Balicza Iván – 2009. május 31. – Lk 11, 9-13

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Mi az az ajándék, amely ma a legtöbb embernek örömet szerezne? Ha megszavaztatnánk az embereket, ilyeneket mondanának: jólét, egészség, békesség, biztonság, elismerés, szeretet, de mindenek előtt pénz, mert köztudomású, hogy a pénzzel mindent el lehet érni. Alig hiszem, hogy volna olyan valaki, aki azt mondaná: nekem az szerezné a legnagyobb örömöt, ha a Szentlelket kapnám. Jézus viszont éppen azt mondja: A legnagyobb ajándék, amit Isten csak adhat nekünk, és amit akar is adni, az a Szentlélek. Ez az, amire a legnagyobb szüksége van az egész világnak, minden embernek. Így hangzik ezen a pünkösdön felénk Jézus üzenete: Ad Szentlelket a ti mennyei Atyátok mindazoknak, akik kérik Tőle.

 Éppen ezért nem egy kétezer éves történetre emlékezünk pünkösdkor, hiszen Jézus nem azt mondja, hogy emlékezzetek rá, adott Isten Szentlelket az apostoloknak, meg az első keresztényeknek, hanem azt ígéri: ad szentlelket azoknak, akik kérik. Pünkösd ott, és akkor van, amikor egy ember, egy gyülekezet, vagy egy egész egyház kérni, keresni, zörgetni kezd Istennél a Szentlélekért. Olyan sok mindenért imádkoztunk már, sok mindent kértél Istentől, de kérted-e már valamikor is, hogy Uram, add nekem Szentlelkedet?

Miért ez a legfontosabb, a legnagyobb kérés? Azért, mert csak a Szentlélek tud minket újjáteremteni. A mi nagy tévedésünk az, hogy minden rosszat a körülményeinkre fogunk, és azt mondjuk: ha lenne elég pénzem, ha lenne egészségem, ha mások lettek volna a szüleim, ha más lenne a házastársam, mondjuk a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül, ha nem ilyen lenne ez az ország, az emberek, a vezetők, ha más lenne a munkahelyem, akkor minden más lenne. Az igazság azonban az, hogy sok embernél megváltoznak a körülmények, mert új lakásba, új városba költözött, új munkahelyre került, talán az élete párját is kicserélte már, meggyógyult, újra egészséges, rendszerváltás jött, de ő maga nem változott.

Nem is változhatott, mert amíg a Szentlélek el nem jön, amíg nem kapjuk meg Istennek a legnagyobb, legfontosabb ajándékát, amíg nincs bennünk, amíg nem ő irányítja az életünket, addig nincs változás, nincs új élet. Addig minden jószándékú kísérletünk ellenére is uralkodik rajtunk a természetünk, rángatnak minket a vágyaink, addig ki vagyunk szolgáltatva önmagunk rosszabbik énjének, meg a körülményeink sodró erejének. Talán megpróbáltuk már nem is egyszer, hogy kitörünk ebből a kényszerpályából, de újra meg újra azt láttuk, hogy egy pörgő körhintából nem lehet kiszállni. Új emberré teremteni csak a Szentlélek képes. Nem a körülmények megváltozására, a Szentlélekre van szükség!

Egy börtönlelkész mesélte el a következő történetet. Amint nézte a börtönudvaron sétáló rabokat, a börtönőr megszólította. Érdekes figurák ezek. Van köztük néhány, ki tehetséges. Az ott például egész jó képeket fest – és rámutatott az egyik rabra. Később a szolgálati szobában megmutatott egy képet, amit ez a rab festett. Merész színek, tizenkét ember, akik felfelé néznek tágra nyílt szemekkel, a hajuk szélfúttan zilált, az arcuk fényben fürdik. A börtönőr azt mondta: az a címe, hogy Pünkösd. A börtön kápolnájának festette, de nem tehetjük ki, mert a rabtársait festette rá, ráadásul a legrosszabb bűnözőket. A lelkész kíváncsi lett és felkereste e rabot a cellájában. Elkezdtek beszélgetni, és közben azt mondta: egészen jól fest, de miért éppen bűnözőket festett meg? Hiszen azok, akik pünkösdkor kapták a Szentlelket nem voltak bűnözők. A rab azt válaszolta: Ez igaz, de a pünkösd arról szól, hogy új emberré leszünk. A Szentlélek megváltoztatja az embert. Ez a rendes embereknek nem olyan fontos, de azoknak, akik kétségbe vannak esve, muszáj megtudniuk, hogy meg lehet változni, hogy Isten újat tud velünk kezdeni. Aztán rámutatott az egyik alakra és azt mondta: Az én vagyok. Talán még engem is megváltoztathat Isten.

Azt gondolom, hogy ez a börtönbüntetését töltő bűnös sok jó kereszténynél jobban megértette, és egészen biztosan jobban ki tudta fejezni, hogy mi a Pünkösd lényege.

A Pünkösd lényege a Szentlélek első eljövetelekor és ma is az, hogy jelen van az Úr. Hogy: Itt van Isten köztünk. Sőt, nem csak köztünk, hanem bennünk is. Hiszen a Szentlélek az Atya és a Fiú Lelke, általa lesz valósággá, amit Jézus ígért, hogy aki szeretni fog engem, azt szeretni fogja az Atya, és hozzá megyünk és benne lakunk. A Szentlélekkel Isten önmagát adja. Amikor a Szentlélekért imádkozunk, az élő Istennel való személyes életközösségért imádkozunk. Ezért a legnagyobb és legfontosabb kérés az, hogy Uram, add nekem Szent Lelkedet. Jézus szavaiból pedig egyértelmű, hogy Isten meghallgatja ezt az imádságot: Ha ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?

Azt nézzük még meg, hogy mi kell ahhoz, hogy Isten adja nekünk a Lélek ajándékát?

Az eddigiekből világos, hogy először is kérnünk kell, imádságainkban legfontosabb helyen kell, hogy álljon a Szentlélekért való könyörgés. Kitartóan, szenvedélyesen, keresve, kérve, zörgetve.

Másodszor meg kell lenni bennünk a készségnek, hogy engedelmeskedjünk Isten Lelkének. Péter apostol azt mondja, hogy Isten ad Szentlelket azoknak, akik engednek neki. Mind a saját, mind a gyülekezeti életünkben azért nem lesz valósággá Isten munkája, mert ellene állunk a Szentléleknek, ahogy az apostol mondja, megszomorítjuk, sőt ki is oltjuk, mert nem azt tesszük, amit ő mond az igében, a lelkiismeretünkben, hanem azt tesszük, amit mi döntöttünk el. A Szentlelket nem lehet az orránál fogva vezetni. Ő átlát rajtunk, és azt mondja: ha nem akarod komolyan, hogy megváltozzon az életed, ha engedsz nekem, nem teszed azt, amit mondok, akkor nincs is szükséged rám. A Szentlélek nem akar tartalékjátékosként az életünk kispadján ücsörögni. Vagy ő a csapatkapitány, és irányítja az életünk játékát, vagy egyáltalán nem játszik.

Nem árt, ha világosan tudjuk, az egész Szentírás üzenete ez, hogy Isten nincs megelégedve a mi életünkkel. Mi magunk sem vagyunk megelégedve vele. Nem mondhatja rólunk Isten, amit Jézusról mondott, hogy: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Nem hiszem, hogy volna köztünk akár csak egy valaki, aki azt merné mondani: Tévedés, az én életem olyan, hogy gyönyörködhet benne Isten.

A Pünkösd örömhíre az, hogy Isten megteremtette a lehetőséget arra, hogy a mi életünk megváltozzon, és Istennek kedves, neki tetsző élet legyen. Ehhez adja a Szentlelket, aki által az Ő szeretett Fia, Jézus Krisztus él bennünk. Ez a legnagyobb ajándék, amely nekünk és Istennek is örömöt szerez.

Mit tegyünk hát, hogy kapjuk a Szentlelket? Tegyük azt, amit Jézus mond: Kérjetek, keressetek, zörgessetek, mert Isten adja a Szentlelket azoknak, akik kérik. És ha kapjátok, akkor engedjetek neki, és ne szomorítsátok, ne oltsátok meg engedetlenséggel.

Befejezésül egyetlen mondatot mondok még: Bizonyosak lehetünk afelől, hogy a Szentlélekkel együtt minden mást is, amire szükségünk van, megad Isten.   Ámen.