Bence Imre - 2008. 11. 30. - Mk. 1,1.5.
Advent első vasárnapja
Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.
Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és - amikor megvallották bűneiket - megkeresztelte őket a Jordán vizében.
Keresztyén Gyülekezet!
Testvéreim az ÚR Jézus Krisztusban!
Új kezdet - új reménnyel. Ezzel a címmel tartottam igehirdetés sorozatot az előző héten és meg kell vallanom, hogy ez a mai igehirdetés valójában ennek a sorozatnak a befejezése. Bár tegnap este néhányan úgy gondolhatták, hogy befejeződött a sorozat. Annak ellenére, hogy én magam is úgy éreztem, hogy végére értünk az útnak, mégis az evangéliumi igénk rádöbbentett, hogy csakis ez az ige lehet a sorozat befejezése. Egyrészt azért, mert Márk evangélista egyértelműen a kezdetről beszél. Ez Jézus Krisztus evangéliumának a kezdete. Másrészt azért, mert Márk szintén Ézsaiásra utal. A próféták szavai egyértelműen igazolják a názáreti Jézust. Egyértelművé teszik, hogy Jézusban Isten valóban az ígéreteit teljesítette be. Ézsaiás még csak jövendölt, de Márk evangélista már tanúja volt annak, hogy Isten miként adta a megváltást és miként adott Megváltót Jézus Krisztus személyében. Új kezdetnek lehetünk a tanúi, mert eljött advent első vasárnapja. Új kezdetnek lehetünk tanúi, mert igénk az evangélium elejéről való. De erre az új kezdetre azért van szükség, hogy átéljük a mi életünknek új esélye van Jézus által.
Először akarok tehát szólni az evangélium kezdetéről.
Majd szólok az advent kezdetéről és végül szeretnék szólni a felkészülés kezdetéről.
1. Márk evangélista az, aki legelőször leírta az evangéliumot, azt a könyvet, amelyet ma az ő nevével jelezett evangéliumnak nevezünk. Tudni kell azt, hogy abban az időben, az első keresztyén évtizedek során evangéliumnak nem a könyvet, nem az iratot nevezték, hanem valóban a szó igazi értelmében minden jó híradást, amely Jézus Krisztusról szólt. Sőt egyszerűen a Jézusról szóló beszédet. Márk evangélista egészen egyszerűen kezd. Nem írja le Jézus születését, nem foglalkozik Jézsu felnövekedésével. Hanem egy hitvallással indít. Egy hitvallással, amely az egész irata meghatározója lesz. Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának a kezdete. Ennyi. Érdekes azt is megfigyelni, hogy itt az evangélium elején, majd csak a keresztre feszítés történetében hangzik el újra az, hogy Jézus a z Isten fia . De amikor elkezdi Már k a názáreti Jézusról szóló beszámolót, akkor megvallja azt, ,hogy ő hogyan tekint Jézusra, és mintegy rábízza az olvasóra azt, hogy a Jézusról szóló történeteket és a tőle származó tanításokat olvasva maga dönthessen: Valóban felismeri-e Jézusban az Isten Fiát. Az elsődleges számunkra is tehát az lehet: Vajon felismerjük-e názáreti Jézusban az Isten Fiát. Akinek megadatik ez a látás, aki azzal a hittel tekint Jézusra, hogy Ő valóban az Isten fia, annak az életében elkezdődik az evangélium. Annak az életében az Isten az evangélium által mutatja meg az erejét.
2. Hadd szóljak most az advent kezdetéről. Advent kezdetére utal az evangélista azzal, hogy az ószövetségi prófétákat idézi. Azt érdemes megjegyezni, hogy Márk csak Ézsaiás nevét említi meg, de valójában az amit ő az Ószövetségből idéz, az több részletből összetett idézet. De ennek is üzenete van. Mégpedig az, hogy az, amit Az evangéliumban megírt Márk, az már z Ószövetségben elkezdődött. Adventus Domini – az Úr eljövetele nem akkor kezdődött, amikor Jézus megszületett, nem akkor, amikor Jézus Krisztus először lépett színre. Hanem akkor amikor Isten el kezdte készíteni az ő útját az ígéreteivel és a próféta jövendölések által. Nem véletlen az, hogy Izráel népének körében olyan erős volt már abban a korban a messiási várakozás, és mindenki valamilyen módon várta a messiást. Mert az advent már akkor elkezdődött, amikor az Isten a bűneset kapcsán kimondta, hogy jön majd valaki, aki a kígyó fejére tapos. S a mi életünkben sem egyszerűen ezzel a nappal kezdődik advent. Az igazi ajándék, ha a szívben már ott él az Úr érkezésének a vágya. Még akkor is ha tudjuk, hogy Jézus jött egyszer testben, amikor megszületett Betlehemben, de most is jön, vagy jöhet hozzánk Igéjében és a szentségekben. S olyan jó lenne, ha nem a formák (koszorú, gyertya gyújtás, stb.) adnák meg az advent kezdetét az életünkben, hanem azok csak hirdetnék azt, hogy mi már Isten ígéretei nyomán adventi várakozásban élünk, s ara vágyunk, hogy Jézus igéje által belépjen az életünkbe. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy a második advent még előttük van. S ezért nem mindegy, hogy az Igében hozzánk lépő Urat , hogyan fogadjuk.
3. Ezért szólok még a felkészülés kezdetéről: Szemerei Gábor Lélek Étek című kis verseskönyvében van az Eljövetel című négysoros:
A jöttöd felkavar
de cseppet sem zavar
sőt, már alig várom,
szívemet kitárom.
Érdemes megfigyelni azt, hogy ebben a kicsiny versben milyen ellentétes gondolatok fogalmazódnak meg. Első hallásra talán azt, mondanánk, hogy ez gondolati kuszaság. De aztán rájövünk, hogy nagyon sok emberi találkozással vagyunk így. Nagyon sok találkozás felkavar, s mégis alig várjuk, hogy megvalósuljon. Milyen izgatottak vagyunk egy-egy találkozás előtt. Nem lehet azt mondani, hogy a várakozás éppen nyugodt békében telik, és éppen ez a felkavart, nyugtalan állapot a jelzője annak, hogy a várakozás teljes a szívünkben. És a mi szívünkben már nem ilyen felkavaró időszak az advent. Lehet, hogy kisgyermek- korunkban izgatottan számoltuk a koszorún lévő gyertyákat, vagy az adventi házikó ablakait. De bizony már nem jön lázba a szívünk advent hallatán. Pedig talán éppen ezért kellene meghallanunk: Utat kellene készíteni az Úrnak! Nem maradhatunk tétlenek, nem lehetünk közönyösek, készítsetek utat a pusztában az Úrnak. Természetesen nem azért van szükség az út egyengetésre, hogy megérkezzen hozzánk az Úr. Ez esetben az a gondolatot, támasztanánk alá, hogy az ÚR csak akkor érhet el egy emberhez, ha az már valóban felkészült. Te tudjuk, hogy az ÚR jön hatalommal. Nem neki van szüksége arra, hogy egyenessé tegyék az ösvényt. Mert ő a legnagyobb akadályokat leküzdve is oda tud érni az emberhez. Az útegyengetésre valójában nekünk van szükségünk. Nem azért van szükség út egyengetésre, mert Isten csak akkor képes, vagy akkor hajlandó hozzánk eljönni, hanem – mert mi magunk szorulunk arra, hogy felkészülten várjuk. Az útkészítés tehát nem az érkezőt segíti, hanem a várakozót. ( Így van ez egy egyszerű vendég várásánál is!) Az útegyengetés valójában az életutunk formálását jelenti. S szomorú az ha évek telnek el, s mi semmit nem változunk benn a szívünk mélyén. Ha nem vagyunk hajlandók girbe-gurba útjainkat kiegyenesíteni, ha nem vagyunk készek a bűn árkainak a feltöltésér, vagy a bűn szikláinak az útból való eltakarítására.
Ezért most is , amikor új adventet kezdünk erre az örömteli készülődésre, erre a szívben elvégzendő nagyon nehéz munkára hívlak, az útegyengetés munkájára.
De minden ilyen jelegű újulási törekvésedben az legyen számodra az erőforrás, hogy a megtérést sürgető szó mellett Ő maga, az élő Krisztus tér hozzád. Az Ő hozzátérésedre, lehet csak válaszod, a te hozzáfordulásod. Ámen
