Bence Imre - 2009. 01. 01. - Lk. 18,27

Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Apu, Isten szokott focizni? - Teszi fel az izgalmas kérdést a Foci című novellájában Lázár Ervin fia. Szokott-e Isten focizni? S így folytatódik a novella:

Gondolkoztam a dolgon – mondom eltökélten –, Isten igenis szokott focizni.

Kivirul. - Akkor meg lehet rá kérni?

-         Mire? - Hogy álljon be egy kicsit a magyar válogatottba.

-         Aha, hát erre ment ki a játék. 

-         Akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe - mondja kérlelően, mintha bizony az én elhatározásomon állna vagy bukna a dolog.

-         Azt gondolom – ráncolja a homlokát –, hogy neki öt perc is elég volna. Csak öt percre álljon be.

Lehetne így is érteni az év igéjét: Istennek nincsen semmi sem lehetetlen, akkor meg tudja oldani a problémáinkat. Istennek nincsen lehetetlen, akkor ő pótolni tudja a hiányosságunkat. Istennek semmi sem lehetetlen, akkor rá kell számítani, amikor nekünk valami nem megy jól.

De hát folytathatnánk mi a kérdéseket: Apu, az Isten szokott focizni? Apu, az Isten szokott vállalatot vezetni? Apu, az Isten szokott országot kormányozni? Apu, az Isten szokott.... és folytatódhatnak a kérdéseink, hisz nem a foci az egyetlen sikertelen területe az életünknek.

S lehet, hogy játékos kedvünkben mi is azt válaszolnánk a kérdésekre: Igen, Isten szokott focizni, szokta figyelni a pénzügyi helyzetet, szokott vállalatokat vezetni és szokott kormányozni. Ha ez így igaz, akkor beállhatna, csak egy picit!

Ünneplő Gyülekezet – talán nagyon is eltalált bennünket ezen a reggelen az év igéje.  Egyrészt megmutatja Jézus a korlátainkat, másrészt pedig rámutat az Isten  határtalan lehetőségeire, harmadrészt, megtanít arra, hogy az Istenben bízzunk.

1.      Jézus megmutatja korlátainkat! - „Ami lehetetlen az embernek...” Van lehetetlen a nap alatt. Bár az XXI század embere gyakran azt gondolja magáról, hogy előtte nincsen akadály, és nincsen lehetetlen, mégis rá kell döbbennie, hogy az emberi teljesítő képességnek, és az emberi tehetségnek vannak határai. Én valójában örülök annak, hogy Jézus rávilágít a korlátaimra, mert nem akarok abban a látszatban tetszelegni, hogy nekem minden sikerül. Szécsi Pál énekelte egykori slágerében: „Nekem minden sikerül,  a bánat elkerül...”. De hát érezzük, hogy ez a gondolkodás milyen hamis. Lehet, hogy sok mindent akadályok nélkül el tudunk intézni, de senki nem él azzal a biztonsággal, hogy az életében soha nem lehet nehézség, eredménytelenség vagy sikertelenség. S bizony a tökéletességre törekvő világban sokak lesznek azért lelkileg sérültek, mert nem csak sikerek közt élnek. Bruno Bettelheim Elég jó szülő című könyvében ezt írja: „A tökéletesség halandó ember számára elérhetetlen. A tökéletességre való törekvés rendszerint megakadályozza, hogy elnézőek tudjunk lenni mások fogyatékosságai iránt.” S ezzel kifejti, hogy nem kell az embernek „a mindent meg tudok oldani” látszatát kelteni, és nem kell sztárnak, szupernek lennie, elég, ha elég jó szülő. De ez alapjában véve minden emberi szinten érvényes. De amikor Jézus kimondja ezt a keményen csengő mondatot, ami rávilágít arra, hogy bizony vannak az ember számára lehetetlen dolgok, akkor nem csak a fizikai teljesítő képességének a határairól beszél, nem is csak a lelki kiüresedéséről, hanem arról, hogy az ember  számára lehetetlen az, hogy a maga erejéből az üdvösségre jusson. Nem csak a focihoz vagyunk ügyetlenek, nem csak a pénzügyi dolgainkat tudjuk úgy alakítani, hogy önzésünkkel akár ember-milliókat keverünk bajba, hanem egyszerűen képtelenek vagyunk magunkat az üdvösségbe „betornászni”   

2.      Ezért jó, hogy az évi igénkben Jézus rámutat az Isten határtalan lehetőségeire. Igen, Isten előtt nincsenek olyan korlátok, amely az emberek tettrekészségét lefékezik. Csak néhány evangéliumi történet alapján gondoljuk végig, hogy ahol a tanítványok nem tudtak az embereknek enni adni, ott Jézus ötezer embert elégített meg. Ahol a tanítványok tehetetlenek voltak, mert vihar rángatta a csónakjukat, ott Jézus szava lecsillapította a tengert. Ahol a vendéglátók tehetetlenül álltak, mert elfogyott a bor, ott Jézus hat kőveder vizet változtatta borrá. Ahol a tanítványok nem tudták meggyógyítani az epilepsziás fiút, ott Jézus adta meg a gyógyulást. Ahol az emberek már leírtak egy bűnöst, hogy számára nincs kegyelem, és nincs élet, ott Jézus a halálraítélt bűnöst is kimentette a köveket ragadók haragjából. Ahol az emberek már azt látták, hogy vége van mindennek, ott Jézus, mint élő lépett melléjük és az élet örömével derítette fel a tanítványait. Szabad rácsodálkozni ezen a napon is arra, hogy nekünk olyan Jézusuk van, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, és ha neki adatott minden hatalom, akkor meg is tehet értünk  mindent.

3.      S ezzel az igével Jézus arra akar megtanítani, hogy Istenben bízzunk. Jobban kell bízni Istenben! Lehet, hogy félelemmel kezdjük el ezt az esztendőt, és már kimondani sem merjük, hogy boldog új évet kívánunk, mert érezzük ennek hamiskás csengését. S mégis, abban a helyzetben, amikor az ember tehetetlen, és  vesztesnek tűnik, meglopottnak és kifosztottnak érzi magát, s amikor azt látjuk, hogy a kormányzás már nincs, csak az értékek felélése és a haszon rövid távú élvezése, s akkor, amikor teljesen tehetetlennek tűnik mindenben az ember, akkor az Istenre szabad hagyatkozni. Ahogy Lázár Ervin novellájában arról fantáziált a kisgyermek, hogy mi lenne, ha a focicsapatba beállna az Isten, úgy  lehetünk mi azzal a reménnyel, hogy bár lehetnek emberileg teljesen reménytelen helyzetek, és lehetnek a felelősök által teljesen elfuserált helyzetek, Isten számára nincsen lehetetlen. Ő mindenható. És ez valójában azt jelenti, hogy mindenben tud hatni, tehát a szeretetét és az irgalmát még az elrontott emberi helyzeteken keresztül is ki tudja fejteni. És ha az életünk nem csak kispályás élet, hanem merünk távlatokban gondolkodni, olyan távlatokban, amelyet üdvösségnek nevezünk, akkor az, ami  velünk történik, csak abban az összefüggésben lesz érdekes, hogy az üdvösségünket közben nem veszítjük- e el. Különben teljesen lényegtelen.

Kedves Testvérek!

Az Isten szokott focizni, és meg is segíthetné a magyar válogatottat.

Az Isten szokott az emberekről gondoskodni, és ezért nem kell rettegni a gazdasági válságtól!

Az Isten szokott segíteni, és ezért biztosak lehetünk abban, hogy megsegít bennünket is.

Az Isten szokott szeretni, és ezért abban is biztosak lehetünk, hogy ami számunkra lehetetlen, az Isten számára nem, és ezért készítette el számunkra is az üdvösséget, Jézus Krisztus által.   

Ámen