Balicza Iván – Bécsi kapu tér 2009. április 12.

Húsvétot Ünneplő Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Húsvétkor Jézus Krisztus titka ragyog fel. Az egyszerű köszöntés, amivel a keresztények Húsvét napján üdvözlik egymást, hogy „Krisztus feltámadt”, a létezés legnagyobb titkát rejti magában.

Sokan próbálták már ezt a titkot megfejteni. Sokféleképpen próbálták megmagyarázni, leleplezni, értelmezni. De éppen ez a sokféle próbálkozás mutatja, hogy nem sikerült választ találni a titokra. Nincs egyetlen elmélet, sem világi, sem egyházi, teológiai, amelyik azzal az igénnyel léphetne elő, hogy: Ez a valóság, ez történt Húsvétkor, így támadt fel, vagy éppen nem támadt fel a keresztre feszített Jézus. Minden elméletre lehet cáfolatul egy másik elméletet hozni, a titok 2000 esztendeje titok maradt, és egészen biztos, hogy az is fog maradni. Húsvét titkát sohasem fogja az ember sem igazolni, sem megcáfolni. Azért nem, mert a feltámadás túlnő az emberi tapasztalat, a megismerhetőség és megmagyarázhatóság lehetőségein. A Húsvéti esemény nem ebből a világból születik, hanem Isten világából, nincs előzménye, nincs folyamata, amelyből értelmezhető lenne. A Feltámadás kívülről tör be a világba, és olyan történik meg, ami még soha nem volt.

Amikor az igehirdetésre készültem, olvasgatás közben rátaláltam Heinrich Schütz, a száz évvel J. S. Bach előtt élt nagy német barokk zeneszerző Feltámadás című oratóriumának elemzésére. Lajtha László, a híres magyar zeneszerző, aki református volt, azt mondja: Van ebben a zeneműben egy nagyon érdekes hely. A sírnál Máriát megszólítja Jézus, és megkérdezi tőle: asszony, miért sírsz. Mária nem ismeri fel a Feltámadottat, azt hiszi, hogy a kertész, és kéri tőle Jézus holttestét. Jézus ekkor nevén szólítja: Mária - ő pedig felismeri az Urat, és így felel: Rabbuni, Mester! Jézus megszólítása és Mária válasza között van egy szünetjel, ahol mindenki hallgat. A szólisták, a kórus, a zenekar. Úgy hívják ezt, hogy generálpauza, általános szünet. Lajtha László azt mondja, hogy az európai zene történetében itt találkozunk először ezzel a teljes szünettel. Schütz, a nagy zeneszerző érezte, tudta, hogy a kérdés és a felelet közé egy teljes szünetet kell beiktatni, mert csak ez fejezi ki, hogy mi történt ott a sírkertben Húsvét hajnalán. A szünet lezárja azt, ami előzőleg volt és elválasztja az újtól, ami utána jön. A szünet nem átmenet, nem kibontakozás, hanem elválasztó jel.

Húsvét hajnalán véget ér az a világ, amelyben csak a bűn, a halál szólama volt az uralkodó, elkezdődik a világban egy új, tiszta, örvendező dallam, és a feltámadt Jézus Krisztus szólít néven minket. Húsvét titka magába öleli a kozmoszt, a történelmet és a mi személyes életünket is. A Húsvét a feltámadás és az Istentől kapott új és örök élet kezdete. Azt hirdeti, hogy van nagyobb erő a halálnál, van nagyobb hatalom a bűnnél, van erősebb törvény a megfizetésnél - a bűnbocsánat, a szeretet, az örök élet.

A feltámadás titkát nem lehet megfejteni, de a Húsvét mégis döntésre hív. Húsvéti döntés pedig csak a Feltámadottal való találkozásból születik, ahogyan azt Mária esete mutatja. Hitből.

A feltámadt, élő Jézus Krisztus ma is megjelenik köztünk, szavával néven szólít mindegyikünket. Titeket, kedves keresztelésre és konfirmációra várók, titeket, kedves hajnali gyülekezet, és minket, lelkészeket. A szívünk, a lelkünk mélyén halljuk az élő Jézus hangját. Titok, mély titok ez, és az is marad. Nem fogjuk soha megfejteni, mert ez a titok misztérium, olyan titok, amelyet nem lehet magyarázni, csak leborulni lehet előtte, csodálni és imádni, - és elhinni. És aki elhiszi, aki válaszol Jézus néven szólító szavára, az lezárja az eddigi életét, és túllép. Túllépni - ezzel a szóval szeretném ma a Húsvét titkát elmondani, ez legyen nekünk ennek a Húsvétnak a kulcsszava! Túllépni az anyagi világ és a halál szűkösségéből a teljes élet felé, hiszen az élet több, mint étel, ital, ruházat, több, mint puszta matéria. Túllépni a magunk egóján, a másik ember felé, meglátni, hogy az élet több, mint az „én”, és csak a többiekkel együtt élhetek boldog életet. Túllépni az állati magatartáson, az agresszivitáson, a létért folytatott küzdelmen, túllépni a magam igazán, és erőszakmentesen élni. Túllépni a mulandóságon, a halálon, hiszen Isten nem hagyja, hogy megsemmisüljünk a halálban, ahogyan Jézust feltámasztotta, minket is feltámaszt majd. Ez a titok ragyog fel Húsvétkor Jézus Krisztus feltámadásában.

Ezt a titkot nemcsak nem lehet, nem is kell, nem is szabad magyarázni. Ezt a titkot csodálni, imádni és élni kell. Az ősi húsvéti köszöntésre, hogy Krisztus feltámadt, válaszoljuk ezért hittel: Valóban feltámadt. És majd a Krisztushoz szóló imádságunk után ezzel a hittel énekeljük együtt, hogy: Jézus él, én is vele!  Ámen