. 

S azért kell nekünk ezekre figyelnünk, hogy meglássuk az ördögnek nem csak rajtunk kívül vannak mesterkedései. Sőt igazi örömhírré akkor lesz ez az ige számunkra, ha átéljük, hogy az ördög munkáinak lerontása valójában a mi életünkben jelent változást.

Meg vagyok arról győződve, hogy nem attól lesz közrend és nem akkor lesz nyugodtabb a társadalmunk, hogyha zéró toleranciával szigorú ellenőrzéseket tartanak és leszámolnak a legkisebb vétket elkövetővel is, mert valójában ezek az intézkedések csak a félelmet gerjesztik.

Meg vagyok arról győződve, hogy a társadalmunkban akkor lesz változás, ha mi átéljük, hogy Jézus az ördög munkáit lerontani jött. Ő nem csak a pusztában állt elenne a kísértésnek, hanem akkor, amikor elindult a kereszt felé. Az ő szenvedése és a halála azt jelenti, hogy aki Vele van, aki Rá figyel, annak az életében erejét vesztette a gonosz. Ez formálhatja csak igazán a szívet. Akinek az életében Krisztus győzött – nem ártatlan várromboló játékkal, hanem a kereszten szenvedett halálával és feltámadásával – az, ahogy János mondja, az igazságot cselekszi, mint ahogy Ő is - azaz Krisztus is -  igaz!

Erre az igazságra, a Krisztus lelkületű emberekre van ma szüksége a világnak. Általuk lehet csak biztonságosabb az élet.

Ezért a böjti időszakunk is legyen olyanná, amelyben fokozottabban akarunk Krisztusra hagyatkozni, ahogy lerombolja bennünk azt, ami eltakarja Őt, és Krisztus beszéde, a kegyelem szava legyen életünk  formálója. 

Ámen